Hantken Miksa
Hantken Miksa

2024. november 2. Szombat

Hantken Miksa, prudniki lovag

geológus, paleontológus

Születési adatok

1821. szeptember 26.

Jablunka, Szilézia

Halálozási adatok

1893. június 26.

Budapest

Temetési adatok

1893. június 28.

Budapest

Kerepesi út


Család

Apja bányaigazgató volt Jablunkán. F: Hoblik Ida, a dorogi postamester leánya.

Iskola

Középiskolai tanulmányait Teschenben végezte, a bécsi egyetemen bölcseletet hallgatott (1840–1842), a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémián tanult (1843–1846), bányamérnöki okl. szerzett (1846), majd a bécsi egyetemen elemző vegytant tanult (1849–1850). A paleontológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1876). Az MTA tagja (l.: 1864. jan. 20.; r.: 1874. máj. 28.).

Életút

Albrecht főherceg vasgyárának gyakornoka (1844–1845), majd bányamérnöki oklevelének megszerzése után különböző bányászati vállalkozásoknál bányatisztként szolgált (1846–1849). Rövid ideig Szerbiában vállalt munkát (1850–1852), a dorogi szénbányák bányamérnöke (1852–1858). Pesten telepedett le (1858-tól), elsősorban őslénytani kutatásokkal foglalkozott. A pesti kereskedelmi akadémián a földtudományok r. tanára (1861–1866), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Ásvány- és őslénytárának múzeumi őre (1866–1869). Az általa szervezett Magyar Kir. Földtani Intézet (= Magyar Állami Földtani Intézet) alapító igazgatója (1869–1882). A bp.-i tudományegyetemen az őslénytan első magántanára (1876–1882), a Paleontológiai Tanszék megszervezője és első ny. r. tanára (1882–1893). A magyarországi paleontológiai kutatások megindítója, a tudomány első, nemzetközileg is korszakos jelentőségű személyisége. Tudományos pályafutásának kezdetén, Dorogon kőszénkutatással, kőzetréteg-szerkezettannal foglalkozott, majd elsők között ismerte fel az őslénytan jelentőségét egy földtani telep felépítésében és életkorának meghatározásában. A Dorogi-medence kőszéntelepeket tartalmazó eocén korú rétegsorainak tagolása és a telepek azonosítása céljából őslénytani vizsgálatokba, elsősorban az egysejtűek közé tartozó ún. Foraminiferák tanulmányozásába kezdett; amelyek maradványai nagy mennyiségben és változatosságban fordultak elő a meddő kőzetekben. Nemzetközileg is kiemelkedő eredménye a Foraminiferák rétegtani szerepének tisztázása. Különösen értékesek a nagytermetű Foraminiferák, a Nummulitesek (= Szent László pénze) egymást követő nemzedékeivel kapcsolatos megfigyelései. A különböző rétegtani szintekből származó Nummulites-fajok megcsiszolt és meghatározott példányaiból összeállított gyűjteményeivel díjat nyert a Bécsi Világkiállításon (1873), és nagy sikert ért el a bolognai geológiai világkongresszuson (1881). A Nummulitesek tanulmányozásával új tudományos alapra helyezte a magyarországi eocén barnakőszén-kutatást, őslénytani leírásaival nemzetközileg is elsőként igazolta e fauna ivari kétalakúságát (= dimorfizmus). A Foraminiferákat leíró monográfiája (1875) 213 faj leírását tartalmazza, amelyek közül 93 a tudomány számára újnak bizonyult. További munkáiból kiemelkedik még a dorogi barnakőszén-előfordulásokat leíró könyve (1871) és a Magyarország széntelepeit és szénbányászatát áttekintő műve (1878). Javaslatára fogadták el a földtani térképek színkulcsának egységesítését (1881), úttörőnek számítanak továbbá mikroszkópi mészkővizsgálatai (= mikrofácies-elemzés). Muzeológusként, mint az MNM Ásvány- és Őslénytárának őre a Nummulitesekkel foglalkozó gyűjteményt világszínvonalúvá fejlesztette (Madarász Zsigmond Edével, a fauna belső szerkezetét feltáró 255 preparátumot készítettek az 1860-as években). Tudományos tevékenysége elismeréseként bízta meg a Földmívelés- és Kereskedelemügyi Minisztérium egy Földtani Osztály megszervezésével (1869-ben, ebből alakult meg a Magyar Királyi Földtani Intézet, amelynek első igazgatójává is kinevezték). Ő volt az őslénykutatás első magyarországi professzora, a tudományterület első akadémikusa, ill. nevéhez fűződik az első magyarországi paleontológiai tanszék felállítása (1882). Tanszékvezetőként létrehozta az első egyetemi őslénytani gyűjteményt és megszervezte a nemzetközileg is jelentős szakkönyvtárat. A zágrábi földrengéssel (1893) kapcsolatos horvátországi kutatásai közben szerzett betegsége következtében halt meg.

Emlékezet

Budapesten (Terézváros, VI. kerület Eötvös utca 9,) élt és tevékenykedett, a Kerepesi (= Fiumei) úti tTemetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Tiszteletére 3 őslénynemet, 1 alnemet és 80 fajt neveztek el, ill. a Magyarhoni Földtani Társulat Hantken Miksa-emlékérmet alapított (1962-ben; háromévente került kiosztásra, először 1963-ban adták át; az első kitüntetett Géczy Barnabás volt). Az őslénytani kutatást támogatja a róla elnevezett Hantken Miksa-alapítvány (2005-től). Emlékét őrzi továbbá az ajkai Bányászati Múzeum Őslény- és Kőzettárában látható Hantken Miksa Terem. Dorogon utcát neveztek el róla. Bronz mellszobra a Magyar Állami Földtani Intézetben látható (Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása, 1967).

Elismertség

A Magyarhoni Földtani Társulat alapító tagja (1860), titkára (1866–1870), választmányi tagja (1871-től), örökös t. tagja (1873-tól). Vezető szerepet játszott a Nemzetközi Geológiai Kongresszusok munkájában (1878: Párizs; 1881: Bologna; 1885: Berlin és 1888: London). A Reale Accademia Valdarnese de Poggio l. tagja.

Elismerés

A Bolognai Egyetem díszdoktora (1888).

Szerkesztés

Magyar nyelvű tudományos dolgozatai – többek között – az Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyveiben (1861–1866), a Mathematikai és Természettudományi Közleményekben (1861–1866), az Akadémiai Értesítőben (1862–1874), a Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban (1864–1866), a Magyarhoni Földtani Társulat munkálataiban (1868–1870), a Földtani Közlönyben (1871–1887), a Magyar kir. Földtani Intézet évkönyveiben (1871–1882), a Természettudományi Közlönyben (1871–1887), a Földrajzi Közleményekben (1879) és a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben jelentek meg (1884-től).

Főbb művei

F. m.: Geológiai tanulmányok Buda és Tata között. 4 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1861)
Kőszéntelep-keresések Erdély különböző pontjain. (Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyve, 1861/63)
A Tata és Buda közti harmadkori képletekben előforduló Foraminiferák eloszlása és jelzése. (Akadémiai Értesítő, 1862/63)
A Buda és Tata közt talált Foraminiferákról. (Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai, 1864)
Az új-szőny-pesti Duna s az új-szőny-fehérvár- budai vasút befogta területnek földtani leírása. 3 melléklettel. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1864)
A Hegyalján és környékén az 1863. év nyarán tett magasságmérések. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1864)
A buda–esztergomi vidék szerves testek képezte kőzetei. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1865. jan. 30.
megjelent: Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1866)
A kis-czelli tályog geológiai kora. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1865)
A buda–esztergomi vidék szerves testek képezte kőzetei. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1866)
Az ipolysági tályog microscopi faunája. – A diós-jenői homokkő és a puszta-lőkösi tályog. – Az ajkai kőszénképlet geologiai viszonyai. (Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai, 1868)
A magyar birodalom meteorológiai és magnetikai viszonyainak megvizsgálására és tudományos kipuhatolására való intézet szervezeti javaslata. (Akadémiai Értesítő, 1869)
Lábatlan vidékének földtani viszonyai. – A brennbergi barnaszén képlet. – A kis-czelli tályog Foraminiferái. – A nummulitok rétegzeti jelentősége a délnyugati középmagyarországi hegység ó-harmadkori képződményeiben. (Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai, 1869)
A kis-czelli tályog elterjedése Nógrádmegyében. – A hársoshegyi Ammonitok a Bakonyban. (Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai, 1870)
A budai Albrecht-úton föltárt márgarétegek faunája. – Esztergommegye szénterületének bányászati viszonyai. (Földtani Közlöny, 1871)
Az esztergomi korál-rétegek és a kis-czelli tályog földtani koráról. (Természettudományi Közlöny, 1871)
Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. (A Magyar Kir. Földtani Intézet évkönyve, 1871)
Az esztergomi burányrétegek és a kis-czelli tályog földtani kora. (Értekezések a természettudományok köréből. II. 13. Pest, 1871)
A budai márga. (Pest, 1873)
Jegyzéke az 1873. évi bécsi világtárlaton kiállított nummulitoknak. Összeáll. Madarász Zsigmond Edével. (Pest, 1873)
A magyar kir. földtani intézet kiállítása a bécsi 1873. évi világtárlaton. (Pest, 1873)
A beocsini márga földtani kora. (Értekezések a természettudományok köréből. IV. 6. Pest, 1873)
Magyarország földtani viszonyainak vázlata. – Magyarország bányászata. (Honismertető a bécsi 1873. évi világtárlaton. Bp., 1873)
Új adatok a déli Bakony geológiai és palaeontológiai ismeretéhez. (Akadémiai Értesítő, 1874)
A zirci eocen rétegek. – Az alveolinák szerepe a délnyugati középmagyarországi hegység eocen képződményeiben. (Földtani Közlöny, 1874)
A clavulina Szabói rétegek faunája. I. Foraminiferák. Monográfia. (Bp., 1875
németül is)
A nummulitok rétegzeti – stratigraphiai – jelentősége a délnyugati középmagyarországi hegység ó-harmadkori képződményeiben. (Értekezések a természettudományok köréből. V. 6. Bp., 1875)
Esztergom megyei nummulitokról. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1876)
A délnyugati középmagyarországi hegység területének természeti viszonyai a harmadkorban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1876. jan. 10.
megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1876)
Adalékok a Kárpátok földtani ismeretéhez. (Értekezések a természettudományok köréből. VIII. 6. Bp., 1877)
A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata. Monográfia. 4 színezett kőnyomatos térképpel és 68 cinkotypiai rajzzal. Bordázott gerincű, aranyozott félbőr díszkötésben is. (Bp., 1878)
Hébert és Munier Chalmas közleményei a magyarországi ó-harmadkori képződményekről. 2 táblával. (Értekezések a természettudományok köréből. IX. 12. Bp., 1879)
Az idei földrengésekről az Alduna vidékén. (Földrajzi Közlemények, 1879)
A budavidéki ó-harmadkori képződmények. (Földtani Közlöny, 1880)
Az 1880. évi zágrábi földrengés. (A Magyar Kir. Földtani Intézet évkönyve, 1882)
A clavulina Szabói rétegek, az Euganeák és a tengeri Alpok területén és a krétakorú „Scaglia” az Euganeákban. 4 táblával. (Értekezések a természettudományok köréből. XIII. 1. Bp., 1883)
A buda-kovácsi hegység és az esztergomi vidék területén az utolsó években tett kutatások eredményéről. – A magyarországi mész- és szarukövek górcsövi alkatáról. – A budakeszi márga mikroskopi faunája. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1884)
Amerikai nummulitok. (Földtani Közlöny, 1886)
Budapest és Tétény vidéke. Magyarázatok Magyarország részletes földtani térképéhez. Hoffmann Károllyal. Kiegészítette és a magyarázatokat írta Halaváts Gyula. (Bp., 1902).

Irodalom

Irod.: H. M. Arcképével. (Magyar Salon, 1891)
H. M. (Vasárnapi Ujság, 1893. 27.)
Koch Antal: H. M. Művei bibliográfiájával. (Földtani Közlöny, 1894)
Koch Antal: H. M. emlékezete. (Akadémiai Értesítő, 1896)
Majzon László: H. M. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1962)
Allodiatoris Irma: H. M. (Élővilág, 1963)
Tasnádi Kubacska András: H. M. és a hazai földtani kutatás. (Természet Világa, 1968
Tasnádi Kubacska András: H. M. (Százéves a Magyar Állami Földtani Intézet. Szerk. Fülöp József. Bp., 1969)
Majzon László: Megemlékezés H. M. halálának 75. évfordulójáról. (Földtani Közlöny, 1970)
Schmidt Eligius Róbert: Megemlékezés H. M.- ról, születésének 150. évfordulóján. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1971)
Majzon László: 150 éve született H. M. (Földtani Közlöny, 1972)
Allodiatoris Irma–Bogsch László: H. M. jelentősége a magyar bányászat, földtan és őslénytan fejlődésében. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1982)
Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
Kecskeméti Tibor: H. M. munkásságának amerikai vonatkozásai. (Földrajzi múzeumi tanulmányok, 1989)
Lassan József: A nógrádi szénbányászat kezdeti időszakának jeles mérnökei. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1993)
Csíky Gábor: H. M. (Évfordulók a műszaki és természettudományokban, 1993)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Kecskeméti Tibor: H. M. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Tilhof Endre: Ajkai életrajzi lexikon. (Ajka, 2003)
Kovács Lajos–Solymár Judit: Dorogi lexikon. (Dorog, 2008).

Megjegyzések

Lexikonok téves születési adat: nem az Árva vármegyei Jablonkán (ma: Lengyelország), hanem a sziléziai Jablunkán született (ma: Csehország)!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője