Dienes András [Andor]
Dienes András [Andor]

2024. december 8. Vasárnap

Dienes András [Andor]

író, irodalomtörténész

Névváltozatok

Gyenes-Dienes András

Születési adatok

1904. november 30.

Kassa, Abaúj-Torna vármegye

Halálozási adatok

1962. augusztus 30.

Balatonalmádi

Temetési adatok

1962. szeptember 4.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Gyenes Gyula honvéd százados, Dienes Magdolna. F: Halmy Anna Mária (†1961). Leánya: Dienes Andrea (1938–) és Dienes Annamária (1942–).

Iskola

Középiskoláit Kassán és Szegeden végezte, Szegeden éretts., majd a bp.-i Honvédtiszti Közigazgatási és Jogi Főiskola elvégzése után tisztté avatták (1928), utóbb csendőrgazdasági tiszti iskolát is végzett (1930). Az irodalomtudományok kandidátusa (1960).

Életút

A Magyar Királyi Honvédségnél és a Magyar Királyi Csendőrségnél, mint hivatásos tiszt szolgált: zászlós (1928–1931), ún. gazdász hadnagy (1931–1935), főhadnagy (1935–1941), majd századosi rangfokozatban (1941–1944). A Szálasira teendő esküt megtagadta, illegalitásba vonult, a nemzeti ellenállás résztvevője (1944–1945), egy SS-osztaggal vívott tűzharcban súlyosan megsebesült (1945. jan.). A II. vh. után a Magyar Államrendőrség egyik újjászervezője, a szervezési szabályzat megszerkesztője, a Szervezési és Kiképzési Alosztály (1945–1948), az Anyagi Osztály vezetője, alezredesi, majd ezredesi rangfokozatban (1948–1951). Államellenes összeesküvés koholt vádjával letartóztatták, bebörtönözték, a váci politikai fegyház foglya, családját egy Heves megyei tanyára telepítették ki (1951. jún. 15.–1955. febr. 15.), amnesztiával szabadult (1955; rehabilitálták: 1957. febr. 8.). A Budapesti Textilfestő Üzemek filmnyomó textilmunkása (1955–1956). A Petőfi Irodalmi Múzeum és az ELTE BTK (1956. ápr. 1.–1958. márc. 31.), az MTA Irodalomtörténeti Intézet XIX. sz.-i Osztálya tud. munkatársa (1958. febr. 1.–1962. aug. 30.). A Magyar Katonai Írók Köre titkára (1942–1944). Pályáját újságíróként kezdte, első írásai a szegedi Délmagyarországban jelentek meg. Szülei kérésére a katonai pályát választotta, jóllehet katonai karrierje mellett továbbra is írt elsősorban novellákat és regényeket. Az ország német megszállása után fegyveresen is részt vállalt a nemzeti ellenállási mozgalomban (egy Gobbi Hildával közösen rendezett illegális Petőfi-előadás miatt felmentették a Katonai Írók Köre titkári beosztásából). A budapesti helyőrség tisztikarából egyedül ő tagadta meg az esküt Szálasira, illegális fegyveres tevékenységéért a tisztikarból a II. vh. után elsőként igazolták, s tüntették ki a Magyar Szabadságrend I. Osztályával (1945), valamint megbízták az új, demokratikus rendőrség szervezési és kiképzési vezetésével. A Rákosi-rendszerben koholt vádak alapján letartóztatták, kínzások hatására sem vallotta magát bűnösnek: először halálra, majd 15 év börtönbüntetésre ítélték, az 1955-ös amnesztiával szabadult. – Irodalomtörténészként Petőfi Sándor költészetével, a forradalomban és a szabadságharcban játszott szerepével foglalkozott. A II. vh. után az elsők között folytathatott helyszíni kutatásokat Erdélyben (1948). Sikerült rekonstruálnia Petőfi segesvári halálának valószínű körülményeit, különösen jelentősek a Petőfi személyére vonatkozó általa összegyűjtött népi és családi emlékezések. Kezdeményezte egy teljes Petőfi-életrajz munkálatainak megindítását, a költő munkásságát feltáró Petőfi Intézet megalapítását (1950), alapvetően újak a Petőfi-családra vonatkozó genealógiai kutatásai. Szépirodalmi tevékenysége is jelentős, több népszerű történelmi regényt és ifjúság művet írt.

Emlékezet

Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Mészáros utca 18.). A Farkasréti Temetőbe temették, sírját felszámolták!

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (1945), Magyar Közbiztonsági Érdemjel (1947), ’48-as Díszérem (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1949). Akadémiai Jutalom (1958).

Főbb művei

F. m.: Tavaszi portyázás. Elbeszélések a felvidéki fiataloknak. Dienes Andor néven. (Kassa, 1939)
Az ismeretlen front. Pandúrok és csendőrök. Hét elbeszélés és egy tanulmány. Dienes Andor néven. Ill. Szalmás Béla. (Nemzeti Könyvtár. 56. Bp., 1941)
Tájékoztató a csendőrőrsök legénysége és szolgálati lovai után járó fontosabb illetményekről, valamint a csendőrőrsök fontosabb gazdászatkezelési tennivalóiról. Összeáll. Berzeviczy Lászlóval. (A Csendőrségi Lapok Könyvtára. 8. Bp., 1939)
A Petőfi-titok. 8 táblával, térképpel. (Bp., 1949)
Egy emlékezésgyűjtő emlékeiből. (Irodalomtanítás, 1955)
Farkasles. Regény. Ill. Csanádi András. (Bp., 1956)
A legendák Petőfije. Táj és emlékezés. 6 táblával. (Bp., 1957)
A bronzszobor vagy a költő? (Hadtörténelmi Közlemények, 1957)
Miért nincs Petőfi-életrajzunk? (Kortárs, 1958)
Egy békési Petőfi-legenda. Közli D. A. (Irodalomtörténet, 1958)
Petőfi a szabadságharcban. Monográfia és kand. értek. is. 46 táblával. (Irodalomtörténeti Könyvtár. 3. Bp., 1958)
A Petőfi-életrajz orvos-kutatói. (Orvosi Hetilap, 1959. 29.)
A mezőberényi töredék. (Kortárs, 1959)
Petőfi elvitathatatlan szülőhelye: Kiskőrös. Válasz Mezősi Károly vitaindító cikkére. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960)
7 falun 7 városon át Petőfi útján. D. A. riportjai. (Bp., 1960)
Farkasles. Regény. Ill. Benkő Sándor. (Ifjúsági Kiskönyvtár. 54. 2. kiad. Bp., 1960)
Petőfi Vas megyében. (Vasi Szemle, 1961)
Négy nap. Egy hadművelet regénye. (Bp., 1961)
Perújítás Szendrey Júlia ügyében. Az 1849–1850-es évek adalékainak revíziója. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962)
Az utolsó év. Petőfi és a szabadságharc. Kronológia. Ill. Würtz Ádám. 12 táblával, 1 térképpel. (A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., 1962)
Bogáncs hadnagy. Balassi Bálint regényes életrajza. Ill. Győry Miklós. (Bp., 1962)
A fiatal katona. (Tanulmányok Petőfiről. Szerk. Sőtér István. Bp., 1962)
Petőfi nemesi származásának kérdése. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963)
A fiatal Petőfi. A költő származása és életútja 1838 nyaráig. Sajtó alá rend., az előszót és a Függelék összekötő szövegét írta H. Törő Györgyi. 10 táblával. (Bp., 1968)
Farkasles. Regény. Ill. Szecskó Tamás. (Delfin Könyvek. 3. kiad. Bp., 1969
4. kiad. 1978
5. kiad. 1992)
Az utolsó év. Petőfi a szabadságharcban. (Irodalomismeret, 2005).

Irodalom

Irod.: Simkovics Gyula: D. A.: A legendák Petőfije. (Soproni Szemle, 1957)
László Gyula: D. A.: A legendák Petőfije. (Irodalomtörténet, 1958)
Barta János: D. A.: Petőfi a szabadságharcban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960)
Agárdi Ferenc: D. A.: Petőfi a szabadságharcban. (Századok, 1961)
Halálhír. (Népszabadság, 1962. szept. 2.)
Lukácsy Sándor: D. A. (Kortárs, 1962)
Kiss József: D. A.: A fiatal Petőfi. A költő származása és életútja 1838 nyaráig. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1969)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Kovács Sándor Iván: A legszebb Balassi-regény. D. A.: Bogáncs hadnagy. (Irodalomismeret, 2004)
Rónay László: D. A. Thurzó Gábor szemével. (Irodalomismeret, 2005).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője