Divald Kornél
Divald Kornél

2024. december 13. Péntek

Divald Kornél

művészettörténész, szerkesztő, muzeológus

Születési adatok

1872. május 21.

Eperjes, Sáros vármegye

Halálozási adatok

1931. március 23.

Budapest


Család

Sz: Divald Károly gyógyszerész, fényképészmester, aki előbb Eperjesen, majd Budapesten alapított saját „fénynyomó intézetet”. Fia: Divald Károly, ifj.; Divald Lajos és Divald Adolf fényképészek, a magyarországi képeslapgyártás úttörői.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen orvosnak készült, majd bölcsészként művészettörténetet, irodalmat, esztétikát és régészetet hallgatott (1891–1892); tanulmányait nem fejezte be. Tanulmányúton járt Párizsban (1897) és Olaszországban (1899), majd ösztöndíjasként Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban és Németországban tanult (1903). Az MTA tagja (l.: 1911. ápr. 27.).

Életút

A Magyar Szemle (1895–1905), a Magyar Iparművészet művészeti kritikusa (1897–1907), a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének régészeti szakmegbízottja (1907–1922), a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti előadója, majd igazgató őre (1922–1931). Régi magyarországi művészettel, elsősorban a reneszánsz kor művészeti emlékeivel foglalkozott. Pályáját – a családi hagyományok miatt – fotografálással kezdte. A magyarországi műemlékfotózás úttörőjeként végigjárta Felső-Magyarország valamennyi települését, megörökítette szinte valamennyi műemlék épületét, templomát, kastélyát, sőt berendezési tárgyait is. Alapvetően új eredményeket ért el a Felvidék és Felső-Magyarország építészettörténetének és középkori művészetének vizsgálata terén. A saját képeivel illusztrált és dokumentált műemléki topográfiák megjelentetése úttörő vállalkozás volt, monográfiái a magyarországi művészettörténet-írás klasszikusai, kiemelkedő teljesítményei. Később érdeklődése kiterjedt Magyarország török kori művészetére, ill. a középkori Buda és Pest művészettörténetére, de a magyar iparművészet történetével is foglalkozott. Különösen értékes muzeológus és múzeumszervezői tevékenysége. Elsősorban az ő szervezőmunkájának köszönhető a bártfai (1906), a besztercebányai (1909) és a selmecbányai múzeum megnyitása (1912). Tarczai György álnéven számos szépirodalmi művet is írt.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Budapesti lakóházát (Budafoki út 5–7.) emléktábla jelöli (1999-től).

Elismertség

A Műemlékek Országos Bizottságának tagja. A Szent István Társulat irodalmi osztályának tagja (1915-től).

Szerkesztés

Az Alkotmány (1896–1899), a Budapesti Hírlap (1896–1899), a Magyar Géniusz (1897–1898), a Katholikus Szemle (1899–1902), a Művészet (1902–1914) és a Budapesti Szemle munkatársa, műkritikusa és szerkesztője (1910–1917).

Főbb művei

F. m.: A felső-magyarországi renaissance építészet emlékei. (Bp., 1900)
Régi magyar művészek és mesteremberek. (Bp., 1900)
A régi Buda és Pest művészete a középkorban. (Bp., 1901)
Művészettörténeti korrajzok. I–II. köt. (Bp., 1901–1902)
Budapest művészete a török hódoltság előtt. (Bp., 1904)
Szepes vármegye művészeti emlékei. I–III. köt. (Bp., 1905–1907)
Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai. I–II. köt. (Bp., 1909–1911)
Zsámbéki műemlékek. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1912. márc. 26.
megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1912)
A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjteményei. (Bp., 1917)
Holicsi képeskönyv. (Bp., 1924)
Felvidéki séták. (Bp., 1926)
Magyarország művészeti emlékei. (Bp., 1927
angolul is)
Magyar művészettörténet. (Bp., 1927)
A magyar iparművészet története. (Bp., 1929)
A híres festők galériája. Éber Lászlóval, Farkas Zoltánnal. (Bp., 1929)
Az Árpád-ház szentjei. (Bp., 1930
új kiad. 1994
hasonmás kiad. 1994)
szépirodalmi művei Tarczai György néven: Dönk vitéz Rómában. Történeti elb. (Katholikus Szemle, 1900)
Masolino. I–II. köt. Reg. Zsigmond király korából. (Bp., 1902
2. kiad. 1903)
Öt novella. (Bp., 1913)
Felvidéki históriák. (Magyar Könyvtár. Bp., 1914)
Magyar legendák. (Bp., 1914
hasonmás kiad. 1998
új. kiad. 1999)
Vitus mester álma. Reg. (Bp., 1918)
Mikó solymár. Reg. (Bp., 1929).

Irodalom

Irod.: Várdai Béla: Tarczai György regényköltészete. (Élet, 1934)
Werger Márton: Tarczai György. (Székesfehérvár, 1937)
Várdai Béla: Tarczai György pályakezdése. (Bp., 1941)
Dénes Gizella: D. K.–Tarczai György emlékezete. (Vigilia, 1962)
Elek Artur: D. K. (E. A.: Művészek és műbarátok. Bp., 1996).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője