Gosztonyi János
Gosztonyi János

2022. január 26. Szerda

Gosztonyi János

politikus, közgazdász

Születési adatok

1925. október 21.

Völcsej, Sopron vármegye

Halálozási adatok

1985. január 16.

Budapest


Család

Sz: Gosztonyi János (1893–1945) gazdasági cseléd a Bencés Rend marcalmajori birtokán, Menyhárt Julianna (1901–) cseléd. Testvére: Gosztonyi Miklós (1923–1978) főiskolai tanár, Gosztonyi Erzsébet (1928–) közgazdász, minisztériumi főelőadó és Gosztonyi Mária (1933–) mezőgazdasági mérnök, egy. docens. F: 1. 1945-től Szilágyi Rózsa (1923–1980). Elvált. Leánya: Gosztonyi Katalin (1953–) külkereskedő és Gosztonyi László (1957–) pszichológus. 2. 1975-től Klimes-Szmik Angéla (1948–) pszichológus. Leánya: Gosztonyi Krisztina (1977–) és Gosztonyi Julianna (1980–).

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában, a polgárit Celldömölkön végezte, a pápai kollégium kereskedelmi iskolájában éretts. (1943). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Közgazdaság-tudományi Karán tanult, majd a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen középiskolai tanári okl. (1948) és doktori okl. szerzett (1949). Tanulmányai alatt a Györffy István Kollégium tagja (1943–1948).

Életút

Miniszteri biztosként részt vett a földosztásban (1946), a Népi Ifjúsági Szövetség egyik vezetője, egyetemi szervezetének titkára és képviselője a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségében (1946–1948). A Nemzeti Parasztpárt (NPP, 1945–1949), az MDP (1949–1957), ill. az MSZMP tagja (1957-től). Országgyűlési képviselő (Vas megye, 1953–1967; Sárvár, [Vas megye, 7. sz. választókerület], 1967–1971; Celldömölk, [Vas megye, 8. sz. választókerület, 1971–1985). Az Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége főtitkára, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ) alelnöke (1948–1950), a DISZ KB titkára (1950–1956). A forradalom után az újjáalakult Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége központi titkára (1956–1957), a KISZ KB titkára (1957–1959). Az MSZMP Vas Megyei Bizottságának első titkára (1959. jan.–1963. dec.). Az MSZMP KB póttagja (1962. nov.–1966. dec.), r. tagja (1966. dec.–1980. márc.), a KB Tudományos és Közoktatási Osztályának vezetője (1963. dec.–1965. jún.). A Népszabadság szerkesztőbizottságának elnöke (1965–1970), művelődésügyi miniszterhelyettes (1970. dec.–1974. jún.), az Oktatási Minisztérium államtitkára (1974. jún.–1980. jún.). A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) főtitkára (1980. szept.–1985. jan.). – A Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa Elnöksége (1949–1954), a Hazafias Népfront Országos Tanácsa (HNF OT) Elnöksége tagja (1968–1976). Az Elnöki Tanács tagja (1953. júl.–1963. márc.). A Magyar–Szovjet Társaság titkára (1956-tól). Még egyetemi hallgatóként lett országgyűlési képviselő (a Nemzeti Parasztpárt Vas megyei listájáról, mint a legfiatalabb képviselő szerzett mandátumot, 1947. aug. 31-én; az Országgyűlés alakuló ülésén ő volt a korjegyző, 1947. szept. 16-án). Néhány hónappal később, az Országgyűlésen, napirend előtti felszólalásában ő jelentette be, hogy a három demokratikus ifjúsági szervezet – a FISZ, a MADISZ és a NISZ – közös parasztprogramot állított össze (1947. dec. 10-én). Élete végéig megőrizte Vas megyei mandátumát. Vas megyei első titkárként és Kemenesalja országgyűlési képviselőjeként sokat tett a régió fejlesztéséért. Meghatározó szerepet játszott a celldömölki gimnázium (1958) és a Kemenesaljai Művelődési Központ épületkomplexumának felépülésében (1972), továbbá abban, hogy Szombathelyen megkezdhette működését a Tanárképző Főiskola (1971).

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Celldömölki Temetőben nyugszik. Síremléke Kiss-Kovácsné Tóth Emőke szobrászművész alkotása. S írfelirata: „Innen indulok a világba, de pihenni idetérek.”

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend (bronz, 1947), Kossuth Érdemrend (1948), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (arany, 1950), Munka Érdemrend (1950 és 1961), KISZ Érdemérem (1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) és Emlékérem (arany, 1975).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1985. jan. 17.)
Lőrincze Lajos: Hite és hitele volt. Búcsú G. J.-tól (Nyelvünk és kultúránk, 1985)
Balázs Mihály: Emlékezés G. J.-ra. (Köznevelésünk évkönyve. 1985. Bp., 1985)
Búcsú G. J.-tól, Kemenesalja nagy fiától. (Vasi Szemle, 1985)
Dala József: A marcalmajori ház. (Vas Népe, 1985. dec. 27.)
Berecz János: G. J. síremlékének avatásán. (Vasi Szemle, 1987)
Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja. (Bp., 1996)
Tungli Gyula: G. J. (T. Gy.: Szülőföldünk, Kemenesalja. Celldömölk, 1999)
M. K. J.–Sz. R.: G. J. (Az 1947. évi Országgyűlés almanachja. 1947–1949. Bp., 2005)
M. G.–N. T.: G. J. (Kemenesaljai életrajzi lexikon. Szerk. Bellérné Horváth Cecília. Celldömölk, 2005 és www.cellbibl.hu 2011).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője