Család

Sz: Heller Ferenc magántisztviselő, Szányi Etelka. Hatéves korára teljes árvaságra jutott, nagybátyja, Gyöngyösi Gusztáv nevelte, akinek nevét is felvette. Kétszer nősült. F: 2. Andó Erzsébet.

Iskola

A békéscsabai Rudolf Gimnáziumban éretts. (1911), a bp.-i tudományegyetemen magyar–latin szakos tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1920).

Életút

Az I. vh. kirobbanása után egyetemi tanulmányait megszakítva bevonult katonának, az orosz és az olasz fronton szolgált (1914– 1915), hadifogságban volt (1915–1918). Hazatérése után Az Est munkatársa (1920–1921), majd Békéscsabán könyv- és papírkereskedést nyitott s Békésmegyei Közlöny címmel saját lapot adott ki (1921-től), az Alföldi Népújság c. ellenzéki lap kiadója (1935–1938; a sajtó-kormánybizottság betiltotta: 1938). Az FKgP tagja (1931-től), az országos választmány és az intézőbizottság tagja, országgyűlési képviselőjelöltje (1935 és 1939). A II. vh. alatt a nemzeti ellenállás résztvevője, a front közeledtével, a letartóztatás veszélye miatt illegalitásba vonult (1944. szept.). A II. vh. után a békéscsabai ideiglenes képviselőtestület tagja (1944. okt.–dec.), az újraindított Alföldi Népújság kiadója, egyúttal a 2. Ukrán Front magyar nyelvű lapjának szerkesztője (1944. okt.–dec.). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottságának tagja, képviselője (Békéscsaba, 1944. dec.–1945. nov.), nemzetgyűlési (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1945–1947), ill. országgyűlési képviselő (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1947–1951). A Miklós-, a Tildy- és a Nagy Ferenc-kormány külügyminisztere (1944. dec. 22.–1947. máj. 31.), a magyar kormány részéről ő írta alá a II. világháborút lezáró párizsi békeszerződést (1947. febr. 10.). – Az FKGP kommunistákkal együttműködő csoportjának egyik meghatározó személyisége, a párt Politikai Bizottságának tagja (1945. aug.-tól), Nagy Ferenc emigrációba kényszerítése után az FKgP főtitkára (1947. szept. 12.–1948), a Gazdaságpolitikai Tanács elnöke (1948. júl.-tól), a tagrevíziót lebonyolító ötös bizottság tagja (1948. dec.-től). A Pénzintézeti Központ elnöke (1947. aug. 12.–1951. okt. 29.) A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Főtanácsának tagja (1948. jan.–1951. okt.). Fiatalon bekapcsolódott a békéscsabai helyi közéletbe: ellenzéki lapokat szerkesztett, képviselőjelöltséget vállalt (1935-ben Bud Jánossal szemben, szoros versenyben alulmaradt, 1939-ben már csak a 3. helyet szerezte meg). Igazán ismert politikussá, az 1930-as évektől, mint az FKgP országos választmányának tagja lett. Békéscsaba felszabadulása (1944. okt. 9.) után elvállalta a várost ideiglenes vezető tanács tagságát, újraindította az Alföldi Népújságot (1944. okt. 11.), amelyben üdvözölte a Vörös Hadsereget, sőt felkérésre a 2. Ukrán Front magyar nyelvű lapját is szerkesztette (1944. okt.–dec.). Jelentős szerepet vállalt az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottságának munkájában, ill. tevékenyen közreműködött az új törvények megalkotásában. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány külügyminiszterré nevezte ki, s tisztségét a következő két kormányban is megőrizte. Az 1946. évi párizsi békekonferencián ő vezette a magyar delegációt, ahol ő ismertette a magyar álláspontot. A Nagy Ferenc lemondatása után megalakult Dinnyés-kormányban már nem vállalt szerepet, jóllehet a köztársasági elnök emigrációba kényszerítése után elvállalta az FKgP főtitkári posztját. Haláláig országgyűlési képviselő maradt: a parlamentben ő ismertette a Külügyi Bizottság jelentését a magyar–jugoszláv és a magyar–szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény becikkelyezésekor (1948. jan.–márc.). Szépirodalommal is foglalkozott, gimnazista korában megírta Mikor a must forr c. színművét, amit az iskola diákjai előadtak (a Tevan Kiadó meg is jelentette, 1911). Műfordítóként klasszikus és kortárs francia és német szerzőket, elsősorban Anatole France műveit tolmácsolta. Népszínművet, ifjúsági színdarabot, gyermekek számára képeskönyveket is írt.

Emlékezet

A csehországi Pilsen (= Plzen) környéki Rokijca (= Rokycany; németül: Rokitzan, Rokytzan) kisvárosban született (katonai anyakönyvi lapját Szakály Sándor közölte). Békéscsabán az Andrási út 5. szám alatt élt, lakóházát az újjáalakult FKGP békéscsabai szervezete emléktáblával jelölte.

Elismertség

A Békéscsabai Kereskedelmi Csarnok főtitkára. A Dunavölgyi Agrártudományi Bizottság elnöke (1947. ápr.-tól).

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1947), Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Kossuth Érdemrend (1948).