Család

Sz: Entz Géza, id. (1842–1919) zoológus, az MTA tagja, Seivert Adél Jozefina. Testvére: Entz Béla (1877–1959) orvos, patológus. Fia: Entz Géza, legifj. (1913–1993) művészettörténész.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen középiskolai tanári okl. (1899) és bölcsészdoktori okl. (1902), az egysejtűek élettana tárgykörben (bp.-i tudományegyetem, 1907), a hidrobiológia és haltenyésztés tárgykörben magántanári képesítést szerzett (József Műegyetem, 1916). Az MTA tagja (l.: 1910. ápr. 28.; r.: 1932. máj. 6.).

Életút

A József Műegyetem Növénytani Tanszék tanársegéde (1898–1905), az Állattani Tanszék tanársegéde, egy. adjunktusa (1905–1913), az Erzsébet Nőiskola Polgári Iskolai Tanítóképző Intézete r. tanára (1913). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1907–1914), az általános állattan helyettes tanára (1914–1915), a József Műegyetem magántanára (1916–1922), a bp.-i tudományegyetemen az állatrendszertan ny. r. tanára (1922: állását nem foglalta el), az általános állattan és bonctan ny. r. tanára (1933–1943). Az Utrechti Egyetem Állattani Intézete első tanársegéde (1922–1929), a tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet igazgatója (1929–1942), egyúttal az MNM Természetrajzi Osztályainak igazgatója is (1932-től). Általános állattannal, elsősorban alsóbbrendű állatok élettanával foglalkozott. Nevéhez fűződik a Balaton élővilága rendszeres hidrobiológiai vizsgálatának elindítása.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékére a Magyar Biológiai Társaság Entz Géza-díjat alapított (1980?-ban).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (1923). A Magyar Adria Egyesület elnöke (1933-tól).

Elismerés

Az MTA Margó-díja (1908) és Bugát Pál-díja (1908).

Szerkesztés

A Magyar Biológiai Kutatóintézet I. Osztálya Munkálatainak szerkesztője (1922–1942), A Tenger (1935–1938) és az Állattani Közlemények társszerkesztője (1935–1938).