Család

Sz: Harustyák Lídia. Édesapját nem ismerte. F: Czáp Mária. Egy gyermekük született.

Iskola

Édesanyja váratlan halála után hétéves korában árvaházba került. Négy elemi osztályt végzett, majd nagybátyja vette magához.

Életút

Dad községben és Kecskéden mezőgazdasági cseléd (1910–1914), az I. világháború alatt frontszolgálatot teljesített (1914–1918), őrvezetőként szerelt le (1918). A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg a 12. komáromi gyalogezred századparancsnokaként szolgált (1919), a bukás után elítélték, szabadulása után alkalmi munkákból élt. A két világháború között a BESZKÁRT Rt. (1921–1922), a Medichémia Gyógyszervegyészeti Gyár munkása (1922–1943), a Népszava kiadóhivatala (1943), a Diachémia gyógyszerészeti laboratóriumának munkatársa (1944).

A Magyarországi Vegyészeti Munkások Országos Szövetsége és az MSZDP tagja (1921-től), a szakszervezet vezetőségi tagja (1924–1944), elnöke (1938–1944?). Az MSZDP budapesti X. kerületi Bizottságának vezetőségi tagja (1925–1931) elnöke (1934–1937). Az ország német megszállása után letartóztatták, szökése után a nemzeti fegyveres ellenállás tagja. A II. világháború után a Magyar Vegyipari Munkások Szabad Szakszervezetének elnöke (1945. febr. 11.–1948. jún. 1.), az SZDP budapesti X. kerületi szervezetének titkára és a párt fővárosi végrehajtó bizottságának tagja (1945–1948).

A fővárosi törvényhatósági bizottság tagja (1945–1949), az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1945. jún. 24.–1945. nov. 4.), országgyűlési képviselő (Nagy-Budapest, 1948. ápr. 26.–1953. máj. 17.; Budapest, 1953. máj. 17.–1963. febr. 24.). Az Elnöki Tanács tagja (1949. aug. 23.–1961. okt. 7.). A két munkáspárt egyesülését előkészítő közös MKP–SZDP szervezőbizottság tagja (1948. márc. 10.–1948. jún. 14.). A fúzió után az MDP KV (1948. jún. 14.–1956. okt. 31.) és az MDP PB tagja (1948. jún. 14.–1953. jún. 28.). A Szakszervezeti Tanács (1948. márc. 3.–1948. okt. 20.), ill. a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) elnöke (1948. okt. 20.–1953. márc. 1.) és a Népszava főszerkesztője (1948. márc. 15.–1953. márc. 1.). A Vegyipari Minisztérium Kereskedelmi Igazgatóságának vezetője (1953. márc.–1955. dec.), a SZOT politikai munkatársa (1956–1958), a számvizsgáló bizottság elnöke (1958–1960).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson a SZOT nevében Kiss Károly alelnök és Berecz Dezső a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete KV tagja és a számvizsgáló bizottság elnöke búcsúztatta.

Elismertség

Az Országos Nemzeti Bizottság (1948) és a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa tagja (1949–1954).

Elismerés

Kossuth Érdemrend (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1954 és 1955), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany, 1968) és ezüst, 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).