Család

F: Jordáky Róza. Fia: Győrffy Lajos (1856–1904) pedagógus, tanítóképző-intézeti tanár, Győrffy János, Győrffy István; leánya: Gerlei Szeverinné Győrffy Róza.

Iskola

Középiskoláit Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón, Nagyszebenben és Kolozsvárott végezte, Nagyszebenben ún. elemi főtanítói vizsgát tett (1850).

Életút

A forradalom és szabadságharc idején az Ormai-féle vadászzászlóaljban szolgált (1848–1849), a világosi fegyverletétel után a Székelyföldre menekült. Sepsiszentivánban katolikus kántortanító (1849–1852), Gyulafehérvárott a püspöki székesegyház karvezetője (1852–1859). Kézdiszentléleken kántortanító (1859–1860), Erzsébetvárosban (1860–1862), Zentán tanító (1862–1867). Esztergomban a prímási gyakorlóiskola főtanára (prímási főtanító, 1867–1883).

A Kemény Zsigmond Társaság tagja (r.: 1876).

Pedagógusként számos népszerű néptankönyvet, vallásos művet és hittankönyvet írt és szerkesztett. Tankönyvei a 19. sz. végén igen nagy példányban, évről-évre megjelentek, és évtizedekig használatban voltak (volt olyan műve, amely több mint 40 kiadást is megért!). A székesfehérvári országos kiállításon tankönyvei és tanszerei bronzérmet nyertek (1879). Szakíróként több írásában foglalkozott az erkölcsi nevelés és a hit- és vallástan oktatásának kérdéseivel. Gyűjtötte a diákanekdotákat, köszöntőket, szójátékokat; könyvekben is többször kiadott tréfás diákversei, adomái a korabeli iskolai élet igen értékes dokumentumai.

Emlékezet

Esztergomban élt és tevékenykedett, ott is hunyt el, a szentgyörgymezői sírkertben nyugszik. A városban 4000 kötetes népkönyvtárat létesített, amelynek összeállította és kiadta a katalógusát is. Székely–magyar nyelvészeti gyűjteményét özvegyétől az MTA vásárolta meg, ma is a Kézirattárban őrzik.

Szerkesztés

Pedagógiai tárgyú írásai – többek között – a Katholikus Néplapban (1862–1864), a Tanodai Lapokban (1866–1868), a gyulafehérvári Egyházi és Iskolai Hetilapban (1867), az Esztergomi Közlönyben (1868), az Autonomiában (1869), a Néptanítók Lapjában (1869–1870), a Néptanodában (1871), a Hargitában (1872), a szatmári Népiskolában (1872–1875), az Esztergom és Vidékében (1876), a Magyar Koronában jelentek meg (1878). Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia munkatársa.