Gerevich László
Gerevich László

2024. december 8. Vasárnap

Gerevich László

régész, művészettörténész

Születési adatok

1911. április 7.

Budapest

Halálozási adatok

1997. június 20.

Budapest


Család

Sz: Gerevich Zoltán miniszteri tanácsos, Ladányi Erzsébet. Nagybátyja: Gerevich Tibor (1882–1954) művészettörténész. F: 1944-től Vattai Erzsébet (1921–1988) művészettörténész. Özvegy. Leánya: Gerevich Éva (1945–); fia: Gerevich László (1947–) és Gerevich József (1948–) orvos, pszichiáter.

Iskola

A bp.-i Toldy Ferenc Reálgimnáziumban éretts. (1929), a Pázmány Péter Tudományegyetemen régészetből és művészettörténetből bölcsészdoktori okl. szerzett (1935), Olaszországban járt hosszabb tanulmányúton (1936–1937), a középkori régészet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1947). A történelem (régészet) tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1964). Az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1973. máj. 11.).

Életút

A Fővárosi Múzeum gyakornoka (1935–1938), őre és a Fővárosi Középkori Múzeum, ill. a Halászbástya Kőtár igazgatója (1938– 1947), osztályvezetője (1947–1950), főigazgatója (1950–1961). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1947–1950), c. egy. tanára (1951-től). Az MTA Régészeti Kutatócsoport, ill. Intézet igazgatója (1958–1981). Középkori magyar régészettel, művészettörténettel és ikonográfiával foglalkozott. A középkori Csut falu és az albertfalvai kis vár feltárása után a budai Vár városépítészetét és háztípusait vizsgálta. A budai királyi palota ásatásainak vezetője, majd feltárta Dömösön az Árpád-ház legkorábbi birtokközpontját és a ciszterci rend egyik centrumát, a pilisi kolostort. Alapvetően új eredményeket ért el Magyarország középkori művészetének vizsgálata terén is: a pilisi prépostság feltárásával pontosította a magyarországi gótika történetét. Jelentős szerepet vállalt Budapest története monografikus feldolgozásának szervezésében: sorozatszerkesztőként megírta a főváros középkori művészettörténetét, szerkesztette és a várostörténeti kutatás rangos folyóiratává tette a Budapest Régiségei és a Tanulmányok Budapest múltjából c. sorozatokat. Intézetigazgatóként meghatározó szerepet játszott a magyarországi régészeti kutatások szervezésében és irányításában.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréten nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

Az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának tanácskozási jogú tagja (1959-től). Az MTA Régészeti és Művészettörténeti Bizottsága tagja (1952–1956), Régészeti Bizottsága elnöke (1956–1980), Középkori Albizottsága elnöke (1980-tól) és Művészettörténeti Bizottsága tagja. Az Union Internationale d’Archéologie Slave alelnöke (1965-től), a Német Régészeti Intézet l., a Finn Régészeti Társulat és a londoni The Society of Antiquaries t. tagja.

Elismerés

Munka Érdemrend (arany, 1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981). Kossuth-díj (1954), Pro Urbe Aranyérem (1968), Palacky-aranyérem (Csehszlovák Tudományos Akadémia, 1975), Rómer Flóris- emlékérem (1975), Association Villard de Honnecourt Emlékérem (1989).

Szerkesztés

A Studia Archaeologica szerkesztője (1963-tól). A Budapest Régiségei (XVI–XX. köt. 1955–1963) és a Magyarország Régészeti Topográfiája főszerkesztője (I–VII. köt., 1966–1986).

Főbb művei

F. m.: A kassai Szent Erzsébet templom szobrászata a XIV–XVI. században. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1935)
A garamszentbenedeki úrkoporsó. (Gerevich-emlékkönyv. Bp., 1942)
A csúti középkori sírmező. (Budapest Régiségei, 1943)
A felvidéki szobrászat stílusfejlődése. (Építészet, 1943)
Középkori budai kelyhek. (Budapest Régiségei, 1945)
Gótikus házak Budán. Magántanári értek. is. (Budapest, Régiségei, 1950)
Castrum Budense. (Archaeologiai Értesítő, 1952
oroszul: Acta Historiae Artium, 1954)
Prager Einflüsse auf die Bildhauer Kunst der Ofner Burg. (Acta Historiae Artium, 1954)
A budai vár feltárt maradványainak leírása. – A budai várpalota története 1541-ig. (Budapest műemlékei. I. köt. Bp., 1955)
A budai várpalota története. Gerő Lászlóval. (Budapest műemlékei. Bp., 1956)
A budai vár. (Bp., 1956)
A magyar gótikus művészet. (Magyarországi művészet története. I. köt. Bp., 1956
2. jav. kiad. 1962)
Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban. (Budapest Régiségei, 1956)
Közép-európai királyi műhelyek a XIV. században és a későgótika. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1958)
Mitteleuropäische Bauhütten und die Spätgotik. (Acta Historiae Artium, 1958)
Johannes Fiorentinus und die pannonische Renaissance. (Acta Historiae Artium, 1960)
Az óbudai királynői vár. (Budapest Régiségei, 1962)
A budai vár feltárása. Doktori értek. is. (Bp., 1966)
The Art of Buda and pest in the Middle Ages. (Bp., 1971)
A gótikus klasszicizmus és Magyarország. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1971. febr. 25.
megjelent: MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya Közleményei, 1971)
Budapest története az őskortól az Árpád-kor végéig. (Budapest története. Bp., 1973
2. kiad. 1975)
A koragótika kezdetei Magyarországon. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1974. ápr. 26.)
A pesti és budai Vár. (Budapest Régiségei, 1976)
A pilisi ciszterci apátság. (Studia Comitatensia. Szentendre, 1984
2. kiad. 1987)
Dömös. (Műemlékvédelem, 1992)
The Rise of Hungarian Towns along the Danube. (Towns in Medieval Hungary. Bp., 1995)
szerk.: Tanulmányok Budapest múltjából. Tarjányi Sándorral. (Bp., 1963)
A magyar régészet kézikönyve. (Bp., 1965)
La formation et le dévelopment des mètiers au moyen âge. V–XIV. siècle. (Bp., 1977)
Towns in Medieval Hungary. (Bp., 1990).

Irodalom

Irod.: Entz Géza: László Gerevich à 60 ans. (Acta Archaeologica, 1971)
Marosi Ernő: G. L. (Magyar Tudomány, 1997)
Kubinyi András: In memoriam G. L. (Magyar Múzeumok, 1997)
Marosi Ernő: G. L. tudományos munkássága. (Acta Archaeologica, 1998)
Végh András: G. L. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője