Iskola

A budapesti Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban éretts. (1953), az ELTE TTK-n fizikus okl. szerzett (1958) doktorált (1964), a fizikai tudományok kandidátusa (1972), doktora (1982). 

Életút

Az MTA KFKI Magfizikai Laboratóriuma, ill. az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet Magfizikai Főosztályának tud. segédmunkatársa (1958–1964), tud. munkatársa (1964–1972) tud. főmunkatársa (1972–1982) és a Magfizikai Osztály vezetője (1979. ápr. 1.–1981. márc. 31.), tud. tanácsadója (1982–1989). A Francia Atomenergia Bizottság saclay-i Kutatóintézetének (1971–1972 és 1974), a Párizsi Egyetem orsay-i Magfizikai Intézetének vendégkutatója (1979). 

Magfizikával, magszerkezet-kutatással foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén könnyű magok spektroszkópiai vizsgálatával, e magreakciók rezonanciájának tulajdonságaival foglalkozott, majd érdeklődése az analóg állapotok finomszerkezet-vizsgálata, elsősorban az ún. izobár analóg állapotok gammabomlásának vizsgálata felé fordult. Magyarországon ő vizsgálta először a speciális, izobár analóg állapotokat, kidolgozta a differenciális gerjesztési függvény módszerét, ezen speciális állapotok vizsgálatára. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el az izobár analóg állapotok felhasadásának kísérleti és elméleti tanulmányozása terén. Írásai L. Fodor Ilona néven is megjelentek. 

Elismertség

Az MTA Magfizikai Albizottság tagja (1973-tól). Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) Magfizikai Szakcsoportjának vezetőségi tagja (1973–1979). 

Elismerés

Schmid Rezső-díj (1970) az MTA KFKI Intézeti Díja (1972), Jánossy Lajos-díj (1973).