Hadrovics László
Hadrovics László

2024. június 19. Szerda

Hadrovics László

nyelvész

Születési adatok

1910. június 27.

Alsólendva, Zala vármegye

Halálozási adatok

1997. május 12.

Solymár, Pest megye

Temetési adatok

1997. június 6.

Budapest

Farkasrét


Család

Horvát eredetű katolikus családból származott, a családnév a Hajdar személynév származéka. A család magyar anyanyelvű volt, de jól beszélték a muraközi horvát nyelvjárást és a németet is.

Nagyszülei: Hadrovics István (1841. dec. 18. Csáktornya) cipészmester, Sáfrán Regina (1845. szept. 7. Csáktornya); Kolonics János közjegyző, Funk Eleonóra.

Szülei: Hadrovics Elek (1871. júl. 10. Alsólendva–1957. nov. 4. Zalagyömrő), az alsólendvai körjegyőség vezetője, Kolonics Berta (1868. okt. 21. Wagram–1931. dec. 14. Zalaegerszeg). Hadrovics Eleknek két házasságából nyolc gyermeke született, Hadrovics László volt a legkisebb.

Testvérei: Hadrovics Lajos (1899. nov. 5. Alsólendva), Simon Ferencné Hadrovics Gizella (1901. aug. 31. Alsólendva), Hadrovics Elek Nándor (1903. máj. 2. Alsólendva), Hadrovics Jolán (= Hadrovics Ilona Mária, 1904. jún. 20. Alsólendva), Hadrovics Jenő (1907. Alsólendva–1928. szept. 12. Tapolca) kereskedősegéd. Hadrovics Berta csecsemőkorában elhunyt.

Kolonics Berta Hadrovics Elek második felesége volt.

Hadrovics Elek és első felesége, Helyes Ilona gyermeke: Országh Jenőné Hadrovics Gabriella (= Hadrovics Ella, 1896. szept. 19. Alsólendva–1924. nov. 13. Letenye, Zala vm.).

Felesége:

1. 1939–1960: Kálmán Magdolna. Elvált.

Gyermeke, fia: Hadrovics Gábor (1942–).

2. 1960-tól Szép Gabriella (1915–2002).

Iskola

Gyermekkorát Alsólendván töltötte, a Monarchia összeomlását követő országvesztés után a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került. A család Lentiben, majd Hévízszentandráson élt, végül Keszthelyen telepedtek el.

A kőszegi bencés gimnázium négy osztályának elvégzése után a keszthelyi premontreieknél tanult tovább (1921–1929), Keszthelyen éretts. (1929), A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös József Collegium tagjaként – magyar–latin szakos középiskolai tanári okl. (1933) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1934).

Egyéves karpaszományos szolgálatra vonult (a nagykanizsai fogatolt tüzérosztályhoz, 1934–1935). A Collegium Hungaricum tagjaként a berlini egyetemen szlavisztikát tanult (ösztöndíjjal, 1935), tüdőtuberkulózisban súlyosan megbetegedett, a budakeszi Erzsébet Királyné tüdőszanatóriumban kezelték (1935. dec.–1936. máj.), majd Szlovéniában, testvére, Jolán családjánál gyógyult tovább (1936–1937) egyúttal belföldi ösztöndíjas is (1936–1937).

A horvát irodalom története tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1941).

Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; r.: 1970. febr. 4.).

Életút

Az Egyetemi Könyvtár ideiglenesen alkalmazott diplomás könyvtáros segédtisztje (1937–1940), a Miniszterelnökségen kinevezett középiskolai r. tanárként délszláv referens (1940–1941). A Magyar Történettudományi Intézet intézeti tanára (1941–1947), a Kelet-Európai Tudományos Intézet (1947–1949), az MTA Történettudományi Intézete tud. munkatársa (1949–1951). A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemen a szláv filológia mb. előadó tanára (1942–1943).

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1942–1951), az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kara, ill. a BTK Szláv Filológiai Tanszéke egy. docense (1951–1954), egy. tanára (1954. aug. 1.–1974. dec. 31.) és a Tanszék vezetője (1965–1974).

Délszláv–magyar történelmi és művelődési kapcsolatokkal foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a horvát nyelvtörténet, a horvát nyelv magyar jövevényszavainak kronológiai és nyelvföldrajzi kérdéseinek tisztázása terén, vizsgálta a magyar nyelvbe szerb és horvát közvetítéssel került olasz jövevényszavakat. Fontosak funkcionális magyar mondattani, történeti, jelentéstani és frazeológiai kutatásai is. Filológusként kimutatta az elveszett ómagyar Trója-regény és Nagy Sándor-regény nyomait a délszláv irodalmakban. Hadrovics László – elsősorban nyelvészeti okfejtéssel – azt bizonyította be, hogy a középkori Trója-regény délszláv (horvát, szerb, bolgár) változatai végső soron egy latin nyelvű ősszövegre mennek vissza, amely az Anonymusként emlegetett P. magisternek, Béla király jegyzőjének tollából keletkezhetett (főleg Ovidius alapján, a XII. század második felében). Anonymus említi is előszavában, hogy külföldi tanulmányai idején latin Trója-regényt írt. E latin ősszövegből a középkor folyamán egy magyar ősszöveg, majd ennek filiációjával több magyar változat származott, s ezeket a magyar változatokat fordították le szerb és horvát nyelvre. A regény bolgár változata pedig a szerbből vagy a horvátból van átírva, az orosz pedig a bolgárból lett átdolgozva. A délszláv változatok a tulajdonnevek hangalakjában, számos hungarizmusukban, magyaros szóhasználatukban, csak a magyarból érthető szövegromlásaikban magukon viselik a magyar közvetítés bélyegét. Különösen értékesek a magyar Huszita Biblia előzményeivel kapcsolatos megállapításai, megfejtette továbbá a Vizkelety András által felfedezett legrégibb horvát írásos emlék, a Cantilena pro sabatho (= Nagyszombati ének) szövegét (1979).

Hadrovics László nevét azonban elsősorban hatalmas példányszámban közkézen forgó szótárai révén ismerik. Az első modern orosz–magyar szótárat Mitrák Sándor szerkesztette (Ungvárott jelent meg, 1881-ben). Magyarországon a politikai változások miatt 1945-ben igen nagy szükséglet mutatkozott új orosz–magyar (és persze magyar–orosz) szótárakra. Az oroszul jól tudó Hadrovics László szlavistát bízták meg egy új szótár (sőt szótársorozat) megszerkesztésével – társául pedig a romanista Gáldi László kérték fel (közreműködött még Baleczky Emil és Perényi József). Alapforrásul Dmitrij Usakov (1873–1942) – az orosz helyesírási reform egyik kidolgozója –értelmező szótára szolgált, valamint forgattak orosz–német és orosz–francia szótárakat is. A magyarországi szótárszerkesztés és a szótárírási technika ekkor még rendkívül kezdetleges volt, a szerkesztők még cirill betűs írógépekkel sem rendelkeztek. Az Akadémiai Kiadó gondozásában 1951-ben megjelent első, klasszikus nagyszótár kézirata nyolc kilogramm összsúlyú volt, akárcsak párdarabja az ún. kifordításos technikával készült magyar–orosz nagyszótár (1952). Az orosz–magyar szótár kb. 50 000 orosz szó magyar magyar megfelelőjét közli, ill. a címszavkahoz még kb. 14 000 kifejezés kacsolódik. A szorosan vett szótári rész 945 lapból állt az orosz–magyar kötetben. Utána a leggyakoribb orosz keresztnevek (= utónevek) sorakoztak cirill és magyar betűs alakjukban, ezt követte 45 lapon az orosz nyelvtan tömör összefoglalása, külön szám- és betűjelzésekkel a főnevek és igék sajátos ragozásai (ez újdonság volt a magyar szótárkészítés történetében). Hadrovics László Gáldi Lászlóval az alapkötetből 1953-ban készített egy kéziszótárt, majd elkezdte az Akadémiai Kiadón belül megalakult Terra Kiadó részére a kisszótár verziókat. Hadrovics László 1958-ban azonban hátat fordított a hazai orosz lexikográfiának, a szerkesztést Gáldi László, annak halála után Kiss Lajos vette át. (Természetesen minden későbbi kiadványon szerepel Hadrovics neve is, az orosz szótárak pedig a köznyelvben a „Hadrovics–Gáldi” nevet vették fel…)

Emlékezet

Hadrovics Lászlónak az Eötvös Collegiumban fordult érdeklődése a szlavisztika (azon belül pedig a kroatisztika) felé. Visszaemlékezései szerint 1931-ben a kollégiumi könyvtárban kezébe került egy német nyelven írt horvát nyelvkönyv (Praktische Grammatik der Kroatischen Sprache für den Selbstunterricht). E könyvből kezdett el horvátul tanulni, majd levelet írt édesanyja belovári (horvátországi) rokonainak, akik a következő vakációra meghívták magukhoz. Ennek a családi körben eltöltött, kirándulásokkal tarkított horvátországi vakációnak hatására a következő szemeszterben Melich Jánosnál általános szlavisztikát, Bajza Józsefnél horvát irodalomtörténet kezdett el hallgatni, egyúttal magánúton oroszul tanult. Hadrovics László 1933-ban államvizsgát, 1934-ben doktori szigorlatot tett. Szigorlati fő tárgya már a szláv nyelvészet (Melich János), melléktárgya a horvát irodalom (Bajza József) és a magyar nyelvészet (Gombocz Zoltán) volt. Doktori értekezését Pais Dezső javaslatára a Muraköz helyneveiről írta. Ehhez alaposan meg kellett ismerkednie a magyar okmánytárakkal és a horvát szóképzéssel… Tudományos pályafutásának kezdetén számos elveszettnek hitt vagy ismeretlen, feldolgozásra váró korai délszláv anyagra bukkant (ezeket a forrásokat a Lukinich Imre által szerkesztett Archivum Europae Centro-Orientalis c. szakfolyóiratban közölte). Délszláv referensként érdeklődése a szerb történet és a magyarország délszláv kérdés felé fordult. Úgy tervezte, hogy monográfiasorozatban dolgozza fel a délszláv népek történetét és magyarországi együttélését. A török uralom alatti szerb egyház nemzeti szerepével foglalkozó – francia nyelvű – könyve (1947) után azonban a kutatási témák megváltoztak. Az 1950-es években új, „osztályharcos” motívumok kerültek előtérbe: az MTA Történettudományi Intézetben (TTI) Hadrovics Lászlót megbízták a magyarországi szerb parasztlázadások történetének feltárásával. Az eredetileg Szegedinác Péró 1735. évi felkelésével foglalkozó tanulmányt forradalmi hiányosságai miatt többször átdolgoztatták (végül egy népszerű változat maradt belőle, amelyet Wellmann Imrével jegyzett). A kötettel kapcsolatos szakmai és etikai viták miatt hagyta ott a TTI-t és tért vissza a délszláv filológiához és az egyetemi oktatáshoz. Az ELTE-n Kniezsa István (1898–1965) maga mellé vette docensnek (1954-ben egyetemi tanári kinevezést nyert).

Hadrovics László Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Szülőházát emléktáblával jelölték meg (Alsólendván [ma: Szlovénia], 2001. szept. 22-én), továbbá budapesti lakásán (Kelenföld, XI. kerület Dinnye utca 5.) is emléktábla őrzi emlékét.

Elismertség

A zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia (l.: 1974), a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia (1985), az újvidéki Matica Srpska tagja (t.: 1987).

A Nemzetközi Szlavisztikai Komité tagja (1966-tól).

Elismerés

A JATE BTK t. doktora (1996).

Munka Érdemrend (arany, 1980), Arany koszorúval díszített Jugoszláv Zászlórend (1989), a Magyar Köztársaság koszorúkkal díszített Csillagrendje (1990).

Az MTA Sámuel–Kölber-jutalma (1942), Révai Miklós-emlékérem (1975), Állami Díj (1985), Pais Dezső-díj (1987), Josef Konstanin Jirecek-emlékérem (a müncheni Südosteuropa-Gesellschaft díja, 1991), Akadémiai Aranyérem (1993), Vatroslav Jagic-díj (a zágrábi Horvát Filológiai Társaság díja, elsőként, 1995).

Szerkesztés

A Studia Slavica szerkesztője (1966–1985), a szerkesztőbizottság tagja (1986–1997).

Főbb művei

F. m.: önálló művei, könyvfejezetei: Muraköz helynevei. Egy. doktori értek. is. (Nyelvtudományi Közlemények, 1931–1934)
A déli szláv népek kultúrája. Magyar–szláv irodalmi érintkezések. (A magyarság és a szlávok. Szerk. Szekfű Gyula. Bp., 1942
hasonmás kiad. 2000)
Magyar–olasz hatás a Balkánon. Gáldi Lászlóval és Kardos Tiborral. Lukinich Imre előszavával. (Balkán Füzetek 2. A Magyar Külügyi Társaság Balkán Bizottsága kiadványa. Bp., 1942)
Ungarn und die Kroaten. (Ungarn und die Nachbarvölker. Bp., 1943)
Magyar és déli szláv szellemi kapcsolatok. (Kincsestár. A Magyar Szemle Társaság kiadványa. Bp., 1944)
Zur Geschichte der kroatischen Rechtschreibung im XVIII. Jahrhundert. (Ostmitteleuropäische Bibliothek. Bp., 1944)
Magyarok és horvátok. (Magyarország és Kelet-Európa. Bp., 1947)
Le peuple serbe et son Église sous la domination turque. (Paris, 1947
magyar nyelven: Vallás, egyház, nemzettudat. A szerb egyház nemzeti szerepe a török uralom alatt. Bp., ELTE, 1991)
A XVI. századi protestáns horvát nyomtatványok helyesírása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1950. ápr. 14.
megjelent: MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1951 és külön: Bp., 1951)
Parasztmozgalmak a 18. században. Wellmann Imrével. (Bp., Művelt Nép, 1951)
Kajkavische Literatur. Eine Auswahl mit Einleitung, Anmerkungen und kurzem Glossar. (Wiesbaden, 1964)
Jövevényszó-vizsgálatok. (Nyelvtudományi értekezések 50. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965)
A funkcionális magyar mondattan alapjai. Monográfia. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1969)
Egy periferikus szláv irodalmi nyelv sorsa. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1971. febr. 22.
megjelent: MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1971 és külön: Bp., 1971)
Schrifttum und Sprache der burgenländischen Kroaten im 18. und 19. Jahrhundert. (Bp.–Wien, Akadémiai Kiadó, 1974), Szavak és szólások. (Nyelvtudományi értekezések 88. Bp., Akadémiai Kiadó, 1975)
Ungarische Elemente im Serbokroatischen. (Slavistische Forschungen 48. Bp.–Köln–Wien, Akadémiai Kiadó, 1985)
Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1992)
A magyar Huszita Biblia német és cseh rokonsága. (Nyelvtudományi Értekezések 138. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994)
Segédkönyv  szlavisztikai szemináriumi gyakorlatokhoz Hadrovics László válogatott írásaiból. – Hilfsbuch zu slavistischen Seminarübungen. Ausgewählte Schriften von László Hdrovics. (Bp., 1994)
Magyar frazeológia. Történeti áttekintés. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1995)
A régi horvát szótárirodalom. Magántanári előadások az 1941/42. tanévben. Szerk. Víg István közreműködésével Nyomárkay István. (Az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet Szláv Filológiai Tanszék kiadványa. Bp., 2003).

F. m.: szerk.: szótárai: Orosz–magyar szótár. Gáldi Lászlóval. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1951
2. átd. és bőv. kiad. 1959
3. jav. kiad. 1968
4. kiad. 1972
5. kiad. 1977
6. kiad. 1981
7. kiad. 1987
8. kiad. 1989 és utánnyomások)
Magyar–orosz szótár. Gáldi Lászlóval. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1952
2. átd. és bőv. kiad. 1964
3. jav. kiad. 1969
4. kiad. 1972
5. kiad. 1977
6. kiad. 1981
7. kiad. 1987
8. kiad. 1989 és utánnyomások)
Magyar–orosz kéziszótár. Gáldi Lászlóval. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1953
2. kiad. 1969
3. kiad. 1975
4. kiad. 1978 és utánnyomások)
Magyar–orosz szótár. Gáldi Lászlóval. (Kisszótár sorozat. Bp., Terra, 1957
2. kiad. 1958
3. kiad. 1959
4. kiad. 1960
5. kiad. 1961
6. kiad. 1966
7. kiad. 1971
8. kiad. 1974 és utánnyomások)
Orosz–magyar szótár. (Kisszótár sorozat. Bp., Terra, 1958
2. kiad. 1959
3. kiad. 1960
4. kiad. 1964
5. kiad. 1967
6. kiad. 1970 és utánnyomások)
Szerbhorvát–magyar szótár. (Kisszótár sorozat. Bp., Terra, 1957
2. kiad. 1967
3. kiad. 1972
4. kiad. 1976
5. kiad. 1979
6. kiad. 1984
7. kiad. 1991 és utánnyomások)
Magyar–szerbhorvát szótár. (Kisszótár sorozat. Bp., Terra, 1958
2. kiad. 1968
3. kiad. 1973
4. kiad. 1976
5. kiad. 1979
6. kiad. 1984
7. kiad. 1991 és utánnyomások)
A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. – Az újgörög nevek helyesírása. Főszerk. (Bp., 1985)
Horvát–magyar kisszótár. Nyomárkay Istvánnal. (Bp., 1996
2. átd. kiad. 2003
3. kiad. 2004
4. kiad. 2007
5. kiad. 2010 és utánnyomások)
Szerb–magyar kisszótár. Nyomárkay Istvánnal. (Bp.–Belgrád–Újvidék, Akadémiai Kiadó–Fórum Könyvkiadó, 1997
2. jav. kiad. 2002
3. kiad. 2006
4. kiad. 2009
5. kiad. 2011 és utánnyomások)
Magyar–szerb kisszótár. Nyomárkay Istvánnal. (Bp., Akadémiai Kiadó, 2000
2. kiad. 2002
3. kiad. 2004
4. kiad. 2006
5. kiad. 2011 és utánnyomások)
Magyar–horvát kisszótár. Nyomárkay Istvánnal. (Bp., Akadémiai Kiadó, 2003
2. kiad.  2004
3. kiad. 2006
4. kiad. 2010 és utánnyomások).

F. m.: tanulmányai: Eine ungarische und kroatische Variante der „Visio Philiberti”. (Arhivum Europae Centro-Orientalis, 1937)
A magyarországi szerb települések újabb szerb irodalma. (Századok, 1938. 7-8.)
A magyar sors a régi horvát költészetben. (Apollo, 1938)
A szlovének. (Magyar Szemle, 1939. 5-8.)
A délszláv nemzeti kultúrák kérdése. (Napkelet, 1939. 6.)
A délszláv Madách. (Magyar Szemle, 1940. 7-12.)
Ungarn und die Kroaten. (Ungarische Jahrbücher, 1941)
A visszatért Muravidék. (Magyar Szemle, 1941. 7-12.)
A horvátban lévő magyar elemek szóföldrajzi és időrendi problémái. (Melich János Emlékkönyv. Bp., 1942)
Magyarország és a szerb művelődés. (Délvidéki Szemle, 1942. 9.) A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei. (A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve. Bp., 1942 és külön: Bp., 1943)
Huit siècles de  communauté d’État hungaro-croate. Les origines. – Le yougoslavisme et l’idéal croate. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1943)
A szerb nacionalizmus kialakulása és a magyarországi szerbség. (Délvidéki Szemle, 1943. 1.)
A szerb nacionalizmus kialakulása és a magyarországi szerbség. (Délvidéki Szemle, 1943. 5.)
Délmagyarország két évtized szerb történeti irodalmában. (Századok, 1943. 7-10.)
A szlavisztika jelentősége a szegedi egyetemen. (Délvidéki Szemle, 1944. 1.)
A szlavisztika a szegedi egyetemen. (Tiszatáj, 1947. 1.)
A jugoszláv tudományos élet. (Déli Csillag, 1948)
Az ó-magyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1954 és külön: A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 89. Bp., 1954)
A magyar Trója-regény. Egy elveszett ó-magyar irodalmi emlék nyomában. (Irodalmi Újság, 1954. 29.)
Der südslawische Trojaroman und seine ungarische Vorlage. (Studia Slavica, 1955)
Ein Bussgebet der ungarischen Slowenen aus dem 17. Jahrhundert. (Studia Slavica, 1956)
Megjegyzések a Magyar Nyelv Kéziszótárának szemelvényeihez. Jankovics Ferenccel. (Magyar Nyelvőr, 1956. 2.)
Szláv jövevényszavaink kérdéséhez. Hozzászólás Kniezsa István „A magyar nyelv szláv jövevényszavai” c. könyvéhez. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1956)
Gebete und Gesänge einer slowenischen Rosenkranzbruderschaft aus dem 17. Jahrhundert. (Studia Slavica, 1957)
Adverbien als Verbalpräfixe in der Schriftsprache der burgenländischen Kroaten. (Studia Slavica, 1958)
A délszláv Nagy Sándor-regény és középkori irodalmunk. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1960)
Die slavische Elemente im Ungarischen. (Zeitschrift für slavische Philologie, Wisbaden, 1960)
Kajkawische Glossen aus dem 16. Jahrhundert. (Studia Slavica, 1961)
A magyar nyelv értelmező szótára. (Magyar Nyelv, 1961. 1.)
A Nobel-díjas Ivo Andric. (Nagyvilág, 1961. 12.)
Südslawische Beiträgen zum russischen Etymologikon. (Zeitschrift für Slawistik, Berlin, 1962)
Lautliche Merkmale der ungarischen Vermittlung in deutschen und italianischen Lehrwörten Südosteuropas. (Studia Slavica, 1963)
Történelem és művelődés a földrajzi nevekben. (Magyar Nyelvőr, 1964. 3.)
Verbale Rektionskomposita im Altkroatischen. (Studia Slavica, 1968)
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Nyíri Antallal. (Magyar Nyelv, 1968. 2.)
Délszláv filológiánk a felszabadulás óta. (Filológiai Közlöny, 1970. 3-4.)
Szomszédság és közösség. Délszláv–magyar irodalmi kapcsolatok. (Nagyvilág, 1974. 3.)
Kleinere Beiträge zur Wortkunde und Phraseologie des Ungarischen. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Linguistica, 1979)
Az idegen szavak és a purizmus. (Magyar Nyelv, 1979. 1.)
Egy középkori horvát vers. Nagyszombati ének. (Nagyvilág, 1983. 10.)
Ein altkroatisches Passionslied aus dem 14. Jahrhundert. Vizkelety Andrással. (Studia Slavica, 1984)
Grize falu jobbágynépének horvát nyelvű kérelme 1641-ből Zrínyi Miklós megjegyzésével. (Zrínyi-dolgozatok. 5. Szerk. Kovács Sándor Iván. Bp., 1987)
A magyar nyelv kelet-közép-európai szellemi rokonsága. (Nyelvünk a Duna-tájon. Szerk. Balázs János. Bp., 1989)
Gondolatok a történeti magyar frazeológiáról. (Magyar Nyelv, 1992. 2.)
Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. (Magyar Tudomány, 1996. 9.)
Gondolatok a strukturalista mondattanról. (Magyar Nyelvőr, 1998. 1.)
Magyar–délszláv szellemi kapcsolatok a középkorban. (Magyar Nyelvőr, 1999. 1.).

F. m.: szófejtései: Csere, cserje. (Magyar Nyelv, 1936. 9-10.)
Székesfehérvár régi horvát neve. (Magyar Nyelv, 1940. 5.)
Piac. (Magyar Nyelv, 1947. 2.)
Kelengye. Szójegyzékeink farib szava. (Magyar Nyelv, 1955. 3.)
Dolmány. – Kelengye. (Magyar Nyelv, 1956. 3.)
Néhány megfejtetlen szláv szavunk. (Nyelvtudományi Értekezések, 1964)
Szótörténeti adalékok. Kiss Lajossal. (Magyar Nyelv, 1965. 4.)
Dupla. (Magyar Nyelvőr, 1966. 1.)
Egy délszláv közvetítésű olasz jövevényszavunk: dukál. (Magyar Nyelv, 1987. 2.)
Zwei veraltete deutsche Lehnwörter im Ungarischen: pózslár, esztrág. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Linguistica, 1988)
Elvetett magyarázatok védelmében. (Magyar Nyelv, 1998. 1.)
Hátrahagyott szófejtések. 1–2. (Magyar Nyelv, 1998. 3.–1998. 4.)

F. m.: megemlékezései: Melich János 85 éves. (Magyar Nyelvőr, 1957. 4.)
Kniezsa István. (Magyar Tudomány, 1965. 7-8.)
Emlékezés Gombocz Zoltánra. (Magyar Tudomány, 1977. 11.)
Emlékezés Pais Dezsőre. (Magyar Nyelv, 1987. 3.)
Kiss Lajos köszöntése 70. születésnapja alkalmából. (Magyar Nyelv, 1993. 1.)
Mollay Károly köszöntése. (Magyar Nyelv, 1994. 1.)
Emlékezés Gyóni Mátyásra. (Antik Tanulmányok, 1999. 1-2.).

Irodalom

Irod.: műveiről: Mosca, Rodolfo: H. L.–Gáldi László–Kardos Tibor: Magyar–olasz hatás a Balkánon. (Olasz Szemle, 1942. 4.)
Vándor Gyula: H. L.–Gáldi László–Kardos Tibor: Magyar–olasz hatás a Balkánon. (Délvidéki Szemle, 1942. 1.)
Thim József: H. L.: A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei. (Századok, 1944. 1-3.)
Erdődi József: H. L.–Gáldi László: Orosz–magyar szótár. (Magyar Nyelvőr, 1951)
L. L.: Kulturális életünk fontos eseménye. H. L.–Gáldi László: Orosz–magyar szótár. (Magyar Nemzet, 1951. okt. 19.)
Esze Tamás: Egy szép könyv tanulsága. H. L.–Wellmann Imre: Parasztmozgalmak a 18. században. (Az Út, 1952. 11.)
Láczer István: H. L.–Gáldi László: Orosz–magyar és magyar–orosz szótár. (Magyar Nyelvőr, 1953)
Kovács István: H. L.–Gáldi László: Magyar–orosz szótár. (Slavica. Annales Instituti Philologiae Slavicae Universitatis Debreceniensis, 1967)
Kovács Zoltán: H. L.–Gáldi László: Magyar–orosz szótár. (Felsőoktatási Szemle, 1967. 4.)
Hexendorf Edit: H. L.: Jövevényszó-vizsgálatok. (Magyar Nyelvőr, 1966. 3.)
Kovalovszky Miklós: H. L.: A funkcionális magyar mondattan alapjai. Monográfia. (Magyar Nyelvőr, 1971. 1.)
Zsilka János: Gondolatok H. L. A funkcionális magyar mondattan alapjai c. könyvéhez. (Nyelvtudományi Közlemények, 1972)
Füredi Mihály: H. L.: A funkcionális magyar mondattan alapjai. Monográfia. – Rácz Endre: Megjegyzések H. L.-nak „A funkcionális magyar mondattan alapjai” c. művéről. (Általános nyelvészeti tanulmányok, 1973. 1.)
Mollay Károly: H. L.: Schrifttum und Sprache der burgenländischen Kroaten im 18. und 19. Jahrhundert. (Soproni Szemle, 1976. 2.)
Gregor Ferenc: H. L.: Szavak és szólások. (Nyelvtudományi Közlemények, 1977)
Mollay Károly: H. L.: Szavak és szólások. (Magyar Nyelv, 1977. 2.)
Kiss Mária: H. L.: Szavak és szólások. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1978. 3.)
Gregor Ferenc: H. L.: Ungarische Elemente im Serbokroatischen. (Magyar Nyelv, 1985. 4.)
Kiss Lajos: A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. – Az újgörög nevek helyesírása. Főszerk. H. L. (Níyyelvtudományi Közlemények, 1986)
Nyomárkay István: H. L.: Ungarische Elemente im Serbokroatischen. (Filológiai Közlöny, 1986/87)
D. Veszelszky Sára: Kazinczy máig ható öröksége. Megjelent a Magyar történeti jelentéstan. [H. L. könyvéről.] (Új Magyarország, 1992. okt. 13.)
Büky László: H. L.: Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. (Magyar Tudomány, 1993. 9.)
Kálmán Béla: H. L.: Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. (Magyar Nyelvőr, 1993. 2.)
Pusztai Ferenc: H. L.: Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. (Magyar Nyelv, 1994. 1.)
Fried István: Segédkönyv  szlavisztikai szemináriumi gyakorlatokhoz H. L. válogatott írásaiból. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Ethnographica et Linguistica. Néprajz és Nyelvtudomány, 1995)
Tatár Béla: H. L.: Magyar frazeológia. Történeti áttekintés. (Magyar Nyelvőr, 1996. 4.)
P. Csige Katalin: H. L.: Magyar frazeológia. Történeti áttekintés. (Magyar Nyelvjárások, 1997)
Büky László: H. L.: Magyar frazeológia. Történeti áttekintés. (Magyar Tudomány, 1998. 5.)
Miklós Gábor: Képmentő. A Hadrovics–Gáldi diadalútja. [1972. szept. 27-én megjelent a kétmilliomodik orosz szótár.] (Népszabadság, 2012. júl. 14.).

Irod.: források, megemlékezések: Hajduska István: Ötvennyolc érv a középkori magyar Trója-regény mellett. Beszélgetés Hadrovics László akadémikussal, a szlavisztika hazai vonzatairól. (Magyar Nemzet, 1973. dec. 2.)
Gregor Ferenc: Hadrovics László köszöntése születésének 70. évfordulója alkalmából. (Magyar Nyelv, 1981. 1.)
Illés Sándor: Tudományos ülés az Akadémián. A hatszáz éves horvát vers keletkezésének története. (Magyar Nemzet, 1983. febr. 15.)
Németh Ferenc: A legrégibb horvát vers. Az Ómagyar Mária-siralomhoz hasonló lelet. (Népszabadság, 1983. febr. 8.)
Tarján Tamás: Látogatás Hadrovics László könyvtárában. (Irodalomtörténet, 1986. 2.)
Illés Sándor: A tudomány nagykövete. Életéről és munkájáról beszél dr. Hadrovics László akadémikus. (Magyar Nemzet, 1987. okt. 31.)
Szunyogh Sándor: Lendvaiak a világban. Hadrovics László gazdag tudományos munkássága. (Népújság, 1986. nov. 21.)
Fried István: Hadrovics László 80 éves. (Nagyvilág, 1990. 6.)
Nyomárkay István: Hadrovics László 80 éves. (Magyar Nemzet, 1990. jún. 27.)
Akadémiai Aranyérem – 1993. (Magyar Tudomány, 1993. 6.)
Juhari Zsuzsanna: Mit mondanak Molnárék a nyelvésznek? Beszélgetés Hadrovics László akadémikussal. (Élet és Tudomány, 1993. 25.)
Osztovits Ágnes: Hadrovics László a pályafutásáról. „Kötelességtudás és szerencse.” (Magyar Nemzet, 1993. máj. 17.)
Szótárait nemzedékek sora forgatja. Hadrovics László 85 éves. (Magyar Nemzet, 1995. jún. 26.)
Elhunyt Hadrovics László akadémikus. (Magyar Nemzet–Népszabadság–Magyar Hírlap, 1997. máj. 14.)
Hadrovics László emlékezete. (Új Magyarország, 1997. jún. 6.)
Benkő Loránd–Marjanovic Stanislav–Németh G. Béla–Nyomárkay István: Búcsú Hadrovics Lászlótól. – Forgács Tamás: Észrevételek Hadrovics Lászlónak A magyar Huszita Biblia német és cseh rokonsága c. tanulmányával kapcsolatban. (Magyar Nyelv, 1997. 3.)
Nyomárkay István: Hadrovics László. (Magyar Tudomány, 1997. 9.)
Szeli István: Búcsú Hadrovics Lászlótól. (Híd, 1997. 6.)
Kiss Lajos: Hadrovics László. (Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett. Elhangzott: 1998. nov. 2., megjelent: Bp., MTA, 1999)
Kiss Lajos: Hadrovics László és az Eötvös Collegium. (Magyar Nyelv, 1999. 4.)
Nyomárkay István: Emlékezés és emlékezet. Hadrovics László szülőháza előtt. (Irodalomismeret, 2001. 3-4.)
Nyomárkay István: Hadrovics László emléktáblájának leleplezése. (Magyar Nyelv, 2002. 1.)
Kiss Jenő–Nyomárkay István: Hadrovics László emléktáblájának leleplezése. (Magyar Nyelv, 2006. 3.)
Zoltán András: Hadrovics László, az etimológus. (Magyar Nyelv, 2011. 3.)
Víg István: A kroatista Hadrovics László. (Magyar Nyelvőr, 2016. 2.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969
2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975)
4. átd. kiad. Bp., 1981)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Hadrovics László. Szerk. Andó Éva és Markó Alexandra. Művei bibliográfiájával. (A hetvenes évek magyar nyelvészei. Pályaképek és önvallomások. 19. Bp., 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Kiss Lajos: Hadrovics László. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1999)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. (Újvidék, 2002)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Zalai életrajzi lexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V9N-5RPR (Harovics Elek és Kolonics Berta házassági anyakönyve, 1897)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V1Z-BSHT (Hadrovits [!] Gabriella és Országh Jenő házassági anyakönyve, 1922)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V1C-LRG8 (Országh Jenőné Hadrovics Ella halotti anyakönyve, 1924)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V1C-YPG8 (Hadrovics Jenő halotti anyakönyve, 1928)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V1Z-LT4C (Hadrovics Gizella és Simon Ferenc házassági anyakönyve, 1930)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V9F-R85Z (Hadrovics Elekné Kolonics Berta halotti anyakönyve, 1931)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2024

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője