Család

Sz: Gábor János (†1953) vámtiszt, Gálfi Mária. Testvére: Gábor Artemisz (1936–) opera-énekesnő. F: Bogsch Szonja orvos, az Országos Idegsebészeti Intézet tud. munkatársa.

Iskola

Debrecenben éretts. (1941), a Debreceni Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1948), belgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1952), az orvostudományok kandidátusa (1966).

Életút

A BOTE III. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1948–1951), a bp.-i Koltói Anna Állami Baleseti Kórház Belgyógyászati Osztályának alorvosa (1951–1952), a Sztálinvárosi Kórház és Rendelőintézet alorvosa, belgyógyász szakorvosa (1952–1955). Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), ill. a Mentőkórház Belgyógyászati Osztálya klinikai orvosa (1955–1968), az OMSZ Főigazgatóság tud. főmunkatársa (1968–1976). Tudományos pályafutását belgyógyászati pszichológiával kezdte, majd érdeklődése a sürgősségi betegellátás, ill. a sürgősségi belgyógyászat felé fordult. Nevéhez fűződik a magyarországi sürgősségi betegellátás tudományos megszervezése, az oxiológia (= mentéstudomány, az orvosi elsősegélynyújtás tudománya) fogalmának megalkotása. Alapvető szerepet játszott a magyarországi felsőfokú mentőtisztképzésnek az Egészségügyi Főiskolán való megszervezésében. Nevéhez fűződik továbbá az egyetemi oxiológiai oktatás bevezetése (kezdetben csak speciális kollégium keretében, de – Gábor Aurél halála után – 1983-tól már kötelező egyetemi tantárgyként. Részt vett a bp.-i I. (1958) és a berlini II. Nemzetközi Mentőkongresszus (1960) előkészítésében és szervezésében. Kutatási területei: újraélesztés, fájdalomcsillapítás, elektroterápiák és életveszélyes sokkállapotok helyszíni kezelése.

Emlékezet

A pozsonyi mentőkongresszusról hazatérőben autóbaleset áldozata lett. Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Mátray utca 5–7.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Emlékére az 1979-ben létrejött Magyar Oxiológiai Társaság Gábor Aurél-díjat alapított (először 1995-ben adták át). A Soproni Mentőállomás falán a Soproni Városi Önkormányzat és a Magyar Oxiológiai Társaság domborműves emléktábláját leplezte le (bronz, Kutas László szobrászművész alkotása, 2006. okt. 12-én).

Elismerés

Falck-aranyérem (A Dán Mentésügyi Szervezet elismerése, 1975).