Család

Sz: Geszti József (1878–1944) gépészmérnök, geofizikus, Breuer Margit. Fia: Geszti Péter (1947–).

Iskola

Budapesten műszerész tanuló (1940–1941), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) gépészmérnöki okl. szerzett (1946), a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1957).

Az MTA tagja (l.: 1967. máj. 5.; r.: 1976. máj. 7.).

Életút

A Magyar Állami Szénbányák Villamosenergia Főosztálya (1946–1949), az Állami Villamos Művek Rt. (ÁVIRT) Fejlesztési és Tervezési Osztálya beosztott mérnöke (1949), a Nehézipari Minisztérium (NIM) Villamosenergia Igazgatósága főmérnöke, főosztályvezető- helyettese (1949–1953), a Mátravidéki Erőmű főmérnöke (1953–1955). Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya szaktitkára (1955–1959), a BME Villamosmérnöki Kar Villamosművek Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1959. máj. 30.–1972), az Erősáramú Intézet intézetigazgató egy. tanára (1972–1985); közben a Villamosmérnöki Kar dékánja (1967–1973).

Villamosenergia-rendszerek összehasonlító vizsgálatával foglalkozott. Vezető szerepet játszott az ország első villamosítási tervének kidolgozásában, az együttműködő energiarendszer kialakításában, az első nemzetközi távvezetéki kapcsolatok megteremtésében, az első nagy magyarországi villamoserőművek létesítésében. Kutatóként nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a villamos stabilitás, a túlfeszültség-védelem, a szigeteléstechnika, a zárlatvédelem, ill. az ún. tranziens jelenségek vizsgálata terén.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréten nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának osztálytitkár-helyettese (1959–1964), elnöke (1980–1985), az MTA Elnökség tagja (1980–1985). Az MTA Energetika Szakbizottsága tagja, Elektrotechnikai Bizottsága alelnöke.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) társelnöke. A Nagyfeszültségű Villamosrendszerek Nemzetközi Tanácsa (CIGRÉ) magyar nemzeti bizottsága elnöke (1985).

Elismerés

Munka Érdemrend (ezüst, 1965; arany, 1982), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).

Zipernowsky Károly-díj (1952), Állami Díj (1973).