Iskola

Középiskoláit Pécsett és Budapesten végezte. Belépett a karmelita rendbe (Hajós Szaniszló néven, 1904), a rend bp.-i főiskoláján teológiát és filozófiát tanult (1904–1908), pappá szentelték (1908).

Életút

A karmelita rend teológiatanára (1909–1912). A székesfehérvári egyházmegye papjaként bicskei (1912–1913), székesfehérvár- felsővárosi káplán (1912–1918), az egyházmegye hitszónoka és a Fejérmegyei Napló felelős szerkesztője (1918–1922). Martonvásári plébános és kerületi tanfelügyelő esperes (1922–1939), székesfehérvári kanonok és a szeminárium igazgatója (1939-től). Természetbölcselettel, az élet isteni eredetével, a modern isteni bölcselet történetével foglalkozott, monográfiáiban és nagyobb tanulmányaiban a modern élettudományok és a hit összeegyeztetésére törekedve elsősorban az ember eredete kérdését vizsgálta. Székesfehérvári káplánként közeli munkakapcsolatba került Prohászka Ottokárral, akinek a modern természettudománnyal kapcsolatos nézetei nagy hatást gyakoroltak világnézetére. Prohászka igen jó véleménnyel volt Hajós József fő munkáiról A végtelen felé (1910) és Az élet titkaiból (1921) c. természetfilozófiai műveiről. Filozófiai dolgozatokon kívül vallásos tárgyú festményeket is készített.

Elismertség

Az Aquinói Szent Tamás Bölcseleti Társaság választmányi tagja (1910-től). A Szent István Akadémia tagja (1922-től).

Elismerés

Horváth-féle jutalom (1913 és 1915).