Fábián Gábor
Fábián Gábor

2024. december 13. Péntek

Fábián Gábor

író, műfordító, politikus

Születési adatok

1795. december 28.

Vörösberény, Veszprém vármegye

Halálozási adatok

1877. december 10.

Arad


Család

Sz: Fábián József evangélikus lelkész, Somogyi Zsuzsánna, Somogyi Gedeonnak, a Mondolat szerzőjének nagynénje.

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd Pozsonyban tanult (1806–1808), a Pápai Református Kollégium hallgatója (1808–1817), a pesti tudományegyetemen jogot tanult (1817–1821), ügyvédi okl. szerzett (1821). Az MTA tagja (l.: 1832. márc. 9.; r.: 1835. szept. 14.).

Életút

A világosi Bohus-uradalom ügyésze (1824–1839); közben Budán ügyvédeskedett (1825–1826). Ügyészi állása mellett, Csanád vm. főtáblabírája (1829–1839), Aradra költözött, irodalommal foglalkozott és részt vett a helyi politikai küzdelmekben. A forradalom és szabadságharc alatt az Aradon szervezett sajtóbíróság elnöke (1848. máj. 5-étől) és az aradi ún. vésztörvényszék tagja (1848. jún. 11-étől), egyúttal az első népképviseleti országgyűlésen Arad képviselője (Kossuthot Debrecenbe is követte). A Hétszemélyes Tábla bírája (1849. jún. 15.–aug., de hivatalának gyakorlására nem volt lehetősége). A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után bujdosott, feladta magát a pesti haditörvényszéken, ahol rövid ideig rabságban tartották; végül Aradra internálták (1849–1854). Kurticsi birtokán telepedett le, visszavonultan élt (1854–1867). A kiegyezés után, rövid ideig ismét országgyűlési képviselő lett (1867–1869). Véglegesen visszavonult a közélettől, élete utolsó éveiben kizárólag versfordítással foglalkozott. Tanulmányai idején, Pesten megismerkedett Fáy Andrással, Kulcsár Istvánnal és Vitkovics Mihállyal, akiknek barátsága nagy hatással volt szellemi fejlődésére. Jurátusként gr. Teleki László – gr. Teleki József, a Magyar Tudós Társaság első elnökének apja – mellett szolgált, majd kapcsolatba került Vörösmarty Mihállyal, aki Fábián biztatására írt előhangot a Zalán futásához. Irodalmi pályafutását műfordítóként kezdte: perzsa és arab költőket tolmácsolt, ill. teljes egészében és eredeti versmértékkel magyar nyelvre ültette át az Ossziánt. Később elsősorban római auktorokat fordított: Cicero, Lucretius és Valerius Flaccus klasszikus költeményeit tolmácsolta, akiknek hatására maga is hősköltemények írásába fogott – kevés sikerrel. (Buda haragja c. művét be sem fejezte). Költeményeken kívül filológiai, helytörténeti és esztétikai dolgozatokat is írt. Államtudományi munkássága is értékes: Alexis Tocqueville-t fordított és több cikkében népszerűsítette eszméit, elsők között vizsgálta a zsidóság emancipációját. Élete végén hozzáfogott Arad vármegye leírása c. hatalmas művének befejezéséhez (a munka II. és III. kötete azonban kéziratban maradt.

Emlékezet

A Kisfaludy Társaság írói munkásságának 60. évfordulóján jubiláris ünnepélyt tartott (1876. febr. 23-án). Néhány levelét – Édes Alberthez, Barna Ignáchoz – az Irodalomtörténeti Közlemények közölte (1893, 1896, 1931). Mellszobrát Aradon leplezték le (1912. jún. 16-án).

Elismertség

A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1862).

Szerkesztés

Versei, műfordításai, államtudományi, filológiai és egyéb írásai elsősorban a Felsőmagyarországi Minerva (1825), a Tudományos Gyűjtemény (1828), a Koszorú (1828–1829), az Aurora (1829–1831), a Társalkodó (1833–1834), az Athenaeum (1838–1842), az Életképek (1847) és az Uj Magyar Muzeum c. lapokban jelentek meg (1853–1859).

Főbb művei

F. m.: Bútsúzó versek… (Weszprém, 1817)
Hafiz persa költő Divánjából ghazelák és töredékek. Ford. (Pest, 1824)
Mimili. Egy helvétziai történet. Clauren után magyarázta. (Pest, 1829)
Napoleon önéletírása, saját keze és dictálása után. A franczia kiadás szerin hiven magyarázta. (Pest, 1829)
Appert, Charles: Étek-eltartás’ mestersége. Ford. Fábián József. Sajtó alá rend. (Pest, 1833)
Ossian énekei az eredeti gael mértékben. I–III. köt. Ford. (Buda, 1833–1836)
Arad vármegye leírása historiai, geographiai és statistikai tekintetben. I. köt. Négy rézmetszettel. (Buda, 1835)
A prósa, s kifejtése föltételei. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1836. szept. 8.
megjelent: Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1837)
Az örökülési törvényekről Tocqueville után. (Athenaeum, 1838)
Tocqueville Elek: A democratia Amerikában. I–III. köt. Ford. (Buda, 1841–1843)
Heinsius Tivadar: Házi neveléstan’ kézikönyve. Magyarítva F. G. által. (Buda, 1846)
Levele Tocqueville-hez. (Életképek, 1847)
Cicero összes levelei időrendes sorozatban. I–VII. köt. Ford., magyarázta. (Pest, 1861–1864)
F. G. nyílt levele választóihoz. (Politikai röpiratok. Arad, 1867)
A szatíráról. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1869)
Titus Carus Lucretius tankölteménye a természetről. Ford., a bevezetést írta. (Pest, 1870
2. újra átdolgozott és jegyzetekkel szaporított kiad. 1873)
Rutilius Claudius Numatianus útleírása. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1872/73)
Argonauticon. Caius Valerius Flaccus hőskölteménye nyolcz énekben. Ford., értelmezővel, névmutatóval és térképpel kiadta. (Pest, 1873)
Anthologia F. G. költő műfordításából: magyarított Lucretiusából s Argonauticonából. Szerk. és kiadta Somogyi Antal. (Bp., 1874)
Quintus Horatius Flaccus a Pisókhoz írt levele a költészetről. Ford. (Arad, 1876)
Cicero: Cato Maior az öregségről. Ford. bevezette. F. G., javította Latkóczy Lajos. (Magyar Könyvtár 65. Bp., 1898)
Ossian énekei az eredeti gael mértékben. Ford. F. G. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Heinrich Gusztáv. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1903).

Irodalom

Irod.: Jancsó Benedek: F. G. élete és irodalmi működése. (Arad, 1885)
Zichy Antal: Emlékbeszéd F. G. felett. (Emlékbeszédek. Bp., 1888)
Kara Győző: F. G. levelezése. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1893)
Kara Győző: F. G. műfordítása. (Arad, 1892)
Kara Győző: Adalék F. G. Ossián-fordításaihoz. (Budapesti Szemle, 1893)
Lévay József: F. G. levelei Édes Alberthez. 1–6. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1896–1897)
Barna János: F. G. levelei Barna Ignáchoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1931)
Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből. (MTA Könyvtárának Közleményei. Új sorozat. Bp., 1987)
S. M.: F. G. a berényi paplakban. (Új almádi újság, 2006).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője