Iskola

A bp.-i tudományegyetemen tanult, egyetemi tanulmányai alatt a Galilei Kör tagja (1914–1918).

Életút

Az MSZDP tagja (1914-től), de az I. vh. alatt a párt pacifista szárnyához csatlakozott. A KMP alapító tagja (1919), a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka és a Vörös Ujság, ill. az Ifjú Proletár szerkesztője (1919). A proletárdiktatúra bukása után tíz év fegyházra ítélték (1920; a fogolycsere-egyezmény keretében a Szovjetunióba került, 1922). A moszkvai Kommunista Akadémia Munkásmozgalmi Tanszékének oktatója (1922–1923), a Marx–Engels–Lenin Intézet Németország történetével foglalkozó osztályának műfordítója, helyettes vezetője, ill. tud. munkatársa (1923–1927), a Lenin Iskola és a Nyugati Egyetem tanára (1927–1929). A moszkvai Sarló és Kalapács c. folyóirat felelős szerkesztője (1929–1932), szerkesztője és a szerkesztőbizottság vezetője (1932–1936), egyúttal a moszkvai rádió magyar adásainak vezetője (1933–1937). A két vh. közötti szovjet emigráció egyik jelentős képviselője. Mint az egyik meghatározó magyar nyelvű kommunista lap, a Sarló és Kalapács szerkesztője és a moszkvai rádió magyar nyelvű adásainak vezető szerkesztője aktuális ideológiai és eszmetörténeti kérdésekkel foglalkozott, szovjet és német ideológiai és filozófiai műveket fordított, szerkesztett és rendezett sajtó alá. Kun Béla baráti köréhez tartozott, a sztálini tisztogatások áldozata lett; halálának pontos helye és körülményei ismeretlenek. Néhány írása Hun Péter és Szalaván Illés néven jelent meg. Munkássága még javarészt feltáratlan.