Család

Sz: Egyed Béla (†1927) vasúti ellenőr, Kovrig Margit (†1946). Négyen voltak testvérek. Féltestvére: Egyed Zoltán (1894–1947) újságíró. 2. F: 1948-tól Csányi Éva orvos, traumatológus főorvos. Első házasságából született leánya: Egyed Ágnes védőnő és fia: Egyed Béla mérnök; második házasságából született fia: Egyed Zoltán.

Iskola

A besztercei német gimnáziumban éretts. (1929), a kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1937), sebész szakorvosi vizsgát tett (1941), az orvostudományok kandidátusa (1968). Az MLEE-n filozófia szakon végzett (1963).

Életút

A kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetemen Sebészeti Klinika gyakornoka (1937–1939), a Marosvásárhelyi Közkórház gyakornoka, klinikai tanársegéde (1939–1941), osztályvezető főorvos-helyettese, egyúttal az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) és a helyi MÁV sebész főorvosa (1941–1944). A II. vh.-ban tábori kórházakban sebészeti osztályvezető főorvos (1944–1945), átállt a Vörös Hadsereghez, ahol hadnagyi rendfokozatban tábori sebész főorvosként szolgált tovább (1945. aug.-ig). A bp.-i Koltói Anna Baleseti Sebészeti Kórház segédorvosa (1945–1946), alorvosa (1946–1951), a Baleseti Sebészeti Osztály osztályvezető adjunktusa (1951–1952); közben Párizsban ösztöndíjas (1948). Az átszervezések után a Fővárosi Tanács Baleseti Utókezelő Intézete (1952–1960), uo. a Központi Baleseti Rehabilitációs Osztály osztályvezető főorvosa (1960–1976). Vietnamban szaktanácsadó (1964). A BOTE c. egy. tanára. Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1962–1965). Baleseti sebészettel foglalkozott, alapvetően új eredményeket ért el a baleseti sérültek, elsősorban a végtagcsonkoltak rehabilitációja, ill. a magyarországi traumatológiai rehabilitáció megszervezése terén.

Elismertség

Az Országos Sebészeti Kollégium tagja, a Sebészeti Tanács főtitkára.

Elismerés

Semmelweis Ignác-díj (1976).