Család

Több generációs erdész családból származott, apja erdőőr volt. Gyermekkorát Kardosfán, a zselici erdőkben töltötte. F: Almássy Jolán. Leánya: Légrádi Imréné Haracsi Lenke.

Iskola

A kaposvári r. k. gimnáziumban éretts. (1919), a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán erdőmérnöki okl. (1924), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1938), a gombák szerepe az erdőkben tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1942), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

A soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola tanársegéde (1924–1927), a Miskolci Erdőigazgatóság magasépítési (1927–1928), a Kaposvári Erdőigazgatóság erdőművelési segédmérnöke (1928–1935). A Soproni Erdészeti Kutató Intézet főmérnöke és a soproni Tanulmányi Állami Erdőgazdaság vezetője (1935–1945). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara magántanára (1942–1946). A Kaposvári Állami Erdészet (= Erdőegyesülés) erdőigazgatója, vezérigazgatója (1945–1950), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) Erdészeti Főosztályának osztályvezetője (1950–1951). A soproni Erdőmérnöki Főiskola, ill. az Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE) Erdővédelemtani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1952–1968); közben az Erdőműveléstani Tanszék vezetője is (1951–1968) és a Főiskola első igazgatója (1952–1954). Erdővédelemtannal, elsősorban erdészetileg fontos gombafajok vizsgálatával foglalkozott, új gombarendszertant alakított ki. Elsőként figyelte meg a cser- és nyárfák ún. abiotikus megbetegedéseit, álgesztesedését, ill. az álgesztesedést okozó taplógombákat. Elsőként foglalta össze Magyarország természetes erdőtípusait, vizsgálta a lapályi erdőket és faszerkezetüket. Erdészeti növénykórtan (1963–1966) c. műve, a szakma első magyar nyelvű összefoglaló monográfiája.

Emlékezet

Sopronban élt és tevékenykedett, a helyi evangélikus temetőben nyugszik. Soproni hagyomány, hogy sírjára, az erdőmérnök-hallgatók minden évben, halála napján – márc. 13-án – elhelyezik a megemlékezés koszorúit. Az Erdészeti Vándorgyűlés idején, tiszteletére, Kardosfán emléktáblát avattak (1993-ban). Születésének 100. évfordulójára a Soproni Egyetem emlékkonferenciát rendezett (1998-ban).

Elismertség

Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) elnöke (1948–1950) és az OEE Mikológiai Szakosztályának elnöke (1950-től).

Elismerés

Az EFE díszdoktora (1970). Szocialista Munkáért Érdemérem (1961), Munka Érdemrend (arany, 1968). Bedő Albert-emlékérem (1966).

Szerkesztés

Az Erdő c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.