Iskola

A bp.-i József Műegyetemen két félévet hallgatott, okl. nem szerzett (1880–1881).

Életút

Az Országos Kataszteri Felmérés földmérője Kassán, Mezőtúron, Szentesen, Kisújszálláson, Karcagon (1882–1883), Egerben (1883–1891). Egerben (1891–1893), Szatmárnémetiben kir. segédmérnök (1893–1895), a bp.-i 9. helyszínelési felügyelőség földmérője (1895), mint kinevezett kir. mérnök a Pénzügyminisztérium (PM) Földmérési Ügyosztálya földmérési felügyelője (1895–1908). A Pozsonyi Kataszteri Térképtár vezetője (1908–1925); közben az I. vh. után egy rövid ideig az új hatalom megfosztotta állásától, a csehszlovák állami földmérés munkatársa (1919–1920). Nyugdíjaztatása után Pozsonypüspökiben élt (1925-től). A pozsonyi Toldi Irodalmi Kör tagja. Földbirtok-politikával, tagosítással, birtokrendezéssel, foglalkozott, a magyar országos kataszteri felmérés irányítója, az egyetlen magyar földmérési szaklap, a Kataszteri Közlöny szerkesztője (1896–1908). Amatőr fotóművész is volt, fényképeivel több díjat is nyert. Néhány szépirodalmi műve Secans álnéven jelent meg.

Emlékezet

Az első magyar földmérési folyóirat, a Kataszteri Közlöny 1892-ben, Nagyváradon jelent meg, első szerkesztője Faragó Zsigmond volt. Faragó után több mint húsz éven át Gánóczy Sándor szerkesztette és adta ki a lapot (1919-ig, megszűnéséig; a lap utódja a Geodéziai Közlöny lett, 1925. febr.-tól).

Szerkesztés

A Kataszteri Közlöny társszerkesztője (Dobrovics Viktorral, 1896–1903), főszerkesztője (1903–1908), kiadója (1908–1919). A Kataszteri Közlöny Zsebnaptára (1896–1906), a Geodéziai Zsebnaptár szerkesztője (1906-tól). Szakcikkeken kívül tárcákat, novellákat is írt – többek között – a pozsonyi Híradóba és az Új Aurórába (1919-től).