Család

Sz: Gáspár Mihály (= Glas [Glass] Miksa, 1891), Goldstein Ilona. F: Papp Piroska (1921–).

Iskola

Budapesten négy elemi iskolát (1931–1934) és négy gimnáziumot (1935–1939), a II. világháború után kétéves közigazgatási tanfolyamot (1945–1947), Bírói és Ügyészi Akadémiát (1949–1950) és hathetes hadbírói tanfolyamot (1950), MLEE általános tagozatát (1958), az MSZMP KB Politikai Főiskola három hónapos vezető-továbbképző tanfolyamán végzett (1973).

Az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1952).

Életút

Fehér Oszkár budapesti kesztyűkészítő műhelyében kesztyűs tanonc (1939–1942), Neufeld Andor üzemének kesztyűs segéde (1942–1944). Az ország német megszállása után előbb Kistarcsára internálták, majd Auschwitzba, a wüstegierdorfi és a dörnhaui koncentrációs táborba deportálták (a szovjet hadsereg 1945. máj. 9-én szabadította fel; kéthavi kórházi kezelés után 1945. júl. 14-én tért haza Budapestre). Budapesten ismét szakmájában helyezkedett el (1945. júl.–1945. dec.), majd a Szakszervezeti Tanács ajánlására a Rendőrségre került nyomozótisztnek (1945. dec.–1950; 1950. okt. 1-jétől főhadnagyi rendfokozatban).

A Szegedi Katonai Ügyészség mb. politikai tisztje (1950–1952), katonai ügyésze (1950–1953), a budapesti Legfőbb Ügyészség Különleges Ügyek Osztálya beosztott ügyésze (1953. szept. 23.–1954. jún. 2.), önálló csportvezető ügyésze (1954. jún. 2.–1955. aug. 16.). A Legfelsőbb Bíróságon a gyorsított eljárásban büntetőügyeket tárgyaló III. tanács előadó bírája (1955. aug. 16.–1957. aug. 10.), őrnagyi rendfokozatban a Katonai Bíróság elnökhelyettese (1957. aug. 10.–1958. máj. 31.). Az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya ún. felügyeleti vezetője (1958. jún. 1.–1962. okt. 31.), osztályvezető-helyettese (1962. nov. 1.–1963. ápr. 30.), osztályvezető-helyettese és a Katonai Főosztály mb. vezetője (1963. máj. 1.–1964. márc. 31.), kinevezett vezetője (1964. ápr. 1.–1980. nov. 30.), nyugállományba helyezték (1980. dec. 1-jétől). A Belügyi Akadémia és a JATE ÁJTK előadója. C. egy. docens.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc után részt vett a megtorlásokban: Molnár Imre elsőfokú pere (1957. júl. 18.–1957. júl. 26.), Pálinkás Antal és társai elsőfokú pere (1957. szept. 2.–1957. szept. 16.), Renner Péter és társai elsőfokú pere (1957. okt. 14.–1957. okt. 31.) és Ábrahám József és társai elsőfokú pere (1958. márc. 27.) tanácsvezető bírájaként öt halálos ítéletet hozott.

Jogtudósként katonai joggal és hadijoggal foglalkozott. A Katonai büntetőjogi döntvénytár (1973) társszerkesztője, illetve szakdolgozatai katonai büntetőjogi folyóiratokban, mindenekelőtt a Katonai Jog és Igazságszolgáltatás (a Katonai Igazságügyi Szervek belső kiadványa) c. lapban jelentek meg.

Elismerés

Közbiztonsági Érem (bronz, 1951), az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1952), Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1960), a Haza Szolgálatáért Emlékérem (arany, 1961), Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1964; 20 év után 1969; 25 év után 1974; 30 év után, 1975; 35 év után 1980), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Vörös Csillag Érdemrend (1974), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980). 

30 éves a Bolgár Néphadsereg Emlékérem (1975),