Gyóni Géza
Gyóni Géza

2024. december 4. Szerda

Gyóni Géza

költő, szerkesztő, újságíró

Névváltozatok

Achim Géza 

Születési adatok

1884. június 25.

Gyón, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1917. június 25.

Krasznojarszk, Szibéria, Oroszország


Család

Sz: Achim Mihály (†1911) evangélikus lelkész, Bekker Gizella, Johann Becker pozsonyi tanító leánya. Heten voltak testvérek, közülük öt élte meg a felnőtt kort. Testvérei: Achim Mihály, ifj.; ill. Szolár Ferencné Achim Gizella (1881–1962) óvónő, Szakolczai Béláné Achim Mariska és Kuszenda Kálmánné Achim Piroska. Testvérével, Achim Mihály (†1917. jún. 8.) honvéd főhadnaggyal együtt harcolt az I. világháborúban: ő néhány héttel korábban halt meg ugyanabban a tábori kórházban. Másod-unokatestvére: Achim L. András (1871–1911) politikus, országgyűlési képviselő, akinek megválasztása alkalmából ajánló sorokat írt. 

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot Szarvason és Békéscsabán végezte, a békéscsabai evangélikus gimnáziumban éretts. (1902). A Soproni Evangélikus Teológiai Akadémián tanult (1902–1904), később közigazgatási tanfolyamon tanult (Budapesten, 1906–1907 és 1907–1908), de vizsgát nem tett.

Életút

Még teológiai hallgató korában egy amerikai párbaj „eredményeként” öngyilkosságot kísérelt meg (1904. jan. 24-én), ezért kénytelen elhagyni az akadémiát. Tanulmányai megszakítása után a pozsonyi Nyugat-magyarországi Híradó munkatársa (1904–1905), majd apja kérésére a gyóni községháza jegyzőgyakornoka (1905–1906), a közigazgatási tanfolyam elvégzése után az alsódabasi szolgabírói hivatal gyakornoka, egyúttal az Dabas és Vidéke c. lap szerkesztője (1907–1909). Vidéki városokban működött: Sopronban a Soproni Napló és a Nemzetőr belmunkatársa (1910–1912) és a Sopron c. lap felelős szerkesztője (1912. szept. 28.–nov. 1.); Szabadkán a Bácskai Hírlap és a helyi Színházi Ujság szerkesztője (1913. febr.–1914. jún.). Szabadkán érte a háborús mozgósítás: az I. világháborúban, mint póttartalékos a magyar kir. 8. honvéd gyalogezred kötelékében szolgált. Przemysl (Tarnów mellett, Galícia) várának feladásakor (1915. márc. 1.) Achim Mihály testvérével orosz hadifogságba esett. Előbb Alatirba (ma: Ulatar, Oroszország, Csuvas Köztársaság), majd Kijevbe szállították, a krasznojarszki hadifogolytáborban, elborult elmével halt meg.

Már gimnazista korában verselgetett, első verseit a Képes Családi Lapok, a Puszta kertben c. első ismert költeményét az Új Idők közölte (1902. okt. 26-án). Első verseskötete még Pozsonyban jelent meg (Versek címmel, 1904-ben), korai művei Vajda Péter (1808–1846) utánérzései, hangulatos zsánerképek, hazafias pátosszal telt ódák vagy a sűrűn változó szerelmi kalandjai emlékképei. Budapesten, a közigazgatási tanfolyamon volt, amikor megismerkedett a Nil álnéven alkotó Dapsy Gizellával (1885–1940), aki megismertette Ady Endre (1877–1919) költészetével. Második kötete, a Szomorú szemmel (1909) már radikális szakítás korábbi zsengéivel: szimbólumrendszere, szóképei Adyt idézik (Betlehemesek, Agarászinduló) szociális érzelmű költeményei azonban ’48-as ellenzékiségből születtek. Sopronban rendszeresen közölték verseit a helyi lapok, egyúttal kiterjedt publicisztikai tevékenységet is folytatott. Rövid életének legboldogabb napjait töltötte itt, egy váratlan ismeretség hatására itt születtek legszebb szerelmes versei, és elkezdte összeállítani az Élet szeretője (1909–1914; megjelent: 1917) c. kötetét. A soproni lapok hamarosan sorra csődbe mentek, kénytelenek felmondani Gyóninak. Az állástalanná váló, nyomorgó költőt Nádasy József szabadkai színigazgató a Bácskai Lapokhoz hívta – színikritikusnak. A lapba azonban szinte mindent írt: rendőrségi „riportage”-t, vezércikket, közigazgatási tanulmányt és persze sok-sok verset, nem szólva arról, hogy a helyi Színházi Újságot is szerkesztette. Az általános mozgósítás is Szabadkán érte (1914. aug. 1-jén indult Przemyslbe).

A jóformán ismeretlen vidéki költő nevét háborús költeményei tették népszerűvé. A przemysli várból küldte haza első háborús verseit Szabadkára, amelyek kezdetben lelkesítő, buzdító és derűs hangvételűek voltak. Az ostromlott várban adta ki első háborús verseskötetét (Lengyel mezőkön, tábortűz mellett, 1914). Ezres példányszámban, tíz sorozatot, tehát összesen 10 000 példányt nyomtak belőle, s ez hetek alatt elfogyott a harcoló katonák között. (Gyóni honoráriumából 5000 koronát az elesett katonák özvegyeinek ajándékozott.) A kötet megjelenése után Rákosi Jenő (1842–1929) „felfedezte” a költőt, lapjában, a Budapesti Hírlapban sorra közölte verseit, sőt kezdeményezésére a przemysli kötetet itthoni, „megbővített” változatban újra kiadatta. Rákosi úgy vélte, hogy Gyóni háborús verseivel – amelyek között néhány nacionalista hangvételű is akadt – frontot nyithat Ady Endre és nyugatos követőivel szemben. Az Ady–Rákosi-vita akkor robbant ki, amikor a költő már a krasznojarszki hadifogolytáborban volt. Valójában az ő háborús lírája csak ürügyet szolgáltatott a két tábor közötti harchoz, jóllehet Gyóni Géza Ady híve maradt, ám egyik szekértáborhoz sem csatlakozott. A háború énekesének indult Gyóni versei kezdetben a magyarság önvédelmi harcáról szóltak, a háborút belülről, a résztvevő szemével megélő költő később már a pusztítást a maga teljes szörnyű valóságában mutatja be. A przemysli vereség átélőjeként, majd hadifogolyként, a harctéren szenvedő és hazavágyó katonák kétségbeesését szólaltatta meg lírai hangon (Levelek a Kálváriáról és más költemények, 1916). Katonái már nem hősök, csupán kötelességből és becsületből helytálló egyszerű emberek, akik szeretnének minél előbb hazatérni. Krasznojarszkban, a tábor tiszti részlegének elkülönített barakkjában alkotott, versei kézről-kézre jártak a hadifoglyok között, akik több száz példányban másolták le azokat. Összesen 35 krasznojarszki költeménye maradt fenn. Legismertebb verse, a magyar háborúellenes líra sokat idézett klasszikusa, a 26 nyelvre lefordított Csak egy éjszakára… elnyerte a Brit Irodalmi Társaság nemzetközi pályázatának I. Díját (1934). Nevét szülőfalujáról vette fel, de néhány kötete Gyóni (Achim) Géza néven jelent meg. 

Emlékezet

Öccse a táborban súlyosan megbetegedett, már nem lehetett megmenteni. A magára maradt költőnek a fájdalomtól elborult az elméje, születésnapján halt meg. Mind Gyóni Géza, mind Achim Mihály a krasznojarszki Szentháromság Temetőben nyugszik. A költő temetésére ünnepélyes szertartással került sor: a rézveretes, kék keresztekkel mintázott fakoporsójának fedelére belülről odaszegezték bajonettjét, betették ezüstfogantyús botját, s kifejezetten egy később remélt hazaszállítását megkönnyítendő, azonosítójegyként, egy hordóabroncsot húztak testére. A hadifogoly-temető nagy részét beépítették, a fa sírkereszteket eltüzelték, ill. a temető egy részén a Győzelem terét alakították ki a világháborús katonák emlékművével. Gyóni földi maradványainak azonosítására nem került sor. Híres przemysli versei Budapesten öt kiadást is megéltek (1915–1921 között), míg Rabságban címmel utolsó versei posztumusz jelentek meg (1919-ben). Az életművel először a család, elsősorban Gyóni (Szolár) Ferenc kezdett el foglalkozni (összes versei az ő kezdeményezésére jelentek meg először, 1941-ben). A II. világháború után Z. Szalai Sándor gondozásában adták ki válogatott verseit (1959-ben). Békéscsabán, az Evangélikus Gimnázium falán emléktábláját helyezték el (Bődy Henrik szobrászművész alkotása, 1922). Budapesten, az Erzsébetvárosban (VII. kerület Damjanich utca 28/a) élt, egykori lakóhelyét szintén emléktábla jelöli. Sopronban (Orsolya tér 1.) állították fel első emléktábláját (Lukácsy Lajos alkotása), s szintén Sopronban utcát is elneveztek róla, valamint szobrát is felállították (terméskő alapon ülő katonaköpenyes bronz férfi alak, Nagy Benedek szobrászművész alkotása, 1996-ban). Szabadkán a Virág utcában lakott, lakhelyét még az I. világháború éveiben ugyancsak emléktáblával jelölték meg. Az összeomlás után emléktábláját leverték, a II. világháború után a házát is elbontották! (Jelenleg a helyi Centrum Áruház működik ott.) Dévavári Zoltán szabadkai helytörténész összegyűjtötte helyi írásait, a kézirat sorsa ismeretlen. Szarvason, a helyi gimnáziumban (jelenleg: Tessedik Sámuel Múzeum, Vajda Péter utca 1.) is bronz domborműves márvány emléktábláját állították fel (Bődy Kálmán szobrászművész alkotása, 1927). Emlékére alakult meg a Gyóni Géza Társaság, amely a kultuszának megőrzése mellett célul tűzte ki a költő hamvainak azonosítását és hazahozatalát is (elnökévé Balogh Istvánt, Gyóni Géza szibériai hadifogolytársát választották meg, 1933-ban). 

Főbb művei

F. m.: Versek. (Pozsony, 1904)
Szomorú szemmel. Versek. (Bp., 1909)
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Versek. Gyóni Achim Géza néven. (1–10. köt. Przemysl, 1914)
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Gyóni Achim Géza przemysli verseinek első itthoni bőv. kiadása. Szerk. Rákosi Jenő. (1–2. kiad. Bp., 1915
3. itthoni kiadás Bp., 1916
4. itthoni kiad. 1917
5. kiad. 1921
németül: Auf polnischen Fluren, am Lagerfeuer. Przemysler Gedichte. 1 táblával és 1 térképpel. Dresden, 1915)
Levelek a Kálváriáról és más költemények a fogságból. Versek. 1915. (Bp., 1916)
Élet szeretője. Versek. 1909–1914. A címlapot és a könyvdíszeket Prüner Arnold rajzolta. Varrott papírkötés. (Bp., 1917
2. kiad. 1918)
Rabságban. Utolsó versek. 1915–1917. (Bp., 1919)
Versek. Béke, háború, fogság. (Bp., 1926)
Gy. G. összes versei. Sajtó alá rend. Gyóni Ferenc. (Bp., 1941)
„Repülj már, levelem…” A katonaköltő „Őrangyalához” írt szerelmes versei. Sajtó alá rend. Gyóni Ferenc. (Bp., 1942)
Gy. G. ismeretlen versei. Sajtó alá rend. Gyóni Ferenc. (1–4. kiad. Bp., 1943)
Csak egy éjszakára… Vál. versek. Vál. Z. Szalai Sándor. (Bp., 1959
2. kiad. 1964
3. kiad. 1967)
Gy. G. válogatott versei. Összeáll. Papp János. Ill. Jakobovits Arthur. (Békéscsaba, 1964)
Az Élet szeretője. Vál. versek. Vál. Z. Szalai Sándor. (Bp., 1984)
Csak egy éjszakára… Vál. versek. Vál. és szerk. Hunyadi Csaba. (A líra gyöngyszemei. Szeged, 1993)
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Gyóni (Achim) Géza przemysli verseinek első itthoni bővített kiadása. Hasonmás kiad. (Székesfehérvár, 1996)
Cézár, én nem megyek. Vál. versek. Összeáll. és az előszót írta Földváry Györgyi. (Re–Vízió. 1. Pomáz, 2004)
Csak egy éjszakára… Versfordítások. Szerk. Kapui Ágota és Valentyik Ferenc. (Dabas, 2007)
Gy. G. összes versei. I–II. kiad. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., 2009)
Idegen lantokon. Gy. G. versei tizenegy nyelven. Szerk. Kapui Ágota és Valentyik Ferenc. (Dabas, 2010). 

Irodalom

Irod.: Kéky Lajos: A háború magyar énekese. (Budapesti Szemle, 1915)
Fenyő Miksa: Gy. G.: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. (Nyugat, 1915)
Birkás Géza: Gy. G.: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. (Katholikus Szemle, 1915)
Seprődi János: Gy. G. háborús költészete. (Erdélyi Múzeum, 1916)
Nagy Lajos: Egy magyar bárd sorsa. Gy. G. élete és költészete. (Bp., 1917)
Kiss Kálmán: Gy. G. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1923)
Boross István: Gy. G. A költő halálának tíz éves évfordulójára. Irodalomtörténeti tanulmány. (Mezőtúr, 1926)
Ifj. Szőke Sándor: Gy. G. (Élet, 1926)
Kéky Lajos: Gy. G.: Versek. (Napkelet, 1926)
Balogh István: Gy. G. szibériai életrajza. A bevezető tanulmányt Rákosi Jenő írta. (Bp., 1927)
Kemény Gábor: Gy. G. tíz év után. (Korunk, 1927)
Réthy László: Gy. G. (Kaposvár, 1929)
Závodszky Ferenc: Gy. G. (Irodalomtörténet, 1932)
Balogh István: Gy. G. utolsó órái. (Bp., 1934)
Mikola Géza: Gy. G. költészete. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1938
és külön: Irodalomtörténeti Füzetek. 62. Bp., 1938)
Bóka László: Gy. G. összes versei. (Nyugat, 1941)
Bán Aladár: Gy. G. élete és költészete. (Koszorú, 1942 és külön: Bp., 1942)
Csatkai Endre: Gy. G. tevékenysége a soproni Kultúrában. (Soproni Szemle, 1942)
Gyurói Nagy László: Gy. G. igazi arcképe. (Élet és Irodalom, 1957)
Kelemen János: Gy. G.: Csak egy éjszakára… (Kortárs, 1959)
Kerékgyártó István: Gy. G.: Csak egy éjszakára… (Alföld, 1959)
Pusztai Gyula: Gy. G.: Csak egy éjszakára… (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960)
Simkovics Gyula: Gy. G. soproni évei. (Soproni Szemle, 1963)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Szalatnai Rezső: A pozsonyi Gy. G. (Sz. R.: Arcképek, háttérben hegyekkel. Bp., 1969)
Lukac, Emil Boleslav: Emlékezés Gy. G.-ra. Ford. Mayer Judit. (L. E. B.: A nagy üzenetváltás. Tanulmányok. Bratislava–Bp., 1973)
Hegedűs Géza: Gy. G. (Arcképvázlatok. Száz magyar író. Bp., 1980)
Fábián Miklós: Gy. G. Tanulmány és bibliográfia. 8 táblával. (Pest megyei téka. 5. Dabas–Szentendre, 1984)
Kispéter András: Gy. G. kálváriája. (Irodalomtörténet, 1985)
Zsigmond Endre: Krasznojarszkban. Gy. G. Az Élet szeretője c. kötetéről. (Új Látóhatár, 1985)
Kerék Imre: Tragikus harcok költője. Gy. G. emlékezete. (Műhely, 1987)
Kovássy Zoltán: Gy. G. emléke. (Honismeret, 1993)
Evangélikus arcképcsarnok. Szerk. Tóth-Szöllős Mihály. (Bp., 2002)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. (Újvidék, 2002)
Horváth József: Kilencven éve halt meg Gy. G. (Honismeret, 2007)
Szőcs Károly: In memoriam Gy. G. (Művelődés [Kolozsvár], 2007)
Kovács László: Gy. G. földi maradványainak sorsa. Egy újabb megvalósíthatatlan, provokatív exhumálási ötlet háttere. (Hadtörténelmi Közlemények, 2008)
Szőcs Károly: Gy. G. halálának és tudatzavarának valószínű okáról. (Várad [folyóirat], 2008)
Takaró Mihály: Gy. G. Elektronikus dokumentum. DVD. (Bp., 2010)
Murányi Gábor: Gy. G. az eltűnt költő. Élve- és halvaboncolás. (Heti VG, 2010. 20.)
Csohány János: Gy. G. ébresztése. (Kapu, 2013 és Széphalom [folyóirat], 2013)
Kovács László: Neves poéták hadisírjainak kutatása. Petőfi Sándor őrnagy és Gy. G. zászlós sírja. (Hőseink nyomában. Tanulmánykötet a hadisírok kutatásáról. Szerk. Tóth Zsolt. Bp., 2013). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2014

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője