Család

Kikeresztelkedett, római katolikus hitre áttért családból származott. F: Geiger Irén. Fia: Halász Tibor (1891–1944) jogász, miniszteri tanácsos és Halász Ferenc (1893–1969) bankigazgató.

Iskola

A bp.-i V. kerületi fiúgimnáziumban éretts. (1878), a bp.-i tudományegyetemen jogtudori okl. (1885), a közlekedési vállalatok ismeretének tárgykörében magántanári képesítést szerzett (1892).

Életút

Az Ellenőr és a Nemzet c. lapok segédszerkesztője, politikai cikkírója, egyúttal lapjait képviselte Párizsban, Berlinben, Milánóban és Velencében (1879–1885). Hosszabb külföldi tartózkodása után hazatért, az újonnan létesített Postatakarékpénztár fogalmazója, (1884–1887), titkára (1887–1901), aligazgatója (1901–1907), igazgatója (minisztertanácsosi rangban, 1907–1918). A bp.-i József Műegyetem magántanára (1892–1918). A posta- és távirda-szaktanfolyamon a postakarékpénztár-ügy r. tanára (1888-tól). Pályájának kezdetén újságíróként és szerkesztőként működött, mint segédszerkesztő, majd mint több politikai lap külföldi tudósítója. Hazatérése után a Postatakarékpénztárnál helyezkedett el, majd Baross Gábor miniszter Bécsbe küldte, az Osztrák Takarékpénztárnál akkor létesített újdonság, a csekküzlet, azaz a csekkekkel történő fizetési módok tanulmányozására. Kezdeményezte a hazai csekkforgalom, klíring- (= clearing), zsíró- (= giro) és hitelüzletek, valamint az iskolai takarékpénztárak elindítását. Gazdasági szakíróként és kutatóként a magyarországi pénzintézetek, elsősorban a községi takarékpénztárak fejlesztésével, a betétek pénzkezelésével, biztonságosságával foglalkozott. Elsőként dolgozta fel a magyarországi postatakarékpénztárak történetét.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik.

Elismertség

Az MTA Nemzetgazdasági Bizottsága rk. tagja (1892-től). A Magyar Közgazdasági Társaság alapító tagja, alelnöke. A Párizsi Közgazdasági Társaság l. tagja (1896-tól).

Elismerés

A Lipót-rend lovagkeresztje (1911).

Szerkesztés

Az Országgyűlési almanach szerkesztője (1886–1887), a Közgazdasági lexikon társszerkesztője (1898–1901). Írásai a fentieken kívül még elsősorban a Magyar Salonban (1881–1884), a Nemzetgazdasági Szemlében (1887–1894), a Pester Lloydban (1893 és 1909), a Közgazdasági és Közigazgatási Szemlében (1894–1896), a Magyar Közgazdasági Értesítőben (1899), a Posta és távíró évkönyvben (1901/02 és 1905/06), a Magyar Pénzügyben (1902), a Közgazdasági Szemlében (1902–1906) és a Pénzügyi Szemlében (1904–1906) jelentek meg.