Család

Református családból származott; családja 1919-től élt Budapesten. Sz: Elekes Lajos tanítóképző-intézeti tanár, Bartha Vilma tanítónő. F: Földes Éva (1914–1981) pedagógus, sporttörténész.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári és bölcsészdoktori okl. (1937), a középkori román történelem tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1942), a történelemtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1954). Az MTA tagja (l.: 1965. ápr. 23.; r.: 1973. máj. 21.).

Életút

A Magyar Országos Levéltár (MOL) gyakornoka (1937–1942), segédőre (1942–1946), allevéltárnoka (1946), osztályvezetője (1946– 1949), főigazgató-helyettese (1949–1950). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1942–1949). Az MTA Történettudományi Intézete tud. munkatársa (1950–1954), osztályvezető tud. főmunkatársa (1954–1957), egyúttal az ELTE Lenin Intézet Történeti Tanszék egy. docense (1954–1956), tanszékvezető egy. tanára (1956. febr. 1.–1957). Az átszervezés után az ELTE BTK Középkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1957–1982) és a történelem tanszékek munkacsoportjának elnöke (1960–1966); közben a Bölcsészettudományi Kar (BTK) dékánja (1966–1969). A Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója (1966–1968). Középkori román történelemmel és a középkori magyar–román kapcsolatok történetével foglalkozott. Alapvetőek a Hunyadiakkal, ill. a Hunyadiak korszakával kapcsolatos munkái. Később, az 1960-as évektől a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta. A magyarországi marxista történetírás vezető képviselője.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Magyar Történelmi Társulat főtitkára (1949–1958).

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1951), Munka Érdemrend (arany, 1967 és 1974). Kossuth-díj (Hunyadiak c. monográfiájáért, 1953).

Szerkesztés

A Századok szerkesztőbizottságának elnöke (1958–1970).