Iskola

Budapesten motorszerelői segédlevelet szerzett (1936), Debrecenben hathetes pártiskolát végzett (1945). Az SZKP KB Pártfőiskoláján tanult (1950–1952), félbeszakított tanulmányait s csak jóval később fejezte be (1964).

Életút

A Steyr-Puch Művek budapesti Lehel úti autójavító műhelyének tanonca, inasa (1931–1936), autószerelője és ún. próbamestera (1936–1944). A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége (1935-től) és az MSZDP tagja (1936–1944), munkahelyén szakszervezeti főbizalmi (1940–1944). Csatlakozott a második legnagyobb, nem Moszkvából irányított magyar kommunista csoporthoz, Weisshaus Aladár frakciójához (1940). Magyarország német megszállása után részt vett a nemzeti ellenállási mozgalomban (1944–1945).

A II. világháború után az MKP tagja (párttagságát azonban 1936-tól ismerték el). Az MKP Budapesti III. kerületi (= Óbudai) Bizottsága üzemszervező titkára (1945–1946), az MKP Budapesti Bizottság Szervezési Osztályának vezetője (1946). Az MKP KV politikai instruktoraként Baranya, Tolna és Somogy vármegyékben végzett pártszervező munkát (1946–1947).

A motorszerelők szervező bizottságának titkára, a Vasmunkások Szakszervezete intézőbizottságának tagja, főtitkárhelyettese (1947–1950), főtitkára (1950. máj.–1950. okt.). A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) főtitkárhelyettese (1952. nov. 24.–1953. márc. 1.), titkára (1953. márc. 1.–1955. ápr. 30.), a SZOT elnöke (1955. ápr. 30.–1956. okt. 31.), a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége főtitkára (1956. nov.–1958. márc. 2.), a SZOT főtitkára (1958. márc. 2.–1959. nov. 5. és 1965. jún. 28.–1983. dec. 9.), ismét elnöke (1983. dec. 9.–1988. jún. 22.).

Az MDP KV Ipari Osztályának vezetője (1954–1955. ápr.). Az MDP PB póttagja (1956. júl. 18.–1956. okt. 23/24), tagja (1956. okt. 23/24.–1956. okt. 31.); a forradalom és szabadságharc leverése után részt vett az MSZMP újjászervezésében. Az MSZMP Budapesti Bizottsága első titkára (1959. nov. 2.–1961. szept. 13. és 1962. okt. 30.–1965. jún. 28.), az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkára (1961. szept. 13.–1962. nov. 24.). Az MSZMP KB tagja (1956. nov. 11.–1988. máj. 22.). Az MSZMP PB póttagja (1959. dec. 5.–1962 nov. 24.), tagja (1962. nov. 24.–1988. máj. 22.). 

Országgyűlési képviselő (Nagy–Budapest, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Budapest, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; Pest megye, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; Budapest, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Szigetszentmiklós, [Pest megye, 18. sz. választókerület], 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; 1971. ápr. 25.–1980. jún. 8.; 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; Országos lista, 1985. jún. 8.–1988. jún. 29.). Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1946. okt. 1.–1956. okt. 31.). Az Elnöki Tanács tagja (1955. nov. 15.–1963. márc. 21.) és elnökhelyettese (1963. márc. 21.–1988. jún. 29.). 

A Hazafias Népfront (HNF) alelnöke (1960–1964), a kommunista szakszervezeteket tömörítő Szakszervezeti Világszövetség elnöke (1978. ápr. 22.–1989. márc. 24.).

A Kádár-rendszer egyik legismertebb szakszervezeti vezetője. Az új gazdasági mechanizmus mentén kibontakozó reformok ellenzőjének, a pártvezetésen belül a magát munkásellenzéknek nevező csoport egyik vezéralakjának számított. Az évtizedeken át általa vezetett SZOT-nak az 1960-as évek végén folytatott politikája hozzájárult a gazdasági reformok sikertelenségéhez (pl. munkásbéremelés követelése, munkaerő-vándorlás korlátozása stb.). A piacgazdaság irányába tett politikai és gazdasági reformintézkedések valamint a nemzetközi helyzet (mindenekelőtt Csehszlovákia „baráti megszállása”) miatt kialakult belső hatalmi harc Kádárt arra késztette, hogy megállítsa a reformfolyamatokat. A reformintézkedések részleges leállítása után Kádár sikeresen léphetett fel az egyes vélemények szerint a megbuktatására törekvő kísérletekkel szemben. A munkásellenzékből azonban Gáspár Sándor tudta a legtovább (gyakorlatilag a rendszer végéig) megőrizni befolyását.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1947), Magyar Köztársasági Érdemérem (arany, 1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (1953), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1955), Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1977).

Jugoszláv Csillagrend a szalaggal (1964), a Finn Oroszlán Érdemrend nagykeresztje (1970), Dimitrov-emlékérem (bolgár, 1973).

Szerkesztés

A Közlekedés. Vasutas dolgozók lapja főszerkesztője (1950–1951).