Hajnik Imre
Hajnik Imre

2024. március 28. Csütörtök

Hajnik Imre

jogász, jogtörténész

Születési adatok

1840. április 5.

Pest

Halálozási adatok

1902. augusztus 30.

Budapest

Temetési adatok

1902. szeptember 1.

Budapest

Kerepesi út


Család

Nagyapja: Hajnik Pál (1774–1809) jogász, jogtudós. Sz: Hajnik Lipót, hg. Esterházy Pál uradalmainak központi igazgatója, nyéki Németh Terézia. F: 1877-től Heinrich Mária (1857–1904). Leánya: Hajnik Mária (1878–1939), Császár Elemér (1874–1940) irodalomtörténész, az MTA tagja felesége. További gyermekei: Hajnik Erzsébet (1880–1920), Hajnik Ilona (1884–1937), ill. Hajnik Imre (1886–1954), Hajnik Miklós (1889–1969) és Hajnik Pál (1891–1918).

Iskola

Középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban és a bécsi skót bencés gimnáziumban végezte, jogot és történelmet Bécsben (1858–1860) és Pesten tanult (1860–1863), a pesti tudományegyetemen jogtudori okl. szerzett (1864). Az MTA tagja (l.: 1871. máj. 17.; r.: 1880. máj. 20.).

Életút

A pozsonyi jogakadémia tanársegéde és könyvtári őre (1863–1865), a nagyváradi (1865–1866) és a kassai jogakadémián a történelem és a statisztika r. k. tanára (1866–1867). A győri jogakadémián a magyar jogtörténet, közjog és közigazgatási jog r. tanára, egyúttal az akadémia igazgatóhelyettese, ill. igazgatója (1867–1872). A bp.-i tudományegyetemen az európai és hazai jogtörténet ny. r. tanára (1872–1901); közben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1875–1876 és 1888–1889), az Egyetem rektora (1889–1890). A tudományos igényű magyar jogtörténetírás megteremtőjeként elsősorban középkori magyar jogtörténettel foglalkozott. Az európai jogfejlődést a magyar szakirodalomban elsőként vizsgálta szervesen összefüggő folyamatként, Egyetemes európai jogtörténet (1875) c. monográfiája nemzetközileg is kiemelkedő alkotás, évtizedekre meghatározta a magyar jogtörténeti kutatásokat. Úttörő szerepet vállalt a magyar jogtörténet módszertanának kidolgozásában, alapvetően új eredményeket ért el a középkori perjogi folyamat feltárásában. Különösen sokat vizsgálta a magyar szentkoronaeszme kialakulását, annak hatását a középkori államfogalomra. Véleménye szerint a szentkoronaeszme a 14. sz.-ra nyerte el végleges fogalmát, ettől kezdve a magyar állam területe a Szent Korona területe, a királyi jövedelmek és javak a Szent Korona jövedelmei és javai, minden birtokjog benne találja meg gyökerét. Király és nemzet a Szent Koronában egyesült, a közhatalom egészét adva az országgyűlésen, ahol együtt alkották a Szent Korona egész testét.

Emlékezet

Budapesten (Józsefváros, VIII. kerület Trefort utca 2.) élt és tevékenykedett, Budapesten is hunyt el. A Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgató választmányának tagja. Az Országos Közoktatási Tanács tagja.

Elismerés

Az MTA Marczibányi-mellékjutalma (1872 és 1875), a Szent István-rend lovagkeresztje (1901).

Szerkesztés

Magyar nyelvű tudományos dolgozatai – többek között – az Akadémiai Értesítőben (1864-től), a Jogtudományi Hetilapban (1867- től), a Századokban (1868-tól) és a Történelmi Tárban jelentek meg (1878-tól).

Főbb művei

F. m.: Széchy Mária utolsó életévei. (Értekezések a philosophiai, törvény- és történettudományok köréből, 1864)
Das fürstliche Haus Esterházy, eine statistische Skizze. (Österreichische Revue, 1865)
Az 1621. nagyszombati gyűlés és Pozsony meghódolása Ferdinándnak. – A zsidók Magyarországon a vegyes házakbeli királyok alatt. (Értekezések a philosophiai, törvény- és történettudományok köréből, 1865)
A magyar helyhatósági jog jogtörténeti jelentőségéről és kifejlődéséről. (Jogtudományi Hetilap, 1867)
Magyarország az Árpád királyoktól az ősiség megállapításáig és a hűbéri Európa. (Pest, 1867)
Adalékok a magyar kereskedelem történetéhez a vegyes házakbeli királyok alatt. (Századok, 1868)
Magyar alkotmány- és jogtörténelem. I. köt. Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt. (Bp., 1872)
A győri királyi jogakadémia. (A magyar királyi jogakadémiák és joglyceumok története. (Pest, 1873)
A nemesség országgyűlési fejenként való megjelenésének megszűnése. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1873. máj. 12.
megjelent: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. 2. köt. 8. Bp., 1873
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1873)
Egyetemes európai jogtörténet. I. köt. Alkotmány- és jogfejlődés a középkorban. (Bp., 1875
2. kiad. 1880
3. jav. kiad. 1891
4. jav. kiad. 1896
5. jav. kiad. 1899)
Az 1387. székesfehérvári országgyűlés czikkelyei. (Történelmi Tár, 1878)
A királyi könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában. (Értekezések a történettudományok köréből. 8. köt. 3. Bp., 1879)
A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori magyar perjogban. (Elhangzott: 1881. ápr. 4.
megjelent: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. 6. köt. 12. Bp., 1881)
A királyi bíróság személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyes házakbeli királyok korszakában. (Értekezések a történettudományok köréből. 15. köt. 4. Bp., 1882)
Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben. (Értekezések a történettudományok köréből. 13. köt. 10. Bp., 1886)
A magyar jog és a Hármas könyv. (Beöthy Zsolt: A magyar irodalom története. Bp., 1893)
A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. (Bp., 1899
hasonmás kiad. 2010)
Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt. Hasonmás kiad. (Bp., 2010).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Budapesti Napló, 1901. aug. 31.)
Pauler Gyula: H. I.: Egyetemes európai jogtörténet. (Századok, 1876)
H. I. (Jogtudományi Közlöny, 1901)
H. I. (Századok, 1902)
H. I. Nekrológ. (Jogtudományi Közlöny, 1902)
Illés József: H. I. (Jogállam, 1902)
Vécsey Tamás: H. I. emlékezete. (Századok, 1903)
Kováts Gyula: H. I. r. tag emlékezete. (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1916)
Kováts Gyula: H. I. emlékezete. (Jogállam, 1916 és Történeti Szemle, 1917)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Illés József: H. I. és a magyar jogtörténet. (Bp., 1928)
Sarlós Márton: Az organikus és a szentkorona-államelmélet a magyar jogtörténetírásban. (Magyar Tudomány, 1960)
Mezey Barna: H. I. (Magyar jogtudósok. I. köt. Szerk. Hamza Gábor. Bp., 1999)
Bóka Zsolt: H. I. emlékezete. (Jogtudományi Közlöny, 2002)
Győri életrajzi lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. (2. átd. kiad. Győr, 2003)
Horváth Pál: Győri jogtudósok. Adalékok H. I., Timon Ákos és Csizmadia Andor működéséhez. (Leviatán, 2005)
Hajdú József Ákos: Historikusok a századfordulón. A századforduló történettudományát megalapozó jogtörténészek. Wenzel Gusztáv és H. I. munkássága. (Studia juvenum, 2011).

Megjegyzések

MÉL I. téves halálozási adat: aug. 3.! Uo. téves családi adatokkal!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője