Család

Sz: Gonda Péter református lelkész, Kozma Klára. F: 1. 1878–1888: Nagy Irma (†1888), Nagy László pedagógus leánya. Négy gyermekük született: Gonda Béla, ifj. (1879–1941) mérnök, Gonda László; ill. Lengyel Sándorné Gonda Irén és Gonda Gizella. 2. Bródy Margit. Leánya: Halász Józsefné Gonda Margit.

Iskola

Középiskoláit a sárospataki református gimnáziumban végezte (1869), a bécsi és a pesti műszaki egyetemen tanult (1869–1872), a bp.-i József Műegyetemen mérnöki okl. szerzett (1875), tanulmányait a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben egészítette ki (1875–1876). A mezőgazdasági vízműtan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1878).

Életút

Műegyetemi tanulmányait megszakítva a Felső Torontáli Ármentesítő Társulat technikusa (1872–1874), majd mérnöki oklevelének megszerzése után a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben tanult tovább és a „földöntözéstan” előadója (1875–1876), a földmívelési miniszter megbízásából beutazta az országot és a talajjavítási munkálatokat tanulmányozta (1876– 1877). A József Műegyetem Vízépítési Tanszék magántanára (1878–1882) és Budapesti Felső Ipariskolában a mértan és a földmértan r. tanára (1880–1882). A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Műszaki Tanácsa Vízi Osztályának főmérnöke (1882–1889); közben az 1885. évi bp.-i országos kiállításon az építőipari bizottság jegyzője, az építőipari csoport kiállításának szervezője és rendezője, valamint a Kiállítási Értesítő szerkesztője. Az újonnan megalakult Kereskedelmi Minisztérium Hajózási-, Vaskapu-szabályozási és Kikötőépítészeti Osztályának vezetője (1889–1913), a közlekedésügyi tanfolyam igazgatója (1906– 1913) és a Kereskedelmi Minisztérium ún. szakosztály-főnöke (1902–1913). Minisztériumi osztálytanácsos (1894–1895), valóságos osztálytanácsos (1895–1904), miniszteri tanácsos (1904–1913), nyugdíjazták (1913). A Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomda Rt. és a Bethlen-könyvkereskedés alapító ügyvezető igazgatója (1918–1924). Mezőgazdasági vízműtannal, zsilipépítési, földöntözési, folyamhajózási, talajjavítási, Duna- és Tisza-szabályozási kérdésekkel foglalkozott; gazdasági, kereskedelem- és közlekedésügyi, vízügyi, hajózási és földrajzi szakíró. Nevéhez fűződik – többek között – a fiumei kikötő kiépítése, az első magyar tengerhajózási társaság létrejötte, alapvető szerepet játszott a magyar tengerészeti szakirodalom megindításában. A fiumei tengerpart történelme, természetrajza, élővilága tudományos igényű kutatásának megteremtője. Jelentős eredményeket ért el a Vaskapu-szabályozás és a kikötőépítés terén, a fiumei kikötő kibővítési terveinek előkészítője, a Budapest–Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő tervezésének résztvevője. A magyar tengerkutatás úttörőjeként az első tudományos expedíciókat indította az Adriára. Felállította az első magyar nemzetközi szabadalmi irodát (1880), új alapokra fektette a vasúti, a posta- és a hajózási tisztek nevelését. Jelentősen előrelendítette a műszaki szakirodalmi tájékoztatást, lapja (a Gazdasági Mérnök) a gazdasági információ első gyors magyarországi fóruma volt. Tudomány- és technikatörténeti munkássága is értékes, monográfiában feldolgozta Türr István és Vásárhelyi Pál munkásságát. A két vh. között számos népszerű tudományos könyvet és református családi magazint írt és szerkesztett.

Emlékezet

Budapesten élt és hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben, díszsírhelyen nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Magyar Földrajzi Társaság választmányi, a Magyar Tengerkutató Bizottság alapító tagja. A Magyar Mérnök és Építész Egyesület (MMÉE) másodtitkára. A Ferenc-csatorna Társulat tagja (1890-től), a Magyar Adria Egyesület alapító elnöke (1910-től). Az Országos Vízügyi Tanács tagja.

Szerkesztés

A Természettudományi Közlöny munkatársa (1871-től). A Gazdasági Mérnök, ill. a Műszaki Hetilap alapító szerkesztője (1877– 1902), mellékleteként a Hitel c. pénzügyi és közgazdasági lap kiadója (1898-tól). Az Ellenőr közgazdasági rovatszerkesztője (1880-tól), a Vízügyi Közlöny szerkesztője (1886–1887), az első magyar nyelvű hajózási szaklap, a Magyar Hajózás alapítója (1897-től), A Tenger c. lap szerkesztője (1910-től). A Gazdasági Mérnök Zsebnaptára (1891-től), a Műszaki Hetilap Zsebnaptára (1899-től) és a Magyar Adria Könyvtár szerkesztője (1–12. füzet, 1915–1916). Írásai a fentieken kívül még elsősorban a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyéiben (1875–1925), a Pester Lloydban (1891–1916), a Köztelekben (1893- tól), a Vasárnapi Ujságban (1895–1903), a Fővárosi Lapokban (1895-től), a Magyar Pénzügyben (1905–1907), a Gazdasági Lapokban (1906), a Magyar Kereskedők Lapjában (1906–1907), a Vízügyi és Hajózási Közlönyben (1907–1910), Az Ujságban (1907–1916) és a Vasúti és Közlekedési Közlönyben (1908–1909) jelentek meg.