Életút

Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, zászlósként, hadnagyként szolgált (1915), majd főhadnaggyá léptették elő (1916), tényleges állományba vették és a légierőhöz osztották be (1916–1917); olasz hadifogságban volt (1917–1919). Hazatérése után belépett az új nemzeti hadseregbe, tüzértisztként csapatszolgálatot teljesített (1919–1924), a trianoni békeszerződés rendelkezései miatt ún. rejtett állományban polgári dolgozó (1924–1936). Aktiválták (1936. máj.): a Légügyi Hivatalban (1936–1937), a mátyásföldi, majd a budaörsi légiforgalmi kirendeltségen (1937–1941), a Honvédelmi Minisztérium (HM) Vezérkari Főnökség 6. (= Légügyi) Osztályán szolgált (1941–1944); közben őrnaggyá (1942), majd alezredessé léptették elő (1943). A mátyásföldi katonai repülőtér parancsnokaként engedelmeskedve Horthy Miklós kiáltványának megtagadta a harc folytatására szóló parancs továbbítását a légierő többi egységéhez (1944. okt. 15-én), s nem tette le az esküt Szálasi Ferenc „nemzetvezetőre.” Miután tiszttársai ellene fordultak, megpróbált átrepülni a szovjet csapatokhoz, de elfogták, statáriális eljárással halálra ítélték (1944. nov. 29.), és kivégezték.

Emlékezet

Rehabilitálták, posztumusz ezredessé léptették elő (1945).