Család

Sz: Györgyi Alajos (1821–1863) festőművész, Haliczky Amália (1836–1914). Testvére: Györgyi Géza (1851–1934) építész, ill. Györgyi Sándorné és Földessyné Györgyi Emma. Háromszor nősült. F: 1. Kriszt Laura. 2. Aschner Adél. 3. Gross Melanie (1863–1951). Fia: Györgyi Dénes (1886–1961) építész, Györgyi Géza, id. (1900–1975) orvos, Györgyi Kálmán (1894–1978) tisztviselő, leánya: Lindnerné Györgyi Margit (1887–1961) és Györgyi Laura (1888–1945). Unokái: Györgyi Géza, ifj. (1930–1973) fizikus, Györgyi Kálmán (1939–) jogász, Györgyi Ferenc (1932–1997) mérnök, ill. Zimányiné Györgyi Magdolna (1934–) matematikus, Györgyi Erzsébet (1936–) etnográfus és Györgyi Teodóra (1947-) egészségpedagógus.

Iskola

Iparrajziskolai tanári okl. szerzett (1883).

Életút

A budapesti székesfővárosi iparrajziskola helyettes tanára (1882–1884), r. tanára, c. ig.-ja (1884–1903), az elemi iskolai rajzoktatás bp.-i szakfelügyelője (1903–1918). Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat titkára (1904–1908), igazgatója (1908–1930). Magyar kir. kormányfőtanácsos (1924-től). Művészettörténészként elsősorban az egyetemes és a kortárs magyar iparművészet történetével foglalkozott. Nevéhez fűződik a magyarországi iskolai rajzoktatás megreformálása, jelentős szerepet játszott valamennyi rajztanítási terv előkészítésében és kidolgozásában (1906-tól). Javaslatára elsőként vehettek részt magyar elemi iskolások nemzetközi gyermekrajz-kiállításon (1903, Haarlem, Hollandia), ill. ezeket a rajzokat még ugyanebben az évben a bp.-i, városligeti Iparcsarnokban is bemutatták. Mint az Országos Magyar Iparművészeti Társulat titkára, majd főtitkára jelentős szerepet vállalt a millenniumi kiállítás iparművészeti részének megszervezésében, majd kezdeményezte a magyar iparművészet részvételét a párizsi (1900), a St. Louis-i (1904), a milánói (1906) és a torinói világkiállításokon (1911). Az általa tkp. több mint harminc éven át szerkesztett Magyar Iparművészet c. folyóirat, a korszak egyik legszínvonalasabb szakfolyóirata volt. Halála előtt jelentette meg Czakó Elemérrel közösen szerkesztett Magyaros ízlés (1929 karácsonya, 1930-as évmegjelöléssel!) c. bibliofil kiadványa szellemi hagyatékának tekinthető.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a főváros által adományozott díszsírhelyen nyugszik. A síremlék Györgyi Dénes alkotása. A család történetéről Művészgenerációk a Györgyi-Giergl család három évszázada címmel a Budapesti Történeti Múzeumban rendeztek emlékkiállítást (2006. okt. 4.–2007. márc. 5.). A kiállítással egyidőben vált elérhetővé a család honlapja is: www.giergl.hu

Szerkesztés

A Mintalapok szerkesztője (1895-től), a Magyar Iparművészet főmunkatársa (1897–1911), szerkesztője (1911–1930). Írásai a fentieken kívül még elsősorban a Budapesti Hírlapban (1892–1893), a Hazánkban (1893–1895), az Építő–Iparban (1895, 1910, 1912), a Magyar Iparban (1898, 1900–1901, 1907), a Vasárnapi Ujságban (1899), a Népművelésben (1908), a Rajzoktatásban (1909, 1917) és a Néptanítók Lapjában jelentek meg (1922).