Hajós Alfréd
Hajós Alfréd

2024. december 8. Vasárnap

Hajós Alfréd

építészmérnök, úszó, labdarúgó, sportújságíró

Névváltozatok

1905-ig Guttmann Arnold 

Születési adatok

1878. február 1.

Budapest

Halálozási adatok

1955. november 12.

Budapest

Temetési adatok

1955. november 17.

Budapest

Kozma utcai izraelita temető


Család

Galíciából bevándorolt szegény zsidó családból származott.

Nagyszülei: Guttman/n Ignác, Gutman/n Johanna; Lőwy/Lewy Ábrahám, Nagler Julia.

Szülei: Guttmann Jakab (1841. Dembincz, Galícia–1891. szept. 16. Bp.) kereskedő, Lőwy/Lewy Rozália (1852. Óbuda–1928. márc. 6. Bp. Temetés: 1928. márc. 8. Kerepesi út, Izraelita Temető). Apja kereskedő volt, majd miután csődbe ment, alkalmi fizikai munkákból élt. Zsákhordó munkásként, baleset áldozata lett: az összekötő vasuti hídnál állomásozó Anna nevű hajóról rakodás közben beleszédült a Dunába.

Öten voltak testvérek, ő volt a legidősebb. Testvérei: Hajós Miklós (= Guttmann Miklós 1879. Bp.–1923. márc. 16. Bp. Temetés: 1923. márc. 18. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) építész, Hajós József (= Guttmann József, 1885. márc. 7. Bp.–1963. júl. 21. Bp. Temetés: 1963. júl. 24. Farkasrét) a Fővárosi Mélyépítő Tervező Vállalat tervezőtechnikusa, Hajós Henrik (= Guttmann Henrik, 1886. júl. 21. Bp.–1963. jún. 2. Bp. Temetés: 1963. jún. 7. Rákoskeresztúr) számlaellenőr és Serény Gyula Jánosné Guttmann Júlia.

Guttmann Júlia férje: Serény Gyula János (1874. jún. 5. Bp.–1960. okt. 26. Bp.) az NTE tornásza, a Hungária Vívó Club kardvívója, majd az MTK választmányi tagja (1905–1907). Valamennyi fiútestvére úszott, testvérei közül: Hajós Henrik az 1906-os rendkívüli olimpián győztes 4x250 méteres magyar váltó tagja.

 

Felesége: 1908. ápr. 30.–1955. nov. 12.: Blockner Vilma (1888. márc. 31. Bp.–1968. szept. 4. Bp. Temetés: 1968. szept. 10. Rákoskeresztúr) Blockner Izidor (1853–1933. ápr. 15. Bp. Temetés: 1933. ápr. 19. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) és Eisler Regina (1863–1937. szept. 13. Bp. Temetés: 1937. szept. 16. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) leánya. Blockner Izidor az ország egyik első hirdetővállalatának a tulajdonosa volt. A család kikeresztelkedett és leszármazottai később felvették a Balázs családnevet.

Gyermeke, fia: Hajós Endre (= 1941-től Hargrave, Andrew 1910. jan. 24. Bp.–2000. ápr. 26. Glasgow, Skócia), újságíró, publicista, 1936-ban Skóciában telepedett le. Halála előtt fejezte be életrajzi kötetét apjáról és családjáról (The Campion and I címmel).

Hajós Endre első házasságából született fia, Hajós Imre (1935. ápr. 1. Bp.–1956. okt. 31. Bp.) a forradalmi harcokban vesztette életét.

Guttmann Arnold néven született, első versenyein még a Guttmann Dávid sportnevet használta, az 1895-től álnévként használt sportneve 1905-től hivatalos családnevévé vált.

Iskola

A budapesti V. kerületi Markó utcai főreáliskolában éretts. (Guttmann Arnold néven, 1895); testnevelő tanára Ottó József volt, osztálytársa volt – többek között: Balló Alfréd (1877–1947) építészmérnök, a Fővárosi Köztisztasági Hivatal igazgatója és Gillemot Ferenc (1875–1915) labdarúgó, a magyar válogatott első szövetségi kapitánya.

A József Műegyetemen építészmérnöki okl. szerzett (1899), majd egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített (1899–1900).

Életút

Tanulmányai befejezése után Lechner Ödön és Alpár Ignác építészeti irodájának tervezőmérnöke (1899–1907), majd önálló irodát nyitott (1907-től). A II. világháború után a Mezőgazdasági Tervező Intézet (MEZŐTERV) tervezőmérnöke. 

A Magyar Úszó Egylet (MÚE) úszója (1894–1896), a Budapesti Torna Club (BTC) atlétája, rövidtávfutója, labdarúgója (1896–1904).

Úszóként mindössze három évig versenyzett. Kétszeres olimpiai bajnok, az újkori olimpiai játékok első magyar bajnoka és az olimpiák történetének első úszóbajnoka (1896: 100 méter gyors és 1200 méter gyors). Nem hivatalos Európa-bajnok (1895 és 1896: 100 méter gyors) és nem hivatalos magyar bajnok (1895 és 1896: 100 méter gyors); a sportág örökös bajnoka.

Labdarúgóként az első magyar labdarúgócsapat tagja, az első magyarországi nyilvános labdarúgó-mérkőzés résztvevője (1897. máj. 9.), az első magyar bajnokcsapat tagja (1901 és 1902), az első magyar labdarúgó-válogatott tagja (Bécs, 1902. okt. 12.: Ausztria–Magyarország 5:0). Két mérkőzésen, a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ) választott szövetségi kapitánya: Prága, 1906. okt. 7.: Csehország–Magyarország 4:4 és Budapest, Millenáris, 1906. nov. 4.: Magyarország–Ausztria 3:1.). Egy válogatott mérkőzésen játékvezetőként is közreműködött (Budapest, Millenáris, 1907. ápr. 11.: Magyarország–Csehország 5:2). A 25. évét ünneplő magyar labdarúgás márvány díszplakettel és szövetségi jelvénnyel tüntette ki (1922). Az 50. születésnapját ünneplő magyar labdarúgás jubileumi válogatott mérkőzésének kezdőrúgását is Hajós Alfréd végezhette el (Budapest, Üllői út, 1947. máj. 4.: Magyarország–Ausztria 5:2).

Építészmérnökként olimpiai 2. (1924: művészeti versenyek, építészet, Lauber Dezsővel; az első helyet nem adták ki!). A Tanácsköztársaság idején, a Testnevelési Ügyek Direktóriuma felhívására készítette el először egy fedett sportuszoda tervét (1919). Az első budapesti hivatalos úszó Európa-bajnokságot (1926. aug. 18–22.) már az általa tervezett, 50 méteres Császár uszodai medencében rendezték meg, sőt szintén az ő tervei alapján valósult meg a medencét körülvevő tribünépület is (1927). Az 1920-as évektől több vidéki uszodát tervezett, egyúttal Komjádi Bélával együtt hirdette egy budapesi fedettuszoda felépítésének szükségét (végül  a margitszigeti uszodát 1930. dec. 7-én avatták fel). A II. világháború után mint elismert sportépítész felkért szakértőként véleményezte az új Népstadion terveit (1950–1952 között).

Guttmann Arnold az épülő új Országház közelében lévő Scholtz-féle dunai uszodában tanult meg úszni (Ruzich János úszómestertől, 1882-ben). Minden nyáron szorgalmasan látogatta a dunai uszodákat, majd még egyesületen kívüliként részt vett néhány kisebb versenyen. Először a Magyar Úszó Egylet (MUE) 1893-as, a Lukács-fürdőben tartott „növendékversenyén” szerepelt a helyezettek között: későbbi nagy vetélytársa, Deutsch Gyula mögött végzett a 2. helyen (Guttmann Dávid néven!). Balogh Hugó és Tomcsák Gusztáv biztatására 1894-ben csatlakozott a MUE gárdájához. Úszópályafutása mindössze három évig tartott, az újoncversenyek utáni első nyilvános versenyen, a MUE Lukács-uszodai „derbijén” aratta első győzelmét (az 500 méteres ún. kitartó úszásban, 1894. júl. 28-án). A kor népszerű úszóhőse, a Guttmann-nál egy évvel idősebb Deutsch Gyula, a Scholtz-uszodában visszavágott legyőzőjének (az 1000 méteres kitartó úszásban, 1894. aug.-ban). Az év legnagyobb versenyén, a magyarországi nemzetközi demográfiai kongresszus tiszteletére rendezett első nemzetközi úszóversenyen, a Margitszigeten, ismét Deutsch Gyula győzött, Guttmannt a német Kniese Frigyes is megelőzte (a 2000 méteres úszásban, 1894. szept.-ben).

Guttmann Arnold „érettségi vizsgálata” évében, a Markó utcai főreáliskola megtiltotta diákjainak a sportversenyeket, ezért Hajós Alfréd álnéven versenyzett (1895-től). A Hajós sportnevet korábban is használta, az Alfréd utónevet az ártatlanul megvádolt Dreyfus kapitány tiszteletére vette fel! Az osztálytárs, versenytárs-jóbarát Gräfl Ödön, szintén ebben az évben vette fel első álnevét (ő „Hajós Pál” volt 1895-ben!). Az úszóversenyeket nem véletlenül hívták derbiknek. A rendezők a versenyzőket általában több távokon „foglalkoztatták”, 100 métertől (yardtól) 800–1000 méterig (yardig) versenyeztek a különböző stílusokban szerencsét próbáló „jelöltek”. A versenyprogram zárásaként a győztesek elindultak a tkp. derbin, hogy eldöntsék, aznap ki volt a legjobb; sőt a legtöbb esetben még ún. szomorúversenyt is rendeztek a házigazdák, a győzelmet nem szerzett sportolók „a nyeretlenek versenyén” vigasztalódhattak. A bécsi úszóderbi volt Hajós Alfréd első külföldi versenye. Hajós fölényesen győzött a 100 méteren, a derbit azonban elvesztette: az 1088 méteres viadalon Deutsch Gyula visszavágott (sőt Hajós csak 3. lett, 1895. jún.-ban). Európa nem hivatalos úszóbajnokságát szintén Bécs rendezte meg – ez a verseny azonban már nem „derbi” volt. A bajnoki verseny fő attrakciója maga a 100 méteres gyorsúszás volt, s e köré rendeztek kísérő programokat, mellőzve a győztesek és a vesztesek „újraúszását”. Nos, a bajnoki versenyben Hajós fölényesen legyőzte a düsseldorfi (de Ausztriában élő) Eugen Wolffot (1:27,4), sőt a 68 méteres „kísérő versenyt” is megnyerte. Másnap ugyanezen a mezőny még egyszer nekiveselkedett ugyanennek a távnak, ezúttal Ausztria bajnoki címéért. Hajós még nagyobb fölénnyel és még jobb idővel (1:25,4) verte Wolffot (1895. aug. 4–5-én). Még ugyanebben az évben megnyerte a MUE siófoki nemzetközi versenyét és a nem hivatalos magyar „bajnokversenyt” is, azaz valamennyi versenyén fölényesen győzött, hazai riválisain kívül valamennyi német és osztrák ellenfelét biztosan verte. Az angliai és az amerikai úszók teljesítményét azonban nem ismerhettte, hisz a brit és a tengerentúli sportolók csak ritkán versenyeztek a kontinensen; mégis esélyesként várhatta az I. újkori olimpiai játékokat.

Hajós Alfréd olimpiai felkészülését az edzésre és versenyzésre teljesen alkalmatlan Rudas-fürdő kismedencéjében végezte (a medence hossza 23 méter volt, ám ebből csak 17 méter volt úszásra alkalmas, a többi részen a víz mindössze fél méter mély volt!). Az elsőéves építészmérnök-hallgató mindennap kora reggel 5 órától a Sétatér utcától (= Bank utca) gyalog ment a Lánchídon át a Rudas-fürdőig, majd az edzés után gyalog ért be reggel 8 órára a Műegyetem nagy előadó termébe (a Múzeum körútra). Az olimpiai próbaversenyeket viszont szintén a Rudas-fürdőben rendezték, így a már hónapok óta ott edző Hajós Alfrédnak nem okozott gondot a derbirendszerben lebonyolított versenysorozat. Ellenfeleit előbb 100 méteren, majd 500 méteren is legyőzte, így a mindössze egy úszó számára fenntartott „kvótáért”, a mindent eldöntő 1000 méteres versenyt már nem rendezték meg. Hajós még a MUE színeiben versenyzett, ám a kis egyesület nem tudta finanszírozni egyetlen sportolója athéni kiküldését, így kénytelen volt a BTC segítségét igénybe venni. Athénban az úszóversenyek lebonyolításában a bajnokságok és a derbik rendszere sajátosan keveredett. Az úszóprogram a 100 méteres, az 500 méteres és a „mindent eldöntő” 1200 méteres úszásból állt (a helyzetet egy kicsit bonyolította, hogy a nyeretlen görögök kiírtak maguknak egy szomorúversenyt is, amelyen csak görög matrózok indulhattak!). A 100 méteres verseny végén rögtön elindították az 500 métert is, így a versenyzőknek választaniuk kellett, hogy melyik számban indulnak. Így garantálták a szervezők, hogy mindkét győztes elindul majd 1200 méteren is…

Hajós Alfréd az olimpiai csapat második küldöttségében kapott helyet, mivel az úszóversenyeket csak a játékok végén rendezték meg. Április első napján érkezett meg Athénba, s rögtön a második napon már edzést is tartott a verseny színhelyén, a pireuszi Zea-öbölben (április 9-én még edzett, az akkorra már 11 ˚C-ra lehűlt vízben, a versenyeket ápr. 11-én tartották meg). Hajós ezúttal is tudatosan készült – akárcsak az olimpiai próbaversenyek előtt, alaposan kiismerte a Rudas-fürdőt, most a lényegesen nagyobb tétért küzdve, a görög hullámokkal barátkozott. A modern olimpiai játékok első úszóversenyén, a 100 méteres gyorsúszás versenye a magyar Hajós Alfréd, az osztrák Otto Herschmann (1877–1942) és az amerikai Gardner Williams (1877–1933) között dőlt el. Hajós 30 méterrel a cél előtt irányt tévesztett és egy rövid időre nagyon szorossá vált a verseny. Hajós azonban még időben korrigált, így csak három méterrel verte meg vetélytársait. A rögtön ezután indított 500 méteren Hajós régi ellenfele, az osztrák Paul Neumann (1875–1932) diadalmaskodott. Bár mindketten már olimpiai bajnokok voltak, mégis nagy izgalommal várták az 1200 métert, azaz azt, hogy a bajnokok közül ki győz majd újra, esetleg egy harmadik, az amerikai szerzi meg az újabb győzelmet? Hajós tapasztalatai alapján tisztában volt azzal, hogy a 11–13 ˚C-os vízben 1200 métert másképpen kell úszni, mint 100 vagy 500 métert. Ujjnyi vastag faggyúval kente be testét, s a verseny elején szép lassan úszott. A hazai úszók azonnal az élre álltak, s óriási előnyre tettek szert Hajós és Neumann előtt. Fél távnál azonban, a jéghideg vízben, a versenyzőket kísérő kis gőzhajó sorra halászta ki a versenyt feladó házigazdákat, míg a végén csak Neumann és Hajós maradt. Neumann azonban elszámította magát, úgy gondolta, hogy beleerősít, hogy lerázza magáról az őt szívósan követő magyar úszót. Olyan erős tempóban kezdett, amelyben ugyan úgy tűnt, hogy Hajós is leszakad, ám mégsem így történt. Neumann a hideg vízben nem bírta saját iramát – ő is befejezte a küzdelmet. Hajós magára maradt, szép lassan beúszott a célba: közel 100 méterrel verte meg a leginkább vízben maradt görög ellenfeleket. Az úszóversenyek győztese 1896-ban, akárcsak a többi bajnok ezüstérmet kapott, és részt vehetett a bajnokok fogadásán, ahol I. György görög király személyesen beszélgetett el az olimpikonokkal. Az ismert anekdota is ehhez a fogadáshoz kapcsolódott: a bajnokok tiszteletére tartott ebéd után került sor a győztesek kihallgatására. I. György görög király személyesen váltott szót néhány olimpikonnal. Hajós Alfréd volt a legfiatalabb az athéni győztesek közül. A király német nyelven szólította meg a rendkívül izgatott magyar fiatalembert: – Hol tanult meg ilyen remekül úszni? – A vízben, felség!

Hajós Alfréd úszósikereit az ún. magyar tempónak, azaz a váltott karral történő, lábmunka nélküli úszásnak köszönhette. Pontosabban Hajós módosított a magyar tempón: a karok csapásával egyidejűleg csekély lábmozgást, bizonyos egyensúlyozó mozdulatokat is végzett. Valójában Hajós a kallózás ősét, az ún. kétütemű kallót valósította meg! Első olimpiai bajnokunk hazatérése után még néhány hónapig úszóként versenyzett: megnyerte az 1896. évi bécsi derbit és az Európa-bajnokságot is. Ősszel azonban búcsút intett az úszósportnak, új egyesülete, a BTC egy új „rugdaló” sportágban, a futballban, a szárazföldön számított rá…

Emlékezet

Hajós Alfréd Budapesten élt és tevékenykedett, a Kozma utcai izraelita temetőben, családi sírban nyugszik. Temetésén Mező Ferenc, a Magyar Olimpiai Bizottság magyar tagja és Dávid Károly Kossuth-díjas építész búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben).

Gyermekkorában Budapesten, a Terézvárosban (VI. kerület, Dob utca) és a Lipótvárosban (V. kerület, Sétatér utca [ma: Bank utca]) lakott, később az V. kerület Báthory utca 5.-be költözött. Ez utóbbi lakóhelyét emléktábla jelöli. Hajós Alfréd élete végéig gyűjtötte sportszerepléseivel kapcsolatos dokumentumokat, megemlékezéseket. Megőrizte az első olimpia érmeit és a bajnoki szalagját, az olimpiai résztvevőknek járó emlékérmet, az athéni olimpia görög és francia nyelvű programfüzetét, az athéni útlevelét és igen sok korabeli sajtóterméket (az olimpiai versenyekkel kapcsolatos valamennyi görög nyelvű tudósítást). Az ő gyűjteményéből alakult meg a Magyar Sportmúzeum, amely (a hivatalosan Magyar Testnevelési és Sportmúzeum megalakulása előtt) kezdetben utolsó lakóhelyén, a Báthory utcában működött.

Nevét vette fel az általa tervezett (és hivatalosan 1930. dec. 7-én átadott) első magyarországi fedett uszoda, a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda (1966?-tól Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda). Budapesten, Zuglóban (XIV. kerület, 2000) és Pesterzsébeten (XX. kerület, 2002), valamint Gödöllőn is működik Hajós Alfréd Általános Iskola. Első (gipsz)szobrát már életében elkészítette Cserenyei-Kaltenbach István (a debreceni Arany Bika Szálló földszinti halljában, 1931). A margitszigeti Nemzeti Sportuszoda előterében látható bronz mellszobra szintén már életében elkészült (Reményi József alkotása, 1955). A pesterzsébeti Hajós Alfréd Általános Iskolában, az iskola névadó ünnepségén leleplezték a fiatalkori úszóbajnok bronz fejszobrát (Horváth Ágnes alkotása, 2002). Halálának 50. évfordulóján a zuglói Hajós Alfréd Magyar–Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában különleges bronz domborművet avattak. A műalkotáson a fiatal olimpiai bajnok és az idős, híres építészmérnök portréja is szerepel (Somogyi Tamás alkotása, 2005). Emlékét őrzi tovább a Hajós Alfréd Társaság is (2001-től). Miskolcon utcát neveztek el róla.

Elismertség

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja (1946–1955). 

Elismerés

Olimpiai Diploma (1953), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2002), Ybl Miklós-díj (posztumusz, 2010).

A Magyar Népköztársaság Sportérdemérme (arany, 1953).

Az Úszósport Hírességei Csarnoka (Hall of Fame) tagja (1966).

Szerkesztés

Újságíróként a Pesti Napló munkatársa, rovatvezetője (1903–1908), a Sport–Világ felelős szerkesztője, ill. főszerkesztője (1904. jún. 12.–1906. szept. 30.).

Főbb művei

F. m.: írásai: Magyar Stadion. (Sporthírlap, 1913. dec. 29.)
Sporttelepépítés: (A sport enciklopédiája. I. köt. Szerk. Pálfi György. (Bp., 1928)
Az uszodaépítés kérdéséről. (Tér és Forma, 1929. 4.)
A margitszigeti nemzeti úszóstadion. (Tér és Forma, 1931. 1.)
Győr versenyuszodája. (Tér és Forma, 1933. 10.)
Így lettem olimpiai bajnok! Visszaemlékezés. Sajtó alá rend. Földes Éva. (Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1956).

F. m.: építészeti alkotásai: Bencés Gimnázium (Kőszeg, 1907–1908)
Magyarországi Református Egyház zsinati központja (Budapest, VII. kerület, Abonyi utca 21., 1908–1909)
Dozzi József Szalámigyár épülete (Budapest, VII. kerület, Dembinsky utca 1., 1908–1910)
Vakok Intézete (Szombathely, 1910)
Füzesséry-bérház (Budapest, V. kerület, Gerlóczy utca 7., 1910–1911)
Weidlich-palota (Miskolc, Belváros, Széchenyi utca 19., 1911)
Magyar Általános Hitelbank palotája (Szabadka, 1911–1912)
Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének székháza (Budapest, V. kerület, Alkotmány utca 29., 1911–1912)
Római Katolikus Gimnázium (Lőcse, 1911–1913)
Lichtenstein-palota (Miskolc, Hunyadi út 5., 1912)
Vakokat Gyámolító Országos Egyesület székháza (Budapest, VII. kerület, Hermina út 7., 1912)
Vakok Intézete (Szeged, 1912)
Hitelintézeti palota (Miskolc, Széchenyi utca 29.)
Szombathelyi Mezőgazdasági Takarék és Hitelbank Rt. épülete (Szombathely, 1913)
Arany Bika Szálló (Debrecen, 1915)
UTE stadion (Újpest, Megyeri út 13., 1921–1922)
Népkerti Sporttelep (Miskolc, Hol?, 1926)
Népkerti Vigadó (átépítés, Miskolc, Görgey Arthur utca 23., 1926)
Selyemréti Strandfürdő (Miskolc, Hol?, 1927)
Millenáris Sporttelep (átépítés, Budapest, VII. kerület, Szabó József utca 3.)
Nemzeti Sportuszoda (Budapest, Margit-sziget, 1929–1931)
Szegedi Úszó Egyesület uszodája (lebontották, Szeged, 1930)
Győri versenyuszoda (1931–1933)
Lakóépület (Budapest, I. kerület, Attila út 81., 1932)
Ballassagyarmati strandfürdő (Balassagyarmat, 1934–1935)
Pünkösdfürdői strandfürdő (Budapest, III. kerület, Királyok útja 272, 1935)
Pesti Izraelita Hitközség szállodabérháza (Budapest, VI. kerület, Andrássy út 111, 1937–1938)
Bérház (Budapest, XIII. kerület, Kresz Géza utca 51., 1941–1942)
Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő (Hajdúszoboszló, 1946)
Tüdőbetegkórház (Budapest, XIV. kerület, Amerikai út, 1950)
Szabolcs utcai kórház szülészei és nőgyógyászati épülete (Budapest, XIII. kerület, Szabolcs utca, 1952).

Irodalom

Irod.: családi források: Az összekötő vasuti hídnál állomásozó Anna nevű hajóról Guttmann Jakab ötvenéves munkás tegnap délelőtt, munka közben leesett a vízbe, s azonnal, végleg elmerült. (Fővárosi Lapok, 1891. szept. 17.)
Dunavecsén, a múlt hónapban egy Guttmann Jakab nevű zsidó vallású kereskedelmi alkalmazott holttestét fogták ki a Dunából és ott katolikus szertartás szerint temették el. A szerencsétlenül járt ember fia azonban Földváry Mihály alispán engedélyével exhumáltatta a holttestet és átvitette a zsidó temetőbe. (Fővárosi Lapok, 1891. okt. 5.)
Serény Gyula János, a Nemzeti Torna Egylet tagja eljegyezte Guttmann Juliskát, Guttmann Hajós Alfréd olympiai bajnokunk hugát. (Sport–Világ, 1901. okt. 27.)
Serény Gyula János, a Schwarcz József és Társa budapesti elsőrangú műszaki cég prokuristája eljegyezte Guttmann Jakabné leányát, Juliskát. (Pesti Napló, 1901. okt. 31.)
Guttmann Arnold Alfréd budapesti illetőségű ugyanottani lakos családnevének „Hajós”-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1905. okt. 3.)
Hajós Alfréd műépítész eljegyezte Blockner Vilma kisasszonyt, Blockner Izidor és Eisler Regina leányát. (Az Újság–Friss Újság–Pesti Hírlap, 1907. nov. 7.)
Hajós Alfréd műépítész, holnap, vasárnap tartja esküvőjét Blockner Vilma kisasszonnyal a Dohány utcai templomban. [Az állami esküvő ápr. 30-án volt.] (Pesti Hírlap–Pesti Napló, 1908. máj. 3.)
Hajós Miklós eljegyezte Kőszeghy Irén kisasszonyt. (Magyarország [napilap]–Pesti Napló, 1911. febr. 12.)
Hajós József és Kollár Elza házasságot kötöttek. (Az Újság–Világ, 1922. júl. 6.)
Hajós Miklós építész gyászjelentése. (Budapesti Hírlap, 1923. márc. 18.)
Serény Gyula János és Guttmann Juliska február 16-án ünneplik házasságuk 25 éves évfordulóját. (Az Újság–Pesti Hírlap, 1927. febr. 15.)
Özv. Guttmann Jakabné Lewy [!] Rozália gyászjelentése. (Az Újság–Pesti Hírlap, 1928. márc. 8.)
Blockner Izidor gyászjelentése. (Friss Újság, 1933. ápr. 15.–Budapesti Hírlap–Népszava–Pester Lloyd, 1933. ápr. 16.)
Blockner Izidorné Eisler Regina gyászjelentése. (Pester Lloyd, 1937. szept. 14.)
Elhunyt Blockner Izidorné Eisler Regina. Gyászolja Hajós Alfréd műépítész, veje és kiterjedt rokonsága. (8 Órai Újság–Az Est–Budapesti Hírlap, 1937. szept. 15.)
Meghalt Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok. (Magyar Nemzet–Népsport–Szabad Nép, 1955. nov. 13.)
Meghalt Hajós Alfréd, az olimpiai bajnokok nesztora. (Új Kelet, 1955. nov. 14.)
P. I.: A sport hőse örökre megpihent. [Hajós Alfréd halálára.] (Szabad Ifjúság, 1955. nov. 16.)
Eltemették Hajós Alfrédot, az első magyar olimpiai bajnokot. (Magyar Nemzet–Népsport–Szabad Nép, 1955. nov. 18.)
Hajós József 75 éves jubileuma. (Magyar Nemzet, 1960. máj. 29.)
Hajós Henrik volt olimpiai bajnok 77 éves korában elhunyt. (Magyar Nemzet, 1963. jún. 5.)
Meghalt Hajós Henrik, az 1906. évi olimpiai bajnok úszóváltó tagja. (Népsport, 1963. jún. 6.)
Elhunyt Hajós József. (Magyar Nemzet, 1963. júl. 23.)
Hajós Alfrédné Blockner Vilma, az első magyar olimpiai bajnok özvegye elhunyt. (Magyar Nemzet–Népszava, 1968. szept. 8.)
A magyar sport első olimpiai bajnokának fia, Andrew Hargrave – Hajós Endre – írja: Ilyen ember volt az Édesapám. (Nemzeti Sport, 1993. febr. 2.)
Vad Dezső: Hajós Alfréd unokája a múltat kutatja. Egy családi tragédia alapozta meg az első magyar bajnoki címet. [Beszélgetés Michael Hargrave-vel, H. A. unokájával a családjáról.] (Új Magyarország, 2001. júl. 9.)
Hajós Alfréd posztumusz Magyar Örökség Díja. (Nemzeti Sport, 2002. dec. 23.)
Kő András: Hajós Alfréd házassága. (Budapest [folyóirat], 2018. 8.).

Irod.: megemlékezések, egyéb források: Nemzetközi úszóversenyek Bécsben. [Guttmann Hajós Alfréd megverte Eugen Wolf eddigi Európa-bajnokot. Ez az első verseny, melyben magyar úszó európai bajnokságot nyert.] (Pesti Hírlap, 1895. aug. 5.)
Magyar úszó diadala. Guttmann – Hajós – Alfréd rövid és hosszú távú úszásban is első lett. (Budapesti Hírlap–Sport–Világ, 1896. ápr. 12.)
Olympiai játékok. [Hajós Alfréd diadala.] (Magyar Géniusz, 1896. ápr. 19.)
Az olympiai versenyek. (Pesti Napló, 1896. máj. 2.)
Bécs–Budapest football-matche. 1902. okt. 12. (Sport–Világ, 1902. okt. 19.)
Magyar Stadion. Beszélgetés Hajós Alfréd olimpiai bajnok műépítéssel. (Sporthírlap, 1913. szept. 1.)
Beszélgetés Hajós Alfréddel, az első olimpiai győzővel régmúlt időkről, professzorok „sportbarátságáról” és az athéni szép napokról. [Harminc esztendővel ezelőtt győzott az athéni olimpián H. A.] (Sporthírlap, 1926. ápr. 17.)
Az ötvenéves Hajós Alfréd. (Sporthírlap, 1928. febr. 2.)
Bodonyi József: „Megtettem kötelességemet: tudásom legjavát szolgáltattam a sportnak”–mondja Hajós Alfréd, a fedettuszoda győztes terveinek alkotója.  (Sporthírlap, 1929. szept. 7.)
A kormányzó a fedettuszoda szépségétől elragadtatva élőszóval kormányfőtanácsossá nevezte ki Hajós Alfréd műépítészt. (Sporthírlap, 1930. dec. 8.)
Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai győző 40 éves athéni emlékeiről. (Sporthírlap, 1936. márc. 25.)
Hajós Alfréd 75 éves. (Magyar Építőművészet, 1953. 1-2.)
Az első magyar olimpiai bajnok emlékeiből. (Képes Sport, 1955. máj. 10.)
Pataky Károly: Jegyzetek a magyar–osztrákról. Hajós Alfréd beszél az első és a századik mérkőzésről. (Képes Sport, 1955. okt. 12.)
Fekete Pál: Emlékezés Hajós Alfrédre. (Népsport, 1955. nov. 15.)
Gedényi Mihály: Hajós Alfréd. (Testneveléstudomány, 1955. 4. [nov.])
[Bárány István]: Hajós Alfréd. (Úszósport, 1955. 8. [dec.])
Mező Ferenc: Hajós Alfréd, olimpiai bajnok. (Sport és Testnevelés, 1955. 12.)
Földessy János: A 60. évfordulón, az első olimpiai győzelmek emlékei között. (Népsport, 1956. ápr. 12.)
Keresztényi József: Hajós Alfréd emlékezete. [Tíz esztendeje halt meg Hajós Alfréd.] (Népsport, 1965. nov. 12.)
Syposs Zoltán: Ez a szép játék. Arcok a magyar sport történetéből. (Bp., 1976)
Pusztai László: Száz éve született Hajós Alfréd. (Magyar Építőművészet, 1978. 5.)
Gallov Rezső: Hajós Alfréd úszópalotája. [A Nemzeti Uszodáról.] (Nemzeti Sport, 1999. jan. 13.)
L. Pap István: Test és lélek harmóniája. Ötven esztendeje hunyt el Hajós Alfréd úszóbajnok, labdarúgó, építész és sztahanovista. (Nemzeti Sport, 2005. nov. 12.)
Thury Gábor: Évforduló. Hatvan esztendeje hunyt el Hajós Alfréd. A magyar delfin. (Nemzeti Sport, 2015. nov. 12.)
Thury Gábor: 1878. 140 esztendővel ezelőtt született Hajós Alfréd. Megelőzte a korát. (Nemzeti Sport, 2018. jan. 29.)
S. Tóth János: 1919. Száz éve állt elő Hajós Alfréd a margitszigeti nemzeti aréne ötletével. (Nemzeti Sport, 2019. febr. 11.)
Thury Gábor: 1902. Hajós Alfréd vesztes csapatban lépett pályára egyetlen válogatott meccsén. Minden kezdet nehéz. [Az első magyar válogatott labdarúgó-mérkőzésről.] (Nemzeti Sport, 2022. okt. 3.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. köt. (Bp., 1929)
A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Főszerk. Lajta Edit. (Bp., 1963–1965)
Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. (Bp., 1978)
Lukács László–Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története. (Bp., 1980)
Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Újpesti életrajzi lexikon. (Újpest, 1998)
Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999)
Újpesti életrajzi lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke: Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
Magyar művészeti kislexikon. Szerk. Kölber Ágnes. (Bp., 2002)
Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. (Bp., 2004)
Hencsei Pál: A műegyetemtől a sport élvonaláig. Műegyetemi olimpikonok. (Bp., 2007)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. [téves adatokkal!] (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016)
Zuglóiak. Életrajzi lexikon. Szerk. Buza Péter és Fodor Béla. (Bp., 2020).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:Q2S1-FD92 (Guttman Jakab és Lőwy Rozália házassági anyakönyve, 1876)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QGTJ-MDTZ (Hajós Alfréd és Blockner Vilma házassági anyakönyve, 1908)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1RN-PJ?i=573 (Hajós Henrik és Batke Karolina házassági anyakönyve, 1929)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QLLC-949X (Blockner Izidor halotti anyakönyve, 1933)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QLLC-3X8G (Blockner Izidorné Eisler Regina halotti anyakönyve, 1937)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-XCSH-SW5?i=141 (Hajós Arnold Alfréd halotti anyakönyve, 1955)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/262364 (Hajós Henrik gyászjelentése, 1963)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6243-2R8B (Hajós Henrik halotti anyakönyve, 1963)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:WQ5N-RD2M (Hajós József halotti anyakönyve, 1963)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/262460 (Hajós Miklósné Kőszegi Irén gyászjelentése, 1977)

 

Hajós Alfrédról írások a Névponton:

https://nevpont.hu/palyakep/hajos-alfred-1294a

https://nevpont.hu/tanulmany/hajos-alfred-a-magyar-delfin-738a4

https://nevpont.hu/tanulmany/hajos-alfredrol-ujra-3f0c0

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2024

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője