Gyomlai Gyula
Gyomlai Gyula

2024. december 6. Péntek

Gyomlai Gyula

klasszika-filológus, bizantinológus

Névváltozatok

Gyomlay

Születési adatok

1861. július 29.

Nagyvárad, Bihar vármegye

Halálozási adatok

1942. október 20.

Budapest

Temetési adatok

1942. október 22.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Gyomlay Gellért (1819–1898), királyi tanácsos, a nagyváradi latin szertartású káptalan jószágigazgatója, csatóházi Csathó Polyxenia (†1904). Testvére: Gyomlay Kálmán gazdatiszt és Gyomlay László gyógyszerész (1859–1896). Unokaöccse: Gyomlay László (1889–1951) irodalomtörténész, középiskolai tanár. F: sámi Jakobcsics Irén.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen görög–latin szakos tanári okl. (1882), bölcsészdoktori okl. (1883), az ógörög filológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1910). Az MTA tagja (l.: 1898. máj. 6.; t.: 1938. máj. 6.).

Életút

Gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter három fiának latin–görög tanára (1882–1883). A bp.-i középiskolai tanárképző intézet gyakorlógimnáziumának kisegítő (1883–1884), helyettes tanára (1884–1886), majd r. tanára (1886–1906), a bp.-i Eötvös József Collegium vezető tanára (1906–1918). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1910–1918), a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen (1918–1919), ill. a Budapestre menekült pozsonyi tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1919–1923) és a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1921–1922). A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1923–1932) és az Egyetem rektora (1926–1927). Nyugdíjazása után az Egyetem mb. előadója (1932–1936), élete végén Budapestre költözött (1936). A Stolze–Fenyvessy-féle Országos Gyorsíró Egyesület alelnöke (1893-tól) és a Magyar Gyorsíró Társaság elnöke (1924-től). Ókori görög történelemmel, elsősorban görög klasszikus művek fordításával, szövegkiadásával és magyarázatával foglalkozott. Kiadta és részben fordította, ill. újrafordította Homérosz, Platón, Démoszthenész, ill. Tacitus és Vergilius műveit. Különösen értékesek a korai magyar történelem egyes bizánci forrásait (pl. Bölcs Leó, Bíborbanszületett Konstantin stb. munkáit) feldolgozó tanulmányai. Hóman Bálinttal együtt kutatta a veszprémvölgyi apácák alapítólevelét: egyértelműen tisztázták, hogy a két fennmaradt oklevél közül melyik a hiteles és melyik a hamis? Magyar nyelvészként mondattani és helyesírási kérdéseket tanulmányozott. Gyorsíróként a Stolze–Fenyvessy-rendszerű gyorsírást művelte. Jelentős kultúrpolitikusi munkássága is: kezdeményezte a kötelező középiskolai görögnyelvoktatás helyett a választható, ún. görögpótló tantárgyak bevezetését (1891- től), tevékeny részt vállalt az Ezredévi Kiállítás közoktatási bizottságának munkájában (1896). Zeneszerető emberként felfigyelt az operák dalszövegeinek hibás fordítására. Több opera (pl.: Álarcosbál, Heródiás, Fekete dominó stb.) szövegkönyvét újra lefordította.

Emlékezet

Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Krisztina körút 167.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Budapesti Philologiai Társaság választmányi tagja (1935-től). A Magyar Paedagogiai Társaság tagja (r.: 1892; t.: 1941).

Elismerés

Az MTA Teleki-érme (1920).

Főbb művei

F. m.: Az attikai köztisztviselők ellenőrzéséről, különös tekintettel bűntényeik megtorlására. Egy fejezet az ó-görög államrégiségekhez. Egy. doktori értek. is. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1883)
Párhuzamos helyek Vergilius Aeneiséből és Homeros két eposából. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1889)
A magyaroknak Constantius Porphyrogenitus-féle ősi nevéről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1898)
A Homeros-féle költői nyelvhasználat és a Homeros-kérdés. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1899. máj. 1.
megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1899)
A görögök története a római hódítás koráig. (Nagy Képes Világtörténet. II. köt. Bp., 1899
hasonmás kiad. Szekszárd, 1999)
Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 17. köt. 8. Bp., 1901)
Bölcs Leó taktikája, mint magyar történeti kútforrás. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 18. köt. 1. Bp., 1902)
Az úgynevezett igeidők elméletéhez. (Nyelvtudományi Közlemények, 1906–1913)
Az átképzeléses előadás és az oratio obliqua Arany Toldijában. (Beöthy Zsolt Emlékkönyv. Bp., 1908)
Határozószók alkonya a fővárosban. (Magyar Nyelv, 1920)
A magyar igeidők rendszere. (Magyar Nyelv, 1923)
Epilegomena ad Homerum sive Observationes… (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 24. köt. 4. Bp., 1923)
A gyorsírás és a magyar nyelv. (Nagy Sándor Emlékkönyv. 1877–1927. Rendszere és egyesülete fennállásának 50 éves évfordulóján. Bp., 1927)
A tudákos helyesírásról és kiejtésről. (Pécs, 1934)
Szórend, hangsúly és hanglejtés a feltételes– megengedő mondatokban. (Magyar Nyelv, 1938)
A felolvasó- és szavalóművészetről. Tanulmány a magyar kiejtés, hangsúly és hanglejtés kellékeiről. (Budapesti Szemle, 1939)
Inversiók és choriambusok Arany János tizenkettős verssoraiban. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. 25. köt. 11. Bp., 1940)
szerk.: Bartal Antal–Malmosi Károly: Latin mondattan. Átdolgozta. (3. kiad. Bp., 1890)
sajtó alá rend., ford.: Homeros Odysseiája. Bő szemelvényekben. (Bp., 1891
4. kiad. 1912)
Platon és Aristoteles. Szemelvények. Péterfy Jenővel. (Bp., 1893)
Platon válogatott művei. I–III. köt. (Filozófiai írók tára. Bp., 1893
2. kiad. 1913)
Szemelvények Tacitus két nagyobb történeti munkájából. (Bp., 1894
3. kiad. 1911)
Demosthenes politikai természetű törvényszéki beszédei. (Görög és latin remekírók. Bp., 1896)
Démoszthenész: A hűtlen követség. – A koszorú. Ford. (Az ókori irodalom kiskönyvtára. Bp., 1975).

Irodalom

Irod.: Szentpétery Imre: Gy. Gy.: A görögök története a római hódítás koráig. (Századok, 1900)
Lukinich Imre: Gy. Gy.: Bölcs Leó taktikája, mint magyar történeti kútforrás. (Erdélyi Múzeum, 1902 és Katholikus Szemle, 1903)
Pauler Gyula: Gy. Gy.: Bölcs Leó taktikája, mint magyar történeti kútforrás. (Századok, 1903)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
A magyar kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta és szerk. Szabó Pál. (Pécs, 1940)
Mészáros Ede: Gy. Gy. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1943)
Benke József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai. (Pécs, 1998).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője