Család

Római katolikus, birtokos paraszti családból származott. Sz: Gyulai János (1866–1903), Papp Simon Borbála (1870–1930). Hatan voltak testvérek. F: 1936-tól Nujzer Magdolna (1915–1981). Leánya: Gyulai Gabriella (1940–) és Gyulai Cecília (1942–); fia: Gyulai Mihály (1941–1956), Gyulai József (1944–) és Gyulai László (1949–). Legidősebb fia, az 1956. évi forradalomban vesztette életét.

Iskola

Szatmáron négy polgári iskolát végzett, később esztergályos szakmát tanult (1950-es évek eleje).

Életút

A két vh. között 49 kh földjén gazdálkodott, Kisnaményban községi bíró (1930-as évek). A kormányzó Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt (= Egységes Párt; 1925-től), majd az FKgP tagja. A II. vh. alatt frontszolgálatot teljesített. A II. vh. után részt vett az FKgP újjászervezésében, a párt megyei választmányi tagja; nemzetgyűlési (Szabolcs és Szatmár–Bereg választókerület, 1945–1947) és országgyűlési képviselője (Szabolcs és Szatmár–Bereg választókerület, 1947–1948), a párt Szatmár vármegyei szervezetének elnöke (1947–1948). Az FKgP paraszti szárnyához tartozott, Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása után szembekerült az új pártvezetéssel. Miután nem volt hajlandó megszavazni az iskolák államosítását, az FKgP Politikai Bizottságának felszólítására (1948. júl. 4.) lemondott mandátumáról, és visszavonult a közélettől (mandátumát visszaadta: 1948. nov. 16.). Egyénileg gazdálkodott, kulákká nyilvánították (1949), többször letartóztatták, kitiltották Kisnaményból (1949–1951). A zaklatások elől Sztálinvárosba költözött (1951), ahol esztergályosként helyezkedett el, többszörös sztahanovista lett. A forradalom és szabadságharc idején a Sztálinvárosi Vasmű munkástanácsának tagja (1956. okt.–dec.), letartóztatták (1957. jan.), Tökölön raboskodott, nemsokára szabadon engedték (1958. jan.). Börtönben szerzett betegsége miatt elhunyt.

Emlékezet

Sztálinvárosban hunyt el. Kisnaményban emléktáblát avattak tiszteletére (a helyi katolikus templom falán, 1991).