Család

Evangélikus családból származott. Sz: Györgyi Lajos, Kovács Katalin gazdálkodók. Kétszer nősült. F: 1. 1931-től Bánki Horváth Julianna. Fia: Györgyi Sándor (1932–2008) biofizikus, kandidátus, Györgyi Antal (1943–) matematikus; leánya: Bayer Tiborné Györgyi Rózsa (1935–) középiskolai tanár. 2. 1977-től Dénes Ilona.

Iskola

Orosházán négy elemit és magánúton két polgárit végzett.

Életút

Az FKgP tagja (1935-től), a Magyar Parasztszövetség tagja, járási körzetvezetője (1942-től). A II. vh. után az FKgP orosházi szervezetének vezetőségi tagja, a községi képviselő-testület és a Békés vármegyei nemzeti bizottság tagja, ill. a párt országos intézőbizottságának tagja (1945. aug.-tól). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Orosháza, 1944. dec.–1945. nov.), nemzetgyűlési (Békés vármegye, 1945–1947), behívott országgyűlési képviselő (1949. jan.–ápr.). Az FKgP mezőgazdasági bizottságának elnöke (1947. dec.-től), a párt Politikai Bizottságának tagja (1948. júl.–1949), Békés vármegyei szervezetének elnöke (1948–1949). A Dohánytermesztők Országos Szövetségének ügyvezető alelnöke (1947–1948). Az Orosházi Gazdaifjak Egyesületének alelnöke, elnöke (1941-től), a Magyar Parasztszövetkezet Elnöki Tanácsának tagja (1947– 1949). Az Országos Földművelésügyi Tanács, az Országos Munkabér-megállapító Bizottság tagja. A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete (1945–1946), az Országos Kisállattenyésztési Tanács elnöke (1946. nov.-től). A Magyar Országos Szövetkezeti Központ felügyelőbizottságának tagja (1947. júl.-tól), a Külföldi Agrártanulmányi Bizottság, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, a Magyar Mezőgazdasági Művelődési Társaság vezetőségi tagja (1947–1948). A Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsának tagja (1964– 1972). Családi földjén (1920–1930), majd saját, ill. bérelt földeken gazdálkodott, mintaszerű állattenyésztést folytatott (1931-től). Híres baromfitenyészetet alakított ki: pulykáival a budapesti nemzetközi baromfi-kiállításon első, tyúkjaival második helyezést szerzett (1934), ill. több kiváló helyezést ért el más, budapesti mezőgazdasági kiállításokon és vásárokon. Később sertés- és szarvasmarha-törzstenyészetet létesített, s tenyészállataival rendszeresen első helyezéseket szerzett országos mezőgazdasági kiállításokon (1935–1941). Gazdaságát többször korszerűsítette: traktort és cséplőgépet vásárolt. Pusztaföldvár községi elöljárója (1942-től). A politikai élettől való visszavonulását követően ismét gazdálkodó (1949–1950), a Budapesti Sertéstenyésztő és Sertéshizlaló Vállalat munkatársa, telepvezető-helyettese (1950–1956). Orosházán kertész (1956–1960), az orosházi Béke Tsz. tagja (1960–1963), majd nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Kertészeti Vállalat dolgozója, Budakalászon.

Emlékezet

Budakalászon (2012 Martinovics utca 11.) telepedett le, ott is hunyt el; a helyi Szent István-telepi temetőben nyugszik. A két vh. közötti korszak egyik legismertebb gazdálkodója volt. Emlékezéseit először Nagy Gyula, az orosházi múzeum igazgatója közölte, majd Gunst Péter gyűjtötte össze; és – részben – tette közzé az Agrártörténeti Szemlében (2000–2001).

Elismerés

Munka Érdemrend (bronz, 1964).

Szerkesztés

Az Orosháza és Vidéke c. lap kiadója (1945-től).