Gombocz Endre
Gombocz Endre

2024. december 8. Vasárnap

Gombocz Endre, gederéci

botanikus

Születési adatok

1882. június 9.

Sopron

Halálozási adatok

1945. január 16.

Budapest


Család

Régi soproni evangélikus nemesi családból származott. Sz: Gombocz Miklós (1844–1922) középiskolai tanár, gimnáziumigazgató, Lehr Berta; Lehr Albert (1844–1924) nyelvész, az MTA tagja testvére. Testvére: Gombocz Zoltán (1877–1935) nyelvész, az MTA tagja. F: Traeger Olga. Fia: Gombocz István (1921–1973) könyvtáros, bibliográfus, jogász, Gombocz Zoltán (†1987) könyvelő; leánya: Györffy Istvánné Gombocz Ilona (1915–) középiskolai tanár.

Iskola

A soproni evangélikus líceumban éretts. (1901), a bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – természetrajz–kémia szakos tanári okl. (1905), bölcsészdoktori okl. (1908), a botanika történetéből magántanári képesítést szerzett (1917). Az MTA tagja (l.: 1939. máj. 12.).

Életút

A bp.-i nőképző-egyesület leánygimnáziumának r. tanára (1906–1919), a bp.-i Erzsébet Nőiskola Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolájának r tanára (1919–1922), uo. a botanika r. tanára (1922–1929). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Növénytárának őre (1919–1930), igazgató őre (1930–1936), c. igazgatója (1936–1941), igazgatója (1941–1942). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1917–1935), a botanika c. ny. rk. tanára (1935–1945l). Tudományos pályafutásának kezdetén Sopron vármegye növényvilágával, majd növényrendszertannal foglalkozott. A fehér és a rezgő nyár keresztezésével végzett kísérleteivel bebizonyította a nyár és a fűz szembeállításának alaptalanságát. Alapvetően új eredményeket ért el a magyar botanika történetének, ill. Kitaibel Pál munkásságának feldolgozása terén. Összeállította a magyar növénytani irodalom bibliográfiáját, a magyar botanikai terminológiát feldolgozó monográfiája kéziratban maradt. Budapest ostroma idején, feleségével együtt bombatalálat áldozata lett.

Emlékezet

Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Attila út 14.) élt; testvérével közös sírban nyugszik, a Kerepesi úti (= Fiumei) Temetőben. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Életét és munkásságát a Sopron fölötti Károly-magaslaton emelt Károly-kilátó földszintjén berendezett – Kitaibel Pállal és Kárpáti Zoltánnal közös – állandó életmű-kiállítása mutatja be (2000-től). Szintén itt, a Gombocz Endre-emléknap keretén belül avatták fel a Gombocz Endre Természetismereti Házat (2001. ápr. 21-én). Róla nevezték el Sopronban a Gombocz Endre utcát (2009-ben).

Elismertség

A Magyar Természettudományi Társulat ügyvezető első titkára (1925–1945), a Botanikai Szakosztály elnöke (1937–1945). A Botanikai Közlemények (1919–1925 és 1937–1939), a Természettudományi Közlemények szerkesztője (1925–1945). A Soproni Szemle szerkesztőbizottságának alapító tagja (1937–1944).

Elismerés

Az MTA Vigyázó-jutalma (1913).

Főbb művei

F. m.: Sopron környékének edényes flórája. (Növénytani Közlemények, 1902)
Az első magyar növényenumeráció, Deccardtól. 1–2. (Növénytani Közlemények, 1903–1904)
Sopron vármegye növényföldrajza és flórája. Monográfia. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1906
és külön: Bp., 1906)
A Populus-fajok rokonsági viszonyai, tekintettel a fosszil fajokra. (Természettudományi Közlöny, 1908)
A Populus-nem monographiája. – Monographia generis Populi. Egy. doktori értek. is. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1908
külön: Bp., 1908)
Növényanatómiai terminológiánk fejlődéséről. (Természettudományi Közlöny, 1910)
A „Magyar Füvészkönyv” történetéhez. – Pótlék a Populus genus monográfiájához. (Botanikai Közlemények, 1911)
A tellur történetéhez. (Természettudományi Közlöny, 1913)
Linné és a magyar botanika. (Természettudományi Közlöny, 1914)
Adatok az újabbkori magyar botanika történetéhez. Márkus Sándor, Schönbauer Vince. (Botanikai Közlemények, 1914)
A magyar botanika szótárából. (Magyar Nyelv, 1914)
A budapesti egyetemi botanikus kert és tanszék története. 1770–1866. Egy fejezet a magyar botanika történetéből. Monográfia. (A budapesti tudományegyetem kiadványai. Bp., 1914)
A magvas növények megtermékenyítésére vonatkozó ismereteink fejlődése. (Természettudományi Közlöny, 1918)
A szérumdiagnosztika alkalmazása a növényrendszertanban. – A széndioxid asszimilációja. – Meddig élnek a fenyők levelei? – A fluor a növényekben. – A növények vízszállító szervei. (Természettudományi Közlöny, 1919)
A magyar botanikai irodalom bibliográfiájának tervezete. (Botanikai Közlemények, 1919)
Újabb ismereteink a növények asszimilációjáról. – A levelek sárgulása. A „kompasz-növények.” (Természettudományi Közlöny, 1920)
A geológiai korszakok éghajlata és az évgyűrűk. – A virágok színe. – Az egysejtűek élősködői. – A nitrogén asszimilációja. (Természettudományi Közlöny, 1921)
Adatok az újabbkori magyar botanika történetéhez. Nagyajtay Csere Farkas. (Botanikai Közlemények, 1921)
Rendszeres növénytan. I–II. köt. (Tudományos gyűjtemény 25. Pécs, 1924–1927)
A plazmaáramlásról. – Élet az „elhalt” levelekben. (Természettudományi Közlöny, 1925)
A Salicaceae rendszertani helyzete. (Botanikai Közlemények, 1925)
Clusius élete. – Egy kevéssé ismert bőrizgató növény. (Természettudományi Közlöny, 1926)
A növényország új családfája. – A sejtosztódás újabb megvilágításban. (Természettudományi Közlöny, 1927)
Sejtosztódás és sugárzás. (Természettudományi Közlöny, 1928)
Vizsgálatok hazai nyárfákon. 58 táblával. (Botanikai Közlemények, 1928
és külön: Bp., 1928)
A „königsbergi családfa” sorsa. – A paraképződés és a „sebhormonok.” – Egy új kompasznövény. – Egy új hőtűrő baktérium. – A mitogenetikus sugarak. (Természettudományi Közlöny, 1929)
Néhány mozzanat a múltból. (Természettudományi Közlöny, 1930)
Oldott szénvegyületek, mint növényi táplálékok. – A Balkán-félsziget flórájának harmadkori reliktumai. – Új világító gomba. – A lélegző gyökerekről. – A húgyanyag vándorlása a növényben. (Természettudományi Közlöny, 1931)
Kincseskönyv. Gyakorlati tanácsadó a mindennapi élet természettudományos és technikai kérdéseiben otthon és a ház körül. Szerk. Kiadói festett vászonkötésben. (Bp., 1932)
Az otthon és gazdasága. Gyakorlati tanácsadó a családi ház építésének, felszerelésének, kert- és állatgazdaságának kérdéseiben. Szerk. Kiadói festett vászonkötésben. (Bp., 1932)
A virágok óriása. – Az élőlények láthatatlan sugárzása. (Természettudományi Közlöny, 1932)
A megszakított nutatio jelensége. (Természettudományi Közlöny, 1933)
Az otthon és gazdasága. tanácsadó. Szerk. (Bp., 1933)
A virágporszemek hormonja. – Az ivari hormonok kémiai összetétele. – Az asszimiláták vándorlása a növényben. – A bálnák lélegzése. (Természettudományi Közlöny, 1934)
A magyar flóra kevéssé ismert kutatói. (Természettudományi Közlöny, 1934
és külön: Bp., 1934)
Természettudományi Lexikon. Az utolsó évtizedek új természettudományi fogalmainak magyarázata. Szerk. (Bp., 1934
hasonmás kiad. 1998)
Kitaibel a Pietroszon. – Az első hatóságilag védett növény hazánkban. (Természettudományi Közlöny, 1935)
A magyar botanika történetéhez (Botanikai Közlemények, 1935)
Gombocz Zoltán emlékezete. Beszédek és megemlékezések. Összeáll. (Bp., 1935)
A magyar botanikai irodalom bibliográfiája. 1901–1925. – Bibliographie der ungarischen Literatur. 1901–1925. Összeáll. (Bp., 1936)
A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. 92 képpel. (Bp., 1936)
Kitaibel Pál Sopron megyei útjai. – Sopron környékének néhány újabb érdekes növénye. (Soproni Szemle, 1937)
A növényrendszertan újabb irányai. (Természettudományi Közlöny, 1937)
Kitaibel gyűjtötte népies magyar növénynevek. (Botanikai Közlemények, 1938)
Eine neue Rapanea. 1 táblával. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1938)
Kitaibel Pál: Iter Bereghiense, 1803. A Hegyaljára vonatkozó naplórészletek. Közzéteszi G. E. (Botanikai Közlemények, 1939)
Jedlik Ányos egyetemi tanárságának századik évfordulójára. (Pannonhalmi Szemle, 1939)
A hazai természettudósok rövid életrajza. Élettudományok. (A Természettudományi Társulat Évkönyve, 1939)
A magyar növénytani irodalom bibliográfiája. 1578–1900. Összeáll. (Bp., 1939)
Kitaibel Pál Baranyában. Horvát Adolf Olivérrel. 1 térképpel. (A Pécsi Ciszterci Gimnázium Értesítője, 1939)
Az Acroschizocarpus genusról. – Alaszkai növények. (Botanikai Közlemények, 1940)
A hazai természettudósok rövid életrajza. Szervetlen Tudományok. (A Természettudományi Társulat Évkönyve, 1940)
Wierzbicki Péter. (Természettudományi Közlöny, 1940)
Új kincseskönyv. Gyakorlati tanácsadó a mindennapi élet természettudományos és technikai kérdéseiben otthon és a ház körül. I–III. köt. Szerk. Aujeszky Lászlóval. (Bp., 1940–1941)
A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története. 1841–1941 Monográfia. 18 táblával, 54 arcképpel. (A Természettudományi Társulat kiadványa. Bp., 1941)
Kitaibel, a növénygeográfus, -ökológus és -szociológus. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1941. ápr. 21.
megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1941)
Kitaibel Pál naplófeljegyzései tolnamegyei útjáról. Kiadta Horvát Adolf Olivérrel. (Tolna vármegye múltjából. 6. Szekszárd, 1941)
Diaria Itinerum Pauli Kitaibelii. Kiadta Tasnádi Kubacska András. I–II. köt. (Bp., 1945)
Az első hatóságilag védett növény hazánkban. Újraközlés. (Természet Világa, 2001)
A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. Hasonmás kiad. 92 képpel. A függelékben a Kitaibelia G. E.-emlékszámával. (A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium kiadványa. Sopron, 2008).

Irodalom

Irod.: Boros Ádám: G. E.: A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. (Vasi Szemle, 1937)
Ki kicsoda. Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Rapaics Rajmund: G. E.: A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. (Botanikai Közlemények, 1937 és Századok, 1938)
Noszky Jenő: G. E.: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története. 1841–1941 (Magyar Könyvszemle, 1941)
Varga Lajos: G. E.: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története. 1841–1941 (Vasi Szemle, 1941)
Wagner János: G. E.: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története. 1841–1941 (A Természet, 1941)
Grósz Emil: A Természettudományi Társulat száz éve. G. E.: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története. 1841–1941 (Budapesti Szemle, 1941)
Szent-Iványi József: G. E.: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története. 1841–1941 (Folia Entomologica, 1942)
Jávorka Sándor: G. E. emlékezete. (Botanikai Közlemények, 1947)
Csapody István: G. E. (Soproni Szemle, 1955)
Csapody István: G. E. soproni diákévei. (Soproni Szemle, 1959)
Magyar tudós lexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Bartha Dénes: Kitaibel Pál, G. E. és Kárpáti Zoltán állandó emlékkiállítása a Károly-kilátóban. (Soproni Szemle, 2000)
Andrássy Péter: G. E. (Természet Világa, 2001)
G. E.-emlékszám. (Kitaibelia, 2001)
Horváth Csaba: G. E. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Andrássy Péter: Emlékezés G. E.-re. (Soproni Szemle, 2002)
Andrássy Péter: G. E.: A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. Hasonmás kiad. (Soproni Szemle, 2008)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője