Család

Sz: Gömöri (1881-ig) Gregorovits Győző, Kolhanek Jozefa.

Iskola

A bp.-i cisztercita gimnáziumban éretts. (1923), a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1930), belgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1933), állami ösztöndíjjal Berlinben, Frankfurtban és Lipcsében folytatott tanulmányokat (1933–1934). A vese és a szív betegségei tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1945), az orvostudomány doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1954. jún. 19.; r.: 1965. ápr. 23.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem Kémiai Intézetének gyakornoka (1924–1925), az Élettani Intézet gyakornoka, egy. tanársegéde (1925–1930), az I. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1930–1945); egyúttal a Klinika mb. vezetője (1944–1946), egy. adjunktusa (1945–1949). A BOTE, ill. a SOTE III. sz. Belgyógyászati Klinika vezetője, c. ny. rk. tanára (1950–1952), tanszékvezető egy. tanára és a Klinika igazgatója (1952–1959), a II. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója (1959. júl. 1.–1973. szept. 20.), egyúttal az Országos Belgyógyászati Intézet igazgatója is (1969–1973). Az MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya (1955. jún. 2.–1959. jan. 23.), az Orvosi Tudományok Osztálya titkára (1967. jún. 13.–1970. febr. 4.), az Orvosi Tudományok Osztálya elnöke (1970. febr. 4.–1973. szept. 20.). Belgyógyászati angiológiával, elsősorban az érrendszerben fellépő kóros elváltozások vizsgálatával, terápiás kezeléseinek lehetőségeivel foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a vese, a keringési szervek és az anyagcsere megbetegedései közötti összefüggések feltárása, ill. a magasvérnyomás és a só- és vízháztartás zavarainak tanulmányozása terén. Magyarországon az elsők között igazolta a heparin terápiás alkalmazásának jelentőségét a vérrögképződés megakadályozásában. Alapvető megállapításokat tett a veseelégtelenség, a vesemedence-gyulladás, az urémia (= húgyvérűség) és más nefrológiai megbetegedések patogenezisének tisztázására. Az elsők között foglalkozott a szervátültetés orvosi, jogi és egyéb kérdéseivel.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Tiszteletére a Magyar Hipertónia Társaság Gömöri Pál-emlékérmet alapított, halálának 10. évfordulóján Gömöri Pál- emlékülést rendeztek (1984-ben).

Elismertség

A MOTESZ elnöke (1966–1973). Az Union Internationale d’Angiologie Végrehajtó Bizottsága (t.: 1961), a prágai Purkyne Orvostársaság (t.: 1963), a párizsi Association Internationale de Néphrologie (t.: 1967), az NDK Nephrologiai Társasága tagja (t.: 1969). A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája tagja (külső: 1969).

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (1950), Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1951), Munka Érdemrend (arany, 1965). Kossuth-díj (1957), Hetényi Géza-emlékérem (1963), Hőgyes Endre-emlékérem (1968), Korányi Sándor-emlékérem (1969), Semmelweis-emlékérem (1970).