Család

Sz: Halas Tamás (†1914) három kh földön gazdálkodott, az I. világháború kitörésekor behívták katonák, és még abban az évben elesett, Fűtő Erzsébet.

Iskola

Hat elemi osztályt végzett (1922), majd ún. félkonvenciós cselédként, utóbb marokszedőként és részes aratóként dolgozott (1922–1929), a fővárosban, a Szabó és Kollman cégnél kőművesinas (1929–1932), segédlevele megszerzése után a II. világháború végéig szakmájában dolgozott. Az MKP két hónapos (1945), az MDP féléves pártiskolájában tanult (1948), a Honvéd Akadémia parancsnoki tanfolyamán végzett (1951–1952).

Életút

A Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ, 1930-tól) és az illegális KMP tagja (1935-től), a MÉMOSZ újpesti elnöke (1935–1941) és a MÉMOSZ Központi Bizottsága (KB) tagja (1938–1940), a MÉMOSZ függetlenített országos titkára (1940–1941). Sztrájkok, bérmozgalmakat szervezettm sztrájktörők megtámadása miatt egy hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték (1939 nyara). Részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság tüntetésének megrendezésében (1942. márc. 15.). Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után a fegyveres nemzeti ellenállás tagja, az MKP katonai bizottsága tagjaként, fegyvereket és lőszert szállított az újpesti partizáncsoportnak. Szovjet hadifogságba esett (1945. jan.), a jászberényi gyűjtőtáborból a romániai Focșani-ba vitték (1945. szept.-ben térhetett haza).

A II. világháború után az MKP KV Szervezési Osztályának alosztályvezetője egyúttal a párt Rendező Gárdájának (= R Gárda) megszervezője és parancsnoka (1945–1948), a várpalotai 1. lövész hadosztály politikai tisztje (alezredesi rendfokozatban) és a pártőrség vezetője (1949. máj.–1951. nov.). Kiskunfélegyházán a hadosztályparancsnok politikai helyettese (1952. nov.–1953. febr.). A Magyar Néphadsereg Vezérkar (MNVK) 8. Csoportfőnökség csoportfőnöke (1953. febr.–1955. dec.) ezredesi rendfokozatban (1954-től). A Budapesti Hadkiegészítő Parancsnokság vezetője (1955. dec.–1956. okt.). A forradalom és szabadságharc leverése után elsők között csatlakozott az utódpárthoz, a Magyar Szocialista Munkáspárthoz (MSZMP), és megbízást kapott egy, a párt politikájának támogatására létrehozott fegyveres testület megszervezésére. A Munkásőrség első országos parancsnoka (vezérőrnagyként, 1957. márc. 1.–1962. febr. 26.), nyugdíjazása után a 42. sz. Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) igazgatója (1962–1964), a Külkereskedelmi Minisztárium tanácsadója (1964-től).

Az MSZMP KB póttagja (1959. dec. 5.–1962. nov. 24.), tagja (1962. nov. 24.–1966. dec. 3.).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben, édesanyjával közös sírban nyugszik.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955), Szolgálati Érdemérem (1959), Munka Érdemrend (1960), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1982), Vörös Zászló Érdemrend (1985).