Gróh István
Gróh István

2024. december 6. Péntek

Gróh István

művészettörténész, iparművész, író

Névváltozatok

Gró; Groó

Születési adatok

1867. június 2.

Nagyberezna, Ung vármegye

Halálozási adatok

1936. március 16.

Budapest


Család

Sz: Gróh Sámuel (1834–1900) adótiszt, Polyánszky Viktória. Testvérei: Gróh Gyula (1886–1952) kémikus, az MTA tagja, Gróh Géza (1872–) mérnök, a felvidéki Kassa–Oderbergi vasútvonal főmérnöke, Gróh Béla festőművész és Gróh József (1883–1969) az esztergomi főegyházmegye ügyésze.

Iskola

A Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványaként végzett.

Életút

A nyíregyházi gimnázium és a rozsnyói premontrei gimnázium rajztanára (1889?–1896), a bp.-i Iparművészeti Iskola r. tanára (1896–1917), igazgatója (1917–1928). Az I. vh. után bekapcsolódott a magyarországi görögkatolikusok társadalmi szervezeteinek munkájába. A Magyar Görög Katolikusok Országos Szövetségének elnöke, a szövetség hivatalos lapjának, a Görögkatolikus Szemlének szerkesztője (1928–1936). Művészettörténészként elsősorban a magyarországi középkori iparművészet történetével és a bizánci művészet első magyarországi emlékeivel foglalkozott. A modern magyarországi műemlékvédelem egyik úttörőjeként értékes munkát végzett középkori falfestményeink felkutatása, másolása és restaurálása, a magyar díszítő motívumok összegyűjtése és közreadása terén. Számos restaurálási munkában vett részt; nevéhez fűződik – többek között – az eperjesi Rákóczi-ház sgraffitóinak díszítése (1901), a lőcsei reneszánsz kori Thurzó-ház, ill. a budapesti egyetemi templom J. Bergltől való freskóinak restaurálása (1927). Díszítő frízt festett a fővárosi Zeneakadémia nagytermében (1907). Pedagógiai tevékenysége is értékes, különböző álneveken regényeket, elbeszéléseket is írt.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Műemlékek Országos Bizottsága tagja.

Főbb művei

F. m.: művészeti munkái: A nyírbátori református templom. (Archaeologiai Értesítő, 1893)
Az esztergomi Bakacs-kápolna eredetéről. – A geczelfalvi és ochtinai templomok faliképeiről. (Archaeologiai Értesítő, 1894)
Középkori falképek Gömörmegyében. 1–2. (Archaeologiai Értesítő, 1895)
Hisnyó r. k. templomának falképei. (Archaeologiai Értesítő, 1897)
A gömörmegyei népies agyagművesség. – Jövő stílusunk. (Magyar Iparművészet, 1899)
Ungvár és Sárospatak fazekassága. (Magyar Iparművészet, 1901)
Magyar fali rajzminták. (Bp., 1901)
Modern stílus és magyar stílus. (Műcsarnok, 1901)
A sgrafitto díszítés. (Magyar Iparművészet, 1904)
Magyar stílusú rajzminták. (Bp., 1904)
Gömörmegyei csipkék és hímzések. (Magyar Iparművészet, 1905)
A sajóvidéki népi építés. (Magyar Iparművészet, 1907)
Magyar díszítő művészet. I–II. köt. (Bp., 1907
németül is)
A művészeti stílusok fejlődése. (Az iparművészet könyve. I–III. köt. Bp., 1912
hasonmás kiad. Szekszárd, 2002)
Népies nyomok középkori művészetünkben. (Magyar Iparművészet, 1913)
Ismerjük meg műemlékeinket! – A díszítménytől a díszítésig. (Magyar Iparművészet, 1915)
Iparművészeti Iskolánk reformjáról. (Magyar Iparművészet, 1917)
Az Országos Magyar Kir. Iparművészeti Főiskola évkönyve. 1917/18. Szerk. 15 oldal kép-, 1 műmelléklettel. A mellékleten Baumhorn Margit színes fametszetével. (Bp., 1918)
Magyarság a történelmi stílusokban. (Magyar Iparművészet, 1922)
A monzai iparművészeti kiállítás. (Magyar Iparművészet, 1924)
Új magyar díszítések. Fekete kartonlapra felragasztott, színes mintarajzok. 6 kihajtható melléklettel. (Bp., 1929)
A bizánci keresztény művészet első emlékei Erdélyben. (Bp., 1933)
szépirodalmi művei: Négy lélek. Elbeszélés Groó István néven. (Bp., 1899)
Nóbel Árpád kalandjai. Regény Gró István néven. (Bp., 1912
Athenaeum Könyvtár. 2. kiad. 1921)
Az idealista Perbetei. Regény. (Bp., 1925)
Két farkas. Regény Bereznai Gróh István néven. (Bp., 1925)
A harsányi Vénusz. Regény Bereznai Gróh István néven. (Bp., 1926)
Sárarany kígyó. – Ebesi gát. Regények Bereznai Gróh István néven. (Bp., 1926)
Zsidó vagyok. Regény Szeő Demeter néven. (Bp., 1933).

Irodalom

Irod.: G. I. (Az Országos Magyar Iparművészeti Iskola Évkönyve, 1936)
Bartha István–Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1941)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Pirigyi István: G. I. (A Hajdúdorogi egyházmegye jubileumi emlékkönyve. Nyíregyháza, 1987)
Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája. II. Ajaktól Zsurkig. (Nyíregyháza, 1996)
Tököli Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón? (Somorja, 1999).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője