Család

Sz: Forgó Oszkár, Brief Johanna. F: Milkó Zsuzsanna. Fia: Forgó Imre és Forgó Gábor.

Iskola

A zürichi Eidgenössische Technische Hochschulén gépészmérnöki okl. szerzett (1929), a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (1965). Az MTA tagja (l.: 1985. máj. 9.).

Életút

A zürichi Eidgenössische Technische Hochschule tanársegéde (1929–1930), a Magyar Radiátorgyár Rt. fejlesztő mérnöke (1930– 1948), az Általános Gépipari Központ osztályvezetője (1948–1949). A Gépipari Beruházási Vállalat (1949–1950), a Hőtechnikai Kutató Intézet igazgatóhelyettese (1950–1952), a Hőtechnikai Tervező Iroda főmérnöke (1952–1953). A Hőenergia-gazdasági és Tervező Vállalat, ill. az Energiagazdálkodási Intézet osztályvezetője (1953–1964), irodavezetője (1964–1970). Hőtechnikai gépek és berendezések műszaki fejlesztési kérdéseivel, elsősorban kazánok, tüzelőberendezések, hőcserélők, hulladékhasznosító berendezések tervezésével, az alumínium hőátadási tulajdonságainak vizsgálatával foglalkozott Nevéhez fűződik a Forgó-féle apróbordás hőcserélő feltalálása, ill. az ezzel összefüggő gyártástechnológia kidolgozása. Legjelentősebb technikai alkotása a Heller–Forgó-rendszer (= s az ezen az elven működő Heller–Forgó-hűtőtorony, 1958) néven nemzetközileg is elismert és alkalmazott léghűtésű kondenzáció (az elvet Heller László dolgozta ki, a berendezést Forgó László tervezte). A gyakorlati hőátszármaztatás világszerte elismert szakértője, alapvetően új eredményeket ért el a gőzzel fűtött hőcserélők légtelenítésének vizsgálata terén. Magyarország energiagazdálkodási távlati tervének kidolgozója (1955–1960).

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

Az MTA Hőenergetikai Bizottsága tagja, Kalorikus Albizottsága elnöke. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület elnökségi tagja (1952-től), t. tagja.

Elismerés

Munka Érdemrend (arany, 1973), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1982). Kossuth-díj (az apróbordás-hőcserélő elméletek kidolgozásáért, 1952).