Család

Evangélikus vallású, szlovák nemzetiségű családból származott. Sz: Gyuska János béres, Danczik Mária. Heten voltak testvérek. F: 1. 1933–1936: Uhrin Erzsébet (1917–1936). Özvegy. 2. 1939–1946: Rácz Rózsa. Elvált. Élettársa: Ibrányi Erzsébet. Fia: Gyuska János gépkocsivezető; leánya: Gyuska Erzsébet gyári munkás.

Iskola

Három elemit végzett, később autodidakta módon képezte magát.

Életút

Gyermekkorától fizikai munkát végzett, kőművesek mellett napszámosként elsajátította a kőműves szakmát. A szakszervezeti mozgalom, majd az illegális KMP tagja (1934-től), tevékenységéért egy évre bebörtönözték (1937–1938), a szegedi Csillagbörtönben raboskodott. A II. vh. alatt kommunista aktivistaként internálták (1942–1943 és 1944. ápr.–jún.), majd behívták katonának, átszökött a fronton a szovjet csapatokhoz (1944. júl. 17.), s partizánként tért vissza Magyarországra (1944 ősze). A II. vh. után az MKP Békés vármegyei bizottságának vezetője (1945), az MKP Központi Vezetőségének (KV) póttagja (1945. máj.– 1946. okt.). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1945. jún.–1945. nov.), nemzetgyűlési képviselő (Békés vármegye, 1945–1947), országgyűlési pótképviselő (1947). A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének miniszteri biztosa (1947–1949), a Magyar Néphadsereg (MN) őrnagya (1949–1954). A II. vh. után, mint a kommunista párt helyi vezetője támogatta a csehszlovák–magyar lakosságcserét, engedélyezte továbbá, hogy a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság egy békéscsabai munkásotthonban a lakosságcsere mellett agitáljon. Később, mint a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének vezetője többször került konfliktusba a magyarországi szlovákok érdekeinek védelmében.

Emlékezet

Békéscsabán élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el. Békéscsabán utcát neveztek el róla.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1954).