Déry Tibor
Déry Tibor

2021. június 13. Vasárnap

Déry Tibor

író, költő, műfordító, szerkesztő

Névváltozatok

Déri Tibor 

Születési adatok

1894. október 18.

Budapest

Halálozási adatok

1977. augusztus 18.

Budapest

Temetési adatok

1977. augusztus 22.

Budapest

Farkasrét


Család

Jómódú zsidó polgári családból származott.  

Dédapja: Deutsch Salamon (1772–1858. júl. 25. Szeged).

Nagyszülei: Deutsch Adolf (1810. Szeged–1896. nov. 20. Szeged. Temetés: 1896. nov. 22. Szeged, Izraelita Sírkert) kereskedő, tószögi Freund Mária (1816. Temesvár–1898. máj. 14. Szeged. Temetés: 1898. máj. 15. Szeged, Izraelita Sírkert); Rosenberg Lipót bécsi kereskedő, Reichenberger Berta. Apai nagyapja, Deutsch Adolf és testvére, Deutsch Wolfgang 1848-ban magyarosított Déryre. (Testvére a Farkas utónevet is felvette.)

Szülei: Déry Károly (1843. márc. 12. Szeged–1919. Bp.) jogász, ügyvéd, Rosenberg Ernesztina (1863. febr. 3. Szeged–1958. Bp.).

Déry Károly testvérei: Déry Manó (1839. nov. 9. Szeged–1885. márc. 29. Szeged) és Déry Ede (†1903. júl. 27. Szeged. Temetés: 1903. júl. 29. Szeged, Izraelita Sírkert); Gráner Ignácné Déry Róza és Krausz Benőné Déry Gizella (†1900. ápr. 18. Szeged. Temetés: 1900. ápr. 20. Szeged, Izraelita Sírkert). Gráner Ignác testvére: Gráner Ilona, Madzsar Gusztáv (1864. márc. 26. Szatmárnémeti–1934. nov. 8. Bp.) irodalomtörténész, középiskolai tanár felesége.

Testvére: Déry György (1904. júl. 2. Bp.–1944?) hivatalnok, a Nasici Gőzfűrész Rt. tisztviselője, a holokauszt áldozata.

 

Feleségei:

1. 1920–1928: Pfeifer Olga (1896. ápr. 19. Tab), Pfeifer Salamon és Schwarcz Mária leánya. Pfeifer Olga testvére: Pfeifer Margit (1897. szept. 15. Tab–1968), Schachtitz János (1897. febr. 4. Óbecse, Bács-Bodrog vm.–1945) ügyvéd felesége és Pfeifer Irén (1899. Tab) orvos, belgyógyász, Scheff György (1897. jún. 6. Bp.–1986. ápr. 1. Glen Ellyn, Egyesült Államok) orvos, biokémikus egyetemi magántanár, majd a chicagói egyetem professzora felesége. Pfeifer Margit nem azonos az orvos, pszichoanalitikus Pfeiffer Margittal (1897–1984). A család mind a Pfeiffer, mind a Pfeifer névváltozatot használta.

2. 1945–1954: Oravecz Paula (1903. nov. 26. Bp.–1990. okt. 15. Bp.) írónő.

3. 1955–1977: Kunsági Mária (= Hullmann Erzsébet, „Böbe”, 1919. júl. 14. Kiskunmajsa–1979. nov. 8. Bp. Temetés: 1979. nov. 23. Farkasrét) színésznő.

A család mind a Déry, mind a Déri névalakot használta.

Iskola

Gyermekkorát, csonttuberkulózisa miatt, ágyban fekvő betegként töltötte (4-től 9 éves koráig, 1898–1903). A budapesti Rottenbiller utcai elemi iskolát és a gimnázium első két osztályát részben betegsége miatt magánúton végezte (1903–1905), a budapesti V. kerületi Markó utcai főgimnáziumban elvégezte a III–V. osztályt (1905–1908), a budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult tovább (1908–1911), kereskedelmi érettségi vizsgát tett (1911). Tanulmányait a svájci St. Gallen-i Schmidt-intézetben fejezte be (1911–1913).

Életút

Nagybátyja, Rosenberg Hermann cégénél, a Nasici Fakitermelő és -feldolgozó Rt.-nél tisztviselő (Galócáson, majd Budapesten, 1913–1918), a forradalmak hatására sztrájkot szervezett, elbocsátották (1918). Katonaként, az I. világháború végén frontszolgálatot teljesített (1918), az összeomlás után, a KMP tagja (1918), a Tanácsköztársaság alatt részt vett az Írói Direktórium munkájában (1919); a proletárdiktatúra bukása után rövid időre letartóztatták. Prágán át Bécsbe emigrált (1920–1923), a bajorországi Feldafingban élt (1923–1924), majd Párizsban telepedett le (1924). A Bécsi Magyar Újság (1920–1924), a bécsi Ma és a berlini Sturm c. lapok munkatársa (1923–1924). Párizsban napszámos, egy textilkereskedés eladója, bélyegkereskedő, majd nyelvtanárként dolgozott (1923–1926), rövid ideig Perugiában tartózkodott (1926). Hazatérése után, írásaiból élt, Budapesten, a Dokumentum c. aktivista folyóirat szerkesztője (Kassák Lajossal és Illyés Gyulával, 1928). Az 1920-as–1930-as években sokat tartózkodott külföldön: Prágában (1929), Németországban és a skandináv államokban élt (1930–1931), Berlinben telepedett le, ahol fényképészként és fotóriporterként tevékenykedett (1931–1933), néhány hónapot Dubrovnikban töltött (1933), Bécsben a Rote Hilfe c. kommunista lap munkatársaként részt vett a bécsi munkásfelkelésben (Schutzbund, 1934). A felkelés leverése után el kellett hagynia Ausztriát, Spanyolországban, Palma de Mallorcán telepedett le, ahol minden idejét az írásnak szentelhette (1934–1935). Végleg hazaköltözött (1935), a Gondolat c. folyóirat szerkesztője (Vértes Györggyel, 1935–1936), s miután írásait egyre ritkábban közölték, bestsellerek fordításából élt (1936–1938), André Gide oroszországi naplójának (Utazásom a Szovjetunióban, 1937) lefordításáért két hónap börtönbüntetésre ítélték, és az írás megjelentetéséért pártbüntetést is kapott. Az 1930-as évek végén gyakran járt Romániában, Erdélyben (Dániel Tibor álnéven több írása és fordítása is megjelent, 1938-tól). Az ország német megszállása után illegalitásban élt, részt vett a nemzeti ellenállási mozgalomban (1944–1945).

A II. világháború után, az MKP, ill. az MDP tagja (1946 őszétől), s csak irodalommal és kulturális agitációval foglalkozott. Sorra adta ki az 1940-es években írt, de meg nem jelenhetett műveit. A Csillag szerkesztőbizottságának tagja (1947–1956), részt vett a varsói II. Béke Világkongresszuson (1950. nov. 15.–nov. 23.). Jóllehet támogatta a hivatalos irodalompolitikát, s maga is több sematikus művet és országépítő riportot készített, mégis szembekerült a hatalommal. Először Fehér pillangó (1951) c. elbeszéléséért kellett önkritikát gyakorolni, mert helytelenül ábrázolta a munkásosztályt. Miután megjelent Felelet c. regényének második kötete (1952), Révai József éles hangú bírálatban utasította el, mert műve az illegális kommunista párt ábrázolásában eltért a hivatalos ideológiától. A Felelet-vita az 1950-es évek legjelentősebb kulturális eseménye lett, és hosszú évekre befolyásolta a magyar kultúrpolitikát. Déry Tibor Nagy Imrét személyesen nem ismerte, mégis a párton belül a Nagy Imre reformpolitikáját támogatók mellé állt (1953), s az országon belül riportkörutat tett, ahol a küszöbön álló változásokat hirdette (1953–1955). Miután Nagy Imrét kizárták a pártból és megfosztották egyetemi katedrájától meglátogatta őt az Orsó utcai otthonában (barátságuk 1955-ben alakult ki: Déry kölcsönadta néhány, megjelenés előtt álló kéziratát, Nagy Imre gazdasági elképzeléseit ismertette). Déry becsületes embernek, de ügyetlen politikusnak tartotta Nagy Imrét, aki nem lépett fel kellő határozottsággal a párton belüli sztálinista-dogmatikus erőkkel szemben, és ez utóbb végzetesnek bizomyult. Déry Tibor egyik kezdeményezője és aláírója az írók és művészek memorandumának, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte. Jelentős szerepet játszott az ellenzéki írók tevékenységében, részt vett a Petőfi Kör nagy jelentőségű sajtóvitáján, ahol nyíltan támadta a kommunista rendszert (a Tiszti Ház, a volt Tiszti Kaszinó budapesti, Váci utcai nagytermében, 1956. jún. 27-én; az MDP KV határozatban ítélte el a Petőfi Kör tevékenységét 1956. jún. 30-án, Déryt kizárták a pártból (1956. júl. 4-én), ill. lemondott a Magyar Írók Szövetsége elnökségi tagságáról.

A forradalom és szabadságharc előtti hetekben külföldön tartózkodott (1956. szept. 9.–1956. okt. 21.: Bécsben, Zürichben, majd Milánóban volt). Hazatérése után a Magyar Írók Szövetsége Forradalmi Bizottsága tagja (1956. okt. 23.–1956. dec. 11) és a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa elnökségi tagja (1956. nov. 28.–1956. dec. 11.). A Magyar Írók Szövetsége ülésén, a forradalom bukása után, a Kádár-rendszerrel szembeni ellenállást hirdette, és nyíltan visszautasította Mihail Alekszandrovics Solohovnak, a magyar forradalom elleni vádjait (1956. dec. 28.). Véleménye szerint, ha a szocialista forradalom eszméit eltorzítják, ha igaz tartalmát meghamisítják, mert azt a személyi kultusz és az önkény váltja fel, akkor az önkény elleni lázadást jogosan lehet forradalomnak nevezni. Letartóztatták (1957. ápr. 21-én), az 1957. szept. 18-i vádirat szerint, Déry Tibor (és társai: Háy Gyula, Tardos Tibor és Zelk Zoltán) a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalmat vezettek és izgattak az államrend ellen. A nagy íróperben ezért kilencévi fogházra ítélték (az ítéletet 1957. nov. 13-án hirdették ki, Déry nem vallotta magát bűnösnek, a szocializmus győzelméért harcolt). A budapesti Gyűjtőfogházban, Vácott és Márianosztrán raboskodott (1957–1960). A nemzetközi tiltakozás hatására, a részleges amnesztia idején szabadult (1960. ápr. 4.), büntetését eltörölték (1962), szabadfoglalkozású íróként, műfordítóként dolgozhatott. A börtönben írta meg G. A. úr X-ben c. regényét és Bécs, 1934 c. drámáját. 1956 után első írása az Új Írás c. új irodalmi folyóiratban jelent meg (Számadás címmel, 1962. júl.). A következő évben adták ki Szerelem c. elbeszéléskötetét (1963; a G. A. úr X-ben 1964-ben jelenhetett meg). Nyugat-európai felolvasókörútra indulhatott (1963. ápr.). „Szabadon írhatok azzal a kikötéssel, hogy ne írjak a szocializmus ellen. Én szocialista vagyok, és magamra veszem ezt a korlátozást” (jelentette ki Bécsben, egyik felolvasóestje során). Élete utolsó évtizedében megjelent művei a magyar próza jelentős alkotásai (A kiközösítő, 1966; Ítélet nincs, 1969; Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, 1971; Kedves bópeer…!, 1973; A gyilkos és én, 1977).

Déry Tibor első írásával, a Lia című regényével az Érdekes Újság regénypályázatán tűnt fel (az első díjat Bónyi Adorján Szerenád c. műve nyerte el, 1917-ben). A novellát a pályázatot kiíró lap nem jelentette meg, végül a Nyugat közölte (1917). A Lia túlfűtött erotikája miatt Déryt szemérem elleni vétségért perbe fogták (az 1200 korona pénzbüntetést a Nyugat fizette ki). Első verseit és elbeszéléseit a naturalizmussal keveredő nyugalom, a romantikus túlfűtöttség jellemezte, amely időnként misztikus és fantasztikus végletekig fokozódott. Az 1920-as évekre szakított kezdeti stílusával, s a szocialista költők között divatos szürrealista irányzathoz csatlakozott, aktivista verseket írt (Ló, búza, ember, 1922). A két nővér (1921) és A kéthangú kiáltás (1922) c. kispróza kötetét bécsi emigrációjában írta (A kéthangú kiáltás 1968-ban Magyarországon is megjelenhetett). Perugiában írta meg Az óriáscsecsemő c. művét, amely a magyarországi avantgárd drámairodalom kiemelkedő alkotása, 1926). Országúton c. szürrealista látomásokkal ötvözött regénye (1932) a korabeli modern irodalom egyik jelentős alkotása. A pikareszk regény csavargó főhőse a téltől való félelmében gyilkosságot követ el, hogy börtönbe kerülhessen. Hamarosan rádöbbent, hogy szürrealista, expresszionista víziószerű látásmódja újabb írói zsákutcába vezette, ismét stílusváltásra szánta el magát. (A történet hasonlít O. Henry A zsaru meg a zsoltár c. elbeszélésére, ahol a főszereplő, egy New York-i csavargó, mindenáron le akarja tartóztatni magát, hogy ne a hideg télben éjszakázzon.) Regényeiben és több színművében a változtatás igényét, a forradalom, a lázadás szükségességét realista eszközökkel hangsúlyozta. Az átutazó c. regénye (1935) stílusában a korabeli lektűr irodalom sémáit követte. Bécsben kezdte el írni A befejezetlen mondat c. nagyregényét (1933; megjelent: 1947), amelyben plasztikusan ábrázolja, hogy jutott el egy nagyvárosi jómódú polgári családból származó fiatalember a munkásokhoz, az illegális munkásmozgalomhoz. Ebben a műben prousti és kafkai hagyományok nyomán, mesteri módon ötvözte a modern regénytechnikát a realizmussal. Jóbarátja, Illyés Gyula volt A befejezetlen mondat c. regényfolyamának egyik első olvasója (a magyar irodalomtörténetben Illyés talán az egyetlen olyan műről írt recenziót, amelyik nem jelent meg: Déry Tibor regénye, Nyugat, 1938).

A világháború után, a pesti ostrom látomásos–szürrealisztikus vízióját novellafüzérben örökítette meg (Alvilági játékok, 1946). Drámái kevésbé voltak sikeresek, jóllehet elsősorban a magyar értelmiség felelősségét vizsgálta a fasizmus bűneivel kapcsolatban (A tanúk; Tükör; Itthon, 1948); szatirikus színdarabjaiban (A talpsimogató, 1954) ironikus módon bírálta a diktatúrát. A Felelet c. regényciklusával (1950–1952) a magyarországi regényirodalom egyik megújítója lett. A Felelet-vita után figyelt fel a sztálinizmus hazugságaira és bűneire, elbeszéléseiben (Vidám temetés, Téglafal mögött, csak Londonban jelenhetett meg, 1960). Az áldozatok szemszögéből ábrázolja a diktatúra törvénytelenségeit a Niki c. kisregénye (1956) és a Szerelem c. novellája (1963), a kommunista rendszer bírálatát adja regényparabolája, a G. A. úr X-ben (1964). A Niki. Egy kutya története, az 1956 utáni magyar próza egyik legismertebb alkotása, tucatnyinál is több nyelvre lefordították, újra fordították és újra kiadták. Késői műveit történelemfilozófia, bölcselet, szkepszis és a számvetés kényszere jellemezte. Áltörténelmi regényében, A kiközösítőben (1966), Thomas Mann nyomán, a római birodalom felbomlását ábrázolja, de ironikus anakronizmusokkal egyértelműsíti, hogy saját koráról van szó, s hogy a szerző saját múltjával viaskodik. Önéletrajzi nagyregényében, az Ítélet nincs (1969) c. műben elégikus hangvétellel idézte fel saját múltját, és ábrázolta a modern magyar irodalom nagy alakjait. Balatoni magányában, kerti teendői közben emlékezett élete fordulóira, az élete sorsdöntő eseményeiben meghatározó szerepet játszó személyekre, mérlegre téve döntései indítékait és magyarázta egyes cselekedetei motivációit. A sajátos dokumentum-esszé, portréfolyam a Felelethez hasonló vitákat kavart, egykori barátai, harcostársai (pl. Vértes György) támadta meg visszaemlékezései hitelét. Egyik utolsó műve, A félfülű egy különös emberrablás történetét dolgozta fel különös, szatírikus hangnemben. (Érdekes, hogy ez a történet is – hangvételében – hasonlít O. Henry egy másik novellájára, a Borús Bölény váltságdíjára, amelyik szintén egy különleges emberrablást ír le.) 

Műfordítóként, az 1930-as–1940-es években elsősorban angol nyelvű lektűr irodalmat, detektívtörténeteket és fantasztikus regényeket tolmácsolt. A II. világháború után, az ő tolmácsolásában jelent meg – többek között – Erich Kästner klasszikus ifjúsági regénye (Emil és a detektívek, 1954), Ernest Hemingway Fiesta (1960), Lion Feuchtwanger Rókák a szőlőben (1963) és William Golding A legyek ura c. regénye. Fordított még 20. századi és kortárs francia, német és olasz (Luigi Pirandello művei) irodalmat is.

Emlékezet

Több írásából film készült, a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról c. regényét többször sikeresen színpadra alkalmazták (Adamis Anna és Presser Gábor az első magyar rockmusicalt írta belőle, 1973). Életműsorozatát a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozta (1967–1982).

Déry Tibor Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán a Kulturális Minisztérium nevében Molnár Ferenc kulturális államtitkár (!), a Magyar Írók Szövetsége nevében Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő búcsúztatta. A síremlék Varga Imre szobrászművész alkotása (felavatták: 1979. okt. 17-én), a sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Szobra Balatonfüreden, a Tagore sétányon látható (bronz, mészkő mellszobor, Sigmond Olivér alkotása, 1979. okt. 28.). Emlékére az író özvegye, Oravecz Paula Déry Tibor-alapítványt hozott létre. Az alapítvány a névadó születésnapján évente Déry Tibor-jutalommal (= Déry Tibor-díj) tüntette ki az év kiemelkedő magyar irodalmi (író, szerkesztői, műfordítói) teljesítményeit. Az első díjazott Esterházy Péter volt (1984-ben).

Elismertség

A Nyugat-berlini Akadémia (1964-től), a hamburgi Szabad Akadémia (1968-tól), a Mainzi Akadémia tagja.

Elismerés

Baumgarten-díj (1947), Kossuth-díj (1948), Demény Pál-emlékérem (posztumusz, 1991). 

A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1974).

Főbb művei

F. m.: Déry Tibor munkái, életműsorozat: (Bp., Szépirodalmi, 1967–1982): Theokritosz Újpesten. Novellák, elbeszélések. I–II. köt. (1967
2. kiad. 1975)
Ítélet nincs. Visszaemlékezések. (1971)
A kiközösítő. Önéletrajzi esszéregény. I–II. köt. (1971)
Alkonyodik, a bárányok elvéreznek. – A kéthangú kiáltás. – Pesti felhőjáték. Kisregények. A szerző portréja Tihanyi Lajos műve. (1971)
G. A. úr X-ben. Regény. (1972)
Felelet. Regény. I–II. köt. (1973
2. kiad. 1981)
A befejezetlen mondat. Regény. I–II. köt. (1974
2. kiad. 1976)
Színház. D. T. színművei: Az óriáscsecsemő. – Mit eszik reggelire? – A kék kerékpáros. – A tanúk. – Tükör. – Itthon. – A talpsimogató. – Vendéglátás. – Bécs, 1934. (1976)
A felhőállatok. Vál. versek. (1976)
A gyilkos és én. – Kedves bópeer… – A félfülű. – Kyvagiokén. Kisregények. (1977)
Niki. Egy kutya története. – Szemtől szembe. Németországi változatok. 1933–1934. – Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Kisregények. (1977)
Botladozás. Összegyűjtött cikkek, tanulmányok. I–II. köt. Összeáll., szerk. Réz Pál. (1978)
A napok hordaléka. Olvasónaplómból. 1964–1977. Összeáll., szerk. Réz Pál. (1982).

F. m.: korai kiadások: A két nővér. Elbeszélések. (Kis magyar könyvek. 4. Wien, Pegazus, 1921)
A kéthangú kiáltás. Regény. Ill. Grósz Andor. (Wien, Fischer, 1922)
Ló, búza, ember. Versek. 1921–1922. A fedőlapot Bernáth Aurél rajzolta. (Wien, Fischer, 1922)
A Kriska. Regény. (Arad, 1924)
Énekelnek és meghalnak. Versek. Bibliofil kiadásváltozatban is. (Bp., Genius, 1928)
Ébredjetek fel! Elbeszélés. (Bp., Genius, 1929)
Az éneklő szikla. Regény. (Kék regények. 14. Bp., 1930)
Országúton. Regény. (Bp., Athenaeum, 1932)
Az átutazó. Regény. (Nyíl [folyóirat], 1933)
Vihar a Dunán. Regény. Dániel Tibor néven. (Világvárosi regények? Bp., 1940?)
Különös árverés. Regény. Dániel Tibor néven. (Világvárosi regények. 905. Bp., 1942)
A peches ember. Regény. Dániel Tibor néven. (Világvárosi regények. 911. Bp., 1942)
A selyempongyola. Regény. Dániel Tibor néven. (Világvárosi regények. 919. Bp., 1942)
Vikendház Gödön. Regény. Dániel Tibor néven. (Világvárosi regények. 927. Bp., 1942)
Igenis úrfi! Regény (Világvárosi regények. 936. Bp., 1942)
A belga kisasszony. Regény. Dániel Tibor néven. (Világvárosi regények. 944. Bp., 1942).

Írásai a Nyugatban: Lia. 1–2. Rövid történet. (1917. 3–4.)
A két nővér. Novella. (1917. 21.)
Ellopott élet. Novella. (1918. 6.)
Novella. (1918. 15.)
A kéthangú kiáltás. Elbeszélés. (1918. 20.)
Szép Ernő: Lila ákác. (1919. 3.)
Az utolsó nemzeti költő. [Ady Endréről.] (1919. 4-5.)
A próba. Novella. (1919. 9-10.)
Salamon tornya. (1920. 23-24.)
Dadaizmus. (1921. 7.)
Alkonyodik, a bárányok elvéreznek. 1–6. Kisregény. (1924. 18.–1925. 1.)
Egy vers keletkezése. (1928. 2.)
Ébredjetek fel! 1–2. Elbeszélés. (1928. 13.–1929. 5.)
A prágai lány. (1931. 7.)
Theokritosz Újpesten. (1933. 19.)
Kaluska. (1934. 5.)
A gyárigazgató. (1934. 17-18.)
Egy ügyes ember arcképe. (1935. 11.)
Egy színésznő arcképe. (1935. 7.)
Tükör. (1935. 9.).

Írásai a Korunkban: A homokóra madarai. (1927. 3.)
Csicsergés a homokóra körül. (1927. 7-8.)
Elhagyják egymást, és meghalnak. (1928. 6.)
Kis haláleset. (1930. 9.)
Valorizáció. (1931. 7-8.)
Egy óra a Csáky uccai korcsmában. (1937. 2.)
Játékosok. (1937. 10.)
Külvárosi délután. (1937. 12.)
József Attila. (1938. 1.)
Évi. (1938. 5.).

F. m.: életében megjelent művei: Szemtől szembe. Regény. (Bp., Révai, 1945)
A tengerparti gyár. Elbeszélések. (Bp., Szikra, 1945)
Békés szöllőhegy 1938-ban. (Új Idők, 1946)
Pesti felhőjáték. Szerelmi regény két villámcsapás között. Az átutazó c. regényének új kiadása. Háy Károly László rajzaival. (Pesti Könyvtár. Bp., 1946)
Alvilági játékok. Regény. Hincz Gyula rajzaival. (Bp., Szikra, 1946
németül: Spiele der Unterwelt. Leipzig, 1968
2. német kiad. 1977
héberül: Tel-Aviv, 2007)
A tanúk. Gúnyos szomorújáték 7 képben. – Tükör. Színmű 3 felvonásban. – Itthon. Színmű 3 felvonásban. (Bp., Hungária, 1948)
Jókedv és buzgalom. Elbeszélések. (Bp., Szikra, 1948).

A befejezetlen mondat. I–III. köt. Regény. [A három kötet egy kötetben.] (Bp., Hungária, 1947
2. kiad. Hungária, 1949
3. kiad. Szépirodalmi, 1957
4. kiad. Szépirodalmi, 1963)
A befejezetlen mondat. I–II. köt. Regény. (Déry Tibor munkái. 5. kiad. Bp., Szépirodalmi, 1974
6. kiad. 1976)
A befejezetlen mondat. I–II. köt. Regény. Az utószót írta Ágoston Vilmos. (Horizont Könyvek. Bukarest, 1978)
A befejezetlen mondat. Regény. Az utószót írta Szalai Anna. (Magyar remekírók. Bp., 1980)
A befejezetlen mondat. I–II. köt. Regény. (Bp., Cicero Könyvstúdió, 2006)
A befejezetlen mondat. I–III. köt. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011). Fordítások: németül: Die unvollende Satz. I–II. köt. (Ford. Szent-Iványi Ita és Flierl, Resi. Berlin, 1954
és Die unvollende Satz. I–II. köt. Ford. Ujlaky Charlotte. Frankfurt am Main, 1962
2. német kiad. 1986)
franciául: La phrase inachevée. (Ford. Kassai György. Paris, 1966)
szerb-horvátul: Beograd, 1969
cseh nyelven: Praha, 1980.

Felelet. I–II. köt. – I. köt. A gyermekkor felelete. – II. köt. Az ifjúkor felelete. Regény. (Bp., Révai, 1950
2–3. kiad. Bp., Szépirodalmi, 1951–1952 és utánnyomások)
Bálint elindul. Déry Tibor Felelet c. regényének irodalmi forgatókönyve. (Bp., 1953)
Felelet. I–II. köt. (4. kiad. Bp., Szépirodalmi, 1965)
Felelet. I–II. köt. Regény. (Déry Tibor művei. 5. kiad. Bp., Szépirodalmi, 1973
8. kiad. 1981)
Felelet. I–II. köt. Regény. (30 év. 6. kiad. Bp., 1975)
Felelet. I–II. köt. Regény. Az utószót írta Pomogáts Béla. (Fiatalok könyvtára. Kozmosz könyvek. 7. kiad. Bp., 1977). Fordítások: németül: Die Antwort. Die Antwort der Kindheit. I–II. köt. (Ford. Szent-Iványi Ita és Flierl, Resi. Berlin, 1952–1954
2. német kiad. I–II. köt. 1964–1965)
lengyelül: Odpowiedz. (Ford. Mondral, Camilla, az utószót írta Csapláros István. Warszawa, 1964)
oroszul: Otvet. (Ford.: Malihina, Jelena Ivanovna, az előszót írta Illés László. Moszkva, 1974)
cseh nyelven: Odpoved. I–II. köt. (Ford., az utószót írta Valentová, Anna. Praha, 1986–1987).

A fehér pillangó. Elbeszélés. (Szabad Nép, 1950. dec. 24.)
Simon Menyhért születése. Kisregény. Ill. Reich Károly. (Az Országos Béketanács kiadványa. Új magyar elbeszélések. Bp., 1953)
Simon Menyhért születése. Forgatókönyv. A filmet rendezte Várkonyi Zoltán, dramaturg: Bacsó Péter. (A Magyar Filmiroda kiadványa. Bp., 1953)
Hazáról, emberekről. Útijegyzetek. (Bp., Szépirodalmi, 1954)
A talpsimogató. Diákcsíny 1 felvonásban. Az előszót írta Abody Béla, rendezői utasítások Cserés Miklós. Ill. Kass János. (Színjátszók Könyvtára. 82. Bp., 1954)
Emlékeim az alvilágból. Visszaemlékezések. Ill. Zádor István. (Békebizottságok kiskönyvtára. 11. Az Országos Béketanács kiadványa. Bp., 1955)
Két emlék: Emlékek a gyűjtőfogházból. – Emlékek az alvilágból. Visszaemlékezések a felszabadulás 10. évfordulójára. (Bp., Szépirodalmi, 1955)
A ló, meg az öregasszony. Vál. elbeszélések Déry Tibor 60. születésnapjára. A bevezetést írta Lukács György. (Bp., Magvető, 1955)
Pataki Dezső: Assahy-pálma. Elbeszélések. A bevezetőt írta Déry Tibor. (Pécs, Dunántúli Magvető, 1955)
Útkaparó. Tanulmányok. (Bp., Magvető, 1956)
Tóth Árpád válogatott versei. Vál., az előszót írta Déry Tibor. (A magyar költészet gyöngyszemei. 1–2. kiad. Bp., 1956)

Niki. Egy kutya története. Regény. Ill. Csernus Tibor. (Bp., Magvető, 1956)
Niki. – Szemtől szembe. – Képzelt riport egy amerikai popfesztiváltól. Kisregények. (Déry Tibor művei. Bp., 1977)
Niki és más történetek. Elbeszélések. Vál., szerk. Komlós Aladár. (Diákkönyvtár. Bp., 1978 és utánnyomások
2. kiad. 1982 és utánnyomások)
Niki. Kisregény és elbeszélések. Vál., az utószót írta Bori Imre. Ill. Bálint István. (Házi olvasmány. Újvidék, 1979 és utánnyomások
4. kiad. 1991)
Niki. Egy kutya története. – Vidám temetés. – Szerelem. – A cirkusz. – Két asszony. Kisregények. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1983 és utánnyomások)
Niki és egyéb elbeszélések. Komlós Aladár válogatásának átd. kiadása. Az utószót írta Pomogáts Béla. (Diákkönyvtár. Bp., 1989 és utánnyomások)
Niki és más történetek. (Kutyatár. Bp., K. u. K. Kiadó, 1994)
Két asszony. – Szerelem. – Niki. Egy kutya története. Kisregények. (Bp., Cicero Könyvstúdió, 1994
2. kiad. 1998 és utánnyomások: 2003–2010)
Niki. Egy kutya története. – Szerelem. Két történet. Teljes, gondozott szövegek. Sajtó alá rend., szerk., a kísérő tanulmányt és a jegyzeteket írta Pomogáts Béla. (Matúra klasszikusok. 19. Bp., 1995)
Niki. Egy kutya története. (Sulikönyvtár. Bp., 2003
2. kiad. 2006)
Szemtől szembe. Németországi változatok. 1933–1934. – Niki. Egy kutya története. Két kisregény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2010)
A kéthangú kiáltás. – Niki. Egy kutya története. – Kedves bópeer… Kisregények. (Nemzeti könyvtár. Magyar írók. 51. Bp., 2016). Fordítások: franciául: Niki, ou l’histoire d’un chien. (Ford. Imre László. Paris, 1957)
olaszul: Niki. Storia di un cane. (Ford. Mészáros István és Lucentini, Franco. Torino, 1957
2. olasz kiad. 1961)
németül: Niki, oder die Geschichte eines Hundes. (Ford. Nagel Iván. Frankfurt am Main, 1958
2. kiad. 1984)
angolul: Niki. The Story of a Dog. (London, 1958
2. angol kiad. 1961
3. angol kiad. 1965
új angol kiad. New York, 2009)
dánul: Niki, eller historien om en Hund. (Köbenhavn, 1958)
finn nyelven: Niki. Koiran tarina. (Helsinki, 1958)
hollandul: Niki, of een hodeleven achter het ijzeren gordijn. (Amsterdam, 1958)
lengyelül: Niki. Historia pewnego psa. (Paryz [!], 1959 és Kraków, 1979)
svédül: Niki. Historien om en Hund. (Stockholm, 1960
2. svéd kiad. 1966)
spanyolul: Niki o la historia de un perro. (Buenos Aires, 1961)
norvégül: Niki. Fortelligen om en hund. (Oslo, 1962)
szerb-horvát nyelven: Niki. Prica o jednom psu. (Novi Sad, 1963)
cseh nyelven: Niki, pribeh psa. (Praha, 1965)
japán nyelven: Niki. Yókina maisó. (Tokió, 1969
2. japán kiad. 1979)
románul: Niki. Nuvele. (Bucuresti, 1971)
törökül: Niki. (Istanbul, 1974
2. török kiad. 1983)
litvánul: Trys apysakos. (Vilnius, 1983)
szerb nyelven: Niki. Prica o jednom psu. (Beograd, 1988
új kiad. 2014)
oroszul: Niki. (Ford. Rosszijanov, Oleg Konsztantyinovics és Malihina, Jelena Ivanovna. Moszkva, 1989)
portugálul: Niki. A Historia de um cao. (Sao Paulo, 2002)
héberül: Niki. Sip’rah sel keleb. (Ford.: Algaziy Miriam, az utószót Szalai Anna. Tel-Aviv, 2002).

Vidám temetés és más elbeszélések. Sajtó alá rend. és a kísérő tanulmányt írta Mészáros István. Ill. Ács László. (A Magyar Könyves Céh kiadványa. London, 1960)
Vidám temetés és más elbeszélések. Vál., szerk., az utószót írta Réz Pál. (Olcsó Könyvtár 882. Bp., 1983). Fordítások: franciául: Joyeux enterrement. (Paris, 1958
2. francia kiad. Strasbourg, 2011)
portugálul: Um enterro singular. (Lisboa, 1960?)
németül: Ein fröhliches Begräbnis und andere Erzählungen. (Frankfurt am Main, 1963
2. német kiad. Berlin, 1995)
törökül: Eglentili bir gömme töreni. (Ankara, 1967)
japánul: Niju shikan. (Tokió, 1969
2. japán kiad. 1979)

Számadás. Elbeszélés. (Új Írás, 1962. 9.)
Cirkusz. Elbeszélés. (Új Írás, 1962. 11.)
Philemon és Baucis. Elbeszélés. (Kortárs, 1963. 1.)
Szerelem és más elbeszélések. (Bp., Szépirodalmi, 1963
cseh nyelven: Praha, 1965
2. cseh kiad. Praha, 1985
bolgárul: Szófia, 1968
szerbül: Zrenjanin, 1979)
Pataki Dezső: Idegen csillagok. Elbeszélések, emlékezések. Az utószót írta Déry Tibor. (Bp., Szépirodalmi, 1964)
Gelléri Andor Endréről. Emlék és vélemény. (Kortárs, 1965. 1.)
Vers- és önelemzés. „A huszonhatodik év” 104. szonettje kapcsán. [Szabó Lőrincről.] (Kortárs, 1965. 10.)
Nyögvenyelő. [Nyelvművelő írás.] (Kortárs, 1965. 11.)
Capriccio 1–3.: A lisztkukac. – A határozott oroszlán. – Mr. Joe Smith menekül. (Kortárs, 1966. 1–3.)
Tiszteletadás. [Tömörkény Istvánról.] (Kortárs, 1966. 5.)
A Capriccio-sorozatból: Az emlékezet játékai. (Új Írás, 1966. 12.)
Az óriáscsecsemő. Dráma 3 felvonásban. (Kortárs, 1967. 7.)
D. T. látogatása T. D.-nél. (Kortárs, 1967. 12.)
Szembenézni. Jelenet. (Új Írás, 1967. 12.)
A napok hordaléka. Karcolatok, önéletrajzi jegyzetek. (Bp., 1972).

G. A. úr X-ben. Részletek egy útirajzból. 1–2. (Új Írás, 1963. 11.–1964. 1.)
G. A. úr X-ben. Regény. (Bp., Szépirodalmi, 1964
Déry Tibor munkái. 2. kiad. 1971)
G. A. úr X-ben. – A kiközösítő. Két regény. Ill. Würtz Ádám. (Bp., Szépirodalmi, 1983)
G. A. úr X-ben. Regény. (Horizont könyvek. Bucuresti, 1989)
G. A. úr X-ben. Regény. (Fehér holló könyvek. Bp., 1998)
G. A. úr X-ben. I–II. köt. Regény. Az utószót írta Réz Pál. (Millenniumi könyvtár. 135–136. Bp., 2001)
G. A. úr X-ben. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2010). Fordítások: franciául: Monsieur G. A. à X. (Ford. Gara László. Paris, 1965)
németül: Herr G. A. in X. (Ford. Vajda Éva és Vajda István. Frankfurt am Main, 1966)
olaszul: Il signor A. G. nella città di X. (Ford. Rossi, Eva. Milano, 1966)
cseh nyelven: Cesta pana A. G. do X. (Praha, 1966)
szerb-horvátul: Gospodin G. A. u gradu X. (Zagreb, 1967)
spanyolul: Monsieur G. A. en X. (Barcelona, 1970)
lengyelül: Pan A. G. w X. (Kraków, 1979)
katalán nyelven: El senyor A. G. a X. (Barcelona, 1992)

A kiközösítő. 1–3. Regényrészlet. (Kortárs, 1965. 3–5.)
A kiközösítő. Történelmi regény. (Bp., Szépirodalmi, 1966
Horizont Könyvek. 2. kiad. Bukarest, 1968)
A kiközösítő. Történelmi regény. (Déry Tibor munkái. 3. kiad. Bp., 1971)
G. A. úr X-ben. – A kiközösítő. Két regény. Ill. Würtz Ádám. (4. kiad. Bp., Szépirodalmi, 1983)
A kiközösítő. Regény. (Olcsó Könyvtár 932. 5. kiad. Bp., 1987)
A kiközösítő. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011). Fordítások: franciául: L’excommunicateur. (Ford. Kassai György. Paris, 1967)
németül: Ambrosius. (Ford.: Vajda Éva. Frankfurt am Main, 1968 és Berlin, 1977
Die Geschichte vom Leben und Sterben des heiliges Ambrosius, Bischof von Maliand. Ford. Szent-Iványi Rita. 2. német kiad. Berlin, 1979)
olaszul: Lo scomunicatore. (Ford. Ferrante, Agnese. Milano, 1969)
svédül: (Ford. Ortman Mária. Gods gissel. Stockholm, 1969)
szlovákul: Milánsky exkomunikátor. (Ford. Konopka, Jan. Bratislava, 1970)
cseh nyelven: Zezlo a mitra. (Ford. Reinerová, Magda. Praha, 1973
2. cseh kiad. Praha, 1988)
románul: Excomunicatorul. (Ford. Jánosi, Ion. Bucuresti, 1981)
lengyelül: Anatema. (Ford. Netz, Feliks. Kraków, 1982)

Ítélet nincs. 1–9. Életrajzi jegyzetek. (Kortárs, 1968. 5.–1969. 1.)
Ítélet nincs. Önéletrajzi regény, visszaemlékezések. (Bp., Szépirodalmi, 1969
Déry Tibor munkái. 2. kiad. Bp., 1971
30 év. 3. kiad. Bp., Szépirodalmi, 1979)
Ítélet nincs. Önéletrajzi regény. (Bp., Cicero Könyvstúdió, 2007). Fordítások: svédül: Domen saknas. Ur självbiografien. (Stockholm, 1970)
németül: Kein Urteil. Erinnerungen. (Ford. Kerekes Johanna és Vajda Éva. Frankfurt am Main, 1972
Kein Urteil. Memoiren. Ford. Skirecki, Hans. 2. német kiad. Berlin, 1983)
hollandul: Geen oordeel. (Ford. Sivirky Antal. Amsterdam, 1989)
Ítélet nincs. Önéletrajzi regény, visszaemlékezések. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011).

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Kisregény. (Bp., Szépirodalmi, 1971
2. kiad. 1972
Szépirodalmi zsebkönyvtár. 3–5. kiad. 1973–1977 és utánnyomások)
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. – A félfülű. Két kisregény. Az utószót írta Ungvári Tamás. (Olcsó Könyvtár 1183. Bp., 1979
2. kiad. 1984)
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. – A félfülű. Két kisregény. Az utószót írta Tarján Tamás. (Heti klasszikusok. Bp., Magyar Hírlap, 1993)
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Kisregény. A szöveget gondozta Deák Márta. (Fárosz. Bp., Novella Kiadó, 1998
2. kiad. 2002
3. kiad. 2005
4. kiad. 2007)
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Kisregény. (Bp., Cicero Könyvstúdió, 2008)
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Kisregény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2010). Fordítások: németül: Erdachter Report über ein amerikanisches Pop-Festival. (Ford. Skirecki, Hans, Berlin, 1974 és 1980
Fiktiver Report über ein amerikanischen Pop-Festival. 2. német kiad. Berlin, 1977)
olaszul: Reportage immaginario da un festival pop americano. (Firenze, 1974)
finn nyelven: Montanaan! Kuvitteelinen raportti amerikkalaisista popfestivaaleista. (Porvoo–Helsinki, 1976)
cseh nyelven: Pomyslena reportáz o americkém popfestivalu. (Praha, 1976
2. cseh kiad. 1982)
lengyelül: Wyimaginowany reportaz z amerykanskiego pop-festiwalu. (Kraków, 1982)
oroszul: Voobrazsaemij reportazs ob odnom amerikanszkom pop-fesztivale. (Ford. Rosszijanov, Oleg Konsztantyinovics és Malihina, Jelena Ivanovna. Moszkva, 1989)
románul: Reportaj imaginar despre un festival de pop american. (Oradea, 2004).

Kedves bópeer…! Regény. (Bp., Szépirodalmi, 1973
Szépirodalmi Zsebkönyvtár. 2. kiad. 1974
3. kiad. 1976)
Kedves bópeer…! Elbeszélés. (Körkép, 1974. Huszonegy mai magyar elbeszélés. Szerk. Sík Csaba. Bp., 1974)
Kedves bópeer…! Játék két részben. (Rivalda, 1976/77. Nyolc magyar színmű. Vál., szerk. Kardos György. Bp., 1978)
Kedves bópeer…! Regény. Ill. Borsos Miklós. Bibliofil kiad. 6 táblával. (Bp., Magyar Helikon, 1979)
Kedves bópeer…! Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011). Fordítások: franciául: Cher beau-père! (Ford. Kassai György. Paris, 1975
2. francia kiad. 1977)
németül: Lieber Schwiegervater. (Ford. Grosche, Hildegard. Frankfurt am Main, 1976 és ford. Szent-Iványi Ita. Berlin, 1976
2. kiad. Frankfurt am Main, 1984
3. kiad. 1991)
spanyolul: Querido suegro. (Ford. Szél Erzsébet. Barcelona, 1976 és La Habana, 1979)
lengyelül: Kochany tesciu. (Warszawa, 1976)
hollandul: Lieve schoonpapa. (Ford. Sivirsky Antal. Naarden, 1977)
cseh nyelven: Mily papá. (Praha, 1977)
svédül: Käre svärfar. (Ford. Ortman Mária. Stockholm, 1977)
dánul: Kaere svigerfar. (Ford. Bánfi András. Köbenhavn, 1979)
finn nyelven: Rakas appiukko. (Helsinki, 1979)
oroszul: Milij Bó-per. (Ford. Malihina, Jelena Ivanovna, az előszót írta Dobozy Imre. Moszkva, 1980)
olaszul: Caro soucero. (Roma, 1981
új ford. Martignacco, 2002)
bolgárul: Mili bo-per. (Szófia, 1981)
észt nyelven: Tallinn, 1982
litvánul: Trys apysakos. (Vilnius, 1983)
belorusz nyelven: Milij ba-per. (Minszk, 1983)
görögül: Agapite pethere. (Athén, 1984)
grúz nyelven: Saqvarelo boper. (Tbiliszi, 1986)
moldován nyelven: Kisinyov, 1987
szerb nyelven: Duga topla jesen. (Beograd, 1989)
románul: Draga boper. (Bucuresti, 2002).

Az óriáscsecsemő. Színművek: Az óriáscsecsemő. – A tanúk. – Tükör. – Itthon. – A talpsimogató. – Vendéglátás. – Bécs, 1934. (Bp., Szépirodalmi, 1967)
Szerelem. Irodalmi forgatókönyv. (Filmkultúra, 1967. 4.)
A kéthangú kiáltás. – Országúton. – Pesti felhőjáték. – Szemtől szembe. Regények. (Bp., Szépirodalmi, 1968)
Déry Tibor: Szembenézni. Jelenet. – Illyés Gyula: Az éden elvesztése. Drámai oratórium. Ill. Csohány Kálmán. (Bp., Magvető, 1968 és mindkettő: Rivalda. 1968/69. Nyolc magyar színmű. Vál., szerk. Kardos György. Bp., 1970)
A felhőállatok. Versek. (Bp., Szépirodalmi, 1970
2. bőv. kiad. 1976)
A kék kerékpáros. Földi játék 2 felvonásban. (Kortárs, 1971. 7.)
Illyésről. Egy barátság kezdete. (Kortárs, 1972. 11.)
A portugál királylány. Elbeszélések. (Tanulók Könyvtára. Kolozsvár, 1974)
Egy öregember önarcképe. (Kortárs, 1974. 10.)
A homokóra madarai. (Korunk, 1974. 10.)
Alvilági játékok. (30 év. Magyar írók tanúságtétele. Bp., 1975)
A félfülű. Rémtörténet. Regény. (Kortárs, 1975. 1. és Bp., Szépirodalmi, 1975
olaszul: Roma, 1976
lengyelül: Warszawa, 1978
cseh nyelven: Praha, 1986
szerb nyelven: Beograd, 1991)
Kyvagiokén. Regényes életrajz. 1–3. (Kortárs, 1976. 6–8.)
Újabb napok hordaléka. Karcolatok, önéletrajzi jegyzetek. (Bp., Szépirodalmi, 1975
2. bőv. kiad. 1978)
Kyvagiokén. – A gyilkos és én. Két kisregény. (Bp., Szépirodalmi, 1976)
Megjegyzések a líra szociológiájához. (Kortárs, 1977. 2.).

F. m.: újabb kiadások: Az ámokfutó. – Der Amokläufer. Déry Tibor illusztrált verse. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kézirat kétnyelvű hasonmás kiadása. (Bp., 1985)
Vendéglátás. Novellák. Vál., szerk., az utószót írta Ágoston Vilmos. (Bukarest, Kriterion, 1986)
Sirályháton. Elbeszélés. (Kortárs, 1987. 9.)
Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek. Függelék. Válogatás Déry Tibor kiadatlan írásaiból, kiadatlan beszédeiből. 1954–1956. Vál., szerk., sajtó alá rend. Botka Ferenc. (Irodalmi múzeum. Bp., Múzsák, 1989)
Válogatott versek, kisregények, novellák. Vál., szerk., a szöveget gondozta Réz Pál. (Magyar remekírók. Bp., 1990)
Liebe. – Love. Elbeszélések. Német és angol nyelven. (Holibri. Bp., Kossuth, 1992)
Sirályháton. – Dr. Nikodémusz Lázár híres útikalandjai. Elbeszélések. Szerk., a szöveget gondozta, az utószót írta Botka Ferenc. (Bp., Balassi, 1993)
Két asszony. – Szerelem. – Niki. Egy kutya története. Három kisregény. (Bp., Cicero Könyvstúdió, 1994)
Három asszony. Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával, Kunsági Máriával. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. (Déry archívum. Bp., 1995)
Alvilági játékok. Vál. novellák. (Populart füzetek 115. Szentendre, 1995
2. kiad. 1996)
Lia. Korai elbeszélések. 1915–1920. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. (Déry archívum. Kiadatlan és elfeledett művek 1. Bp., 1996)
Kék üvegfigurák. Elbeszélések. 1921–1929. – Versek. 1916–1937. – Függelék: elbeszélések, versek Déry Tibor német fordításában. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. (Déry Archívum. Kiadatlan és elfeledett művek 2. Bp., 1998)
Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések. 1930–1942. – Aus den Reiseerlebnissen des Mr. Knockout. Erzählungen. 1930–1942. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. Ford. Doromby Károly, Eörsi István, Tandori Dezső. (Déry archívum. Kiadatlan és elfeledett művek. 3. Bp., 1998)
„Liebe Mamuskám.” Déry Tibor levelezése édesanyjával. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. A német nyelvű leveleket ford. Schulcz Katalin. (Déry archívum. Bp., 1998)
A portugál királylány. Vál. elbeszélések. Vál. Réz Pál. (Millenniumi könyvtár 35. Pécs, 1999)
Különös árverés. Regények. 1920–1992. – Ein Fremder. Romane. 1920–1942. Függelék: regénytöredékek Déry Tibor német nyelvű fordításaiban. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. (Déry archívum. Kiadatlan és elfeledett művek. 4. Bp., 1999)
Az óriáscsecsemő. Színmű. Az utószót írta Tarján Tamás. (Avantgárd színművek. A magyar dráma gyöngyszemei. 12. Bp., Unikornis, 2000)
Szép elmélet fonákja. Cikkek, művek, beszédek, interjúk. 1945–1957. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. (Déry archívum. Bp., 2002)
Sorsfordító évek X-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek. 1957–1964. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. Ford. Csala Károly. (Déry archívum. Bp., 2002)
Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz.“ Cikkek, művek, beszédek, interjúk. 1965–1977. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. (Déry archívum. Bp., 2003)
A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek. 1921–1939. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. A német szövegeket fordította Schulcz Katalin, a svéd riportot fordította Seres Hajnalka. (Déry archívum. Kiadatlan és elfeledett művek. 5. Bp., 2004)
Love and Other Stories. – Szerelem és egyéb történetek. Angol nyelven. A bevezetést írta Szirtes György. (A New Directions Paperbook. New York, 2005)
A gyilkos és én. – Kyvagiokén. Kisregények. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011)
A napok hordaléka. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011)
Szerelem és más elbeszélések. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011)
Alvilági játékok. Vál. novellák. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011)
Szerelem. Elbeszélés. (20. századi magyar novellák. 1939–1956. Összeáll., szerk., az utószót írta Szilágyi Zsófia. Bp., 2014)
A kéthangú kiáltás. – Niki. Egy kutya története. – Kedves bópeer…! Kisregények. (Nemzeti könyvtár. Magyar írók. 51. Bp., 2016).

F. m.: ford.: Strindberg, Johann August: Haláltánc. I–II. köt. Ford. (Strindberg Ágost drámai munkái. 5. Bp., 1923)
Kipling, Joseph Rudyard: Naulahka. Regény. Ford. (A regény mesterei. Bp., 1927)
Kessel, Joseph: A repülőtiszt. Regény. Ford. (A kiválasztottak. Bp., 1929 és Frontregények. Bp., 1930)
Bruck, Dolly: Maga nevetni fog! Regény. Ford. (Kék regények. 39. Bp., 1930)
Meyrink, Gustav: A nyugati ablak angyala. Regény. Ford. (A kiválasztottak. Bp., 1930)
Baum, Vicki: Tisztítótűz. Regény. Ford. (Bp., 1934)
Gotta, Salvator: A világ legszebb asszonya. Regény. Ford. (Bp., 1934)
Pirandello, Luigi: Mattia Pascal két élete. I–II. köt. Ford. (Olasz–magyar könyvtár. Bp., 1935)
Hilton, James: A Kék Hold völgye. Regény. Ford. (Bp., 1936)
Ludwig, Emil: A Nílus. Regény. Ford. (Bp., 1936)
Palazzeschi, Aldo: Materassi nővérek. I–II. köt. Regény. Ford. (Külföldi regényírók. Bp., 1936)
Garnett, David: A rókaasszony. – Ember az állatkertben. Két kisregény. Ford. (Külföldi regényírók. Bp., 1936)
Gide, André: Utazásom a Szovjetunióban. Útleírás. Ford. (Bp., 1937)
Katz, Richard: Kert a hegyek között. Regény. Ford. Fenyő Lászlóval. (Bp., 1937)
Gatti, Attilio: Musungu. Útleírás. Ford. 14 táblával. A szerző eredeti felvételeivel. (A világjárás hősei. Bp., 1938)
O’Hara, John Henry: Találkozás. Regény. Ford. (Athenaeum Regénytár. Bp., 1938)
Pirandello, Luigi: A kitaszított. Regény. Ford. (Athenaeum Regénytár. Bp., 1938)
Bromfield, Louis.: A farm. Regény. (1–2. kiad. Bp., 1940)
Llewellyn, Richard.: Hová lettél drága völgyünk? Regény. Ford. (Bp., 1940
2–4. kiad. 1942
5–6. kiad. 1943)
Aubry, Octave: Napóleon magánélete. Regény. Ford. (Nagy idők – nagy emberek. 1. Bp., 1941)
Perri, Francesco: Az ismeretlen tanítvány. Regény. Ford. (Bp., 1942)
Spring, Howard: Kósza népség. Regény. Ford. (1–2. Bp., 1942
3. kiad. 1943)
Nordhoff, Charles–Hall, James Norman: Nem látlak többé! Regény. (Bp., 1943)
Troyat, Henri: Dosztojevszkij. Életrajz. Ford. Sárközi Györggyel. 8 táblával. (Bp., 1943)
Borgese, Giuseppe: Útvesztő. Regény. Ford. (Bp., 1946)
Tarle, Jevgenyij Viktorovics: Napóleon. Életrajz. Ford. Aranyossi Pállal. (Bp., 1946
2. kiad. 1957
4. kiad. 1961
Sikerkönyvek. 5. kiad. 1963
6. kiad. 1967
7. kiad. 1972)
Schiller, Friedrich von.: Haramiák. Tragédia 5 felvonásban. Ford. D. T., a verseket ford. Devecseri Gábor. (Bp., 1949)
Hilton, James: A Kék Hold völgye. Fantasztikus regény. Ford. (Neptun Könyvek. 1. Bp., 1957).

Kästner, Erich: Emil és a detektívek. Ifjúsági regény. Ill. Trier, Walter. Ford. (Bp., 1954
2. kiad. 1957
Az én könyvtáram. Az ifjúsági irodalom remekei. 3. kiad. 1961
Sirály könyvek. 4. kiad. 1970
5. kiad. 1983 és utánnyomások)
Kästner, Erich: Emil és a detektívek. Ifjúsági regény. Ill. Trier, Walter. Ford. (Móra klasszikusok. 6. kiad. 1993)
Kästner, Erich: Emil és a detektívek. Ifjúsági regény. Ill. Trier, Walter. Az előszót írta Simon László. Ford. D. T. (Talentum diákkönyvtár. Bp., 1997
2. kiad. 1999
és utánnyomások: 2001–2014).

Hemingway, Ernest: Fiesta. Regény. Az utószót írta Géher István. Ford. D. T. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1960
2. kiad. 1962
Hemingway művei. 3. kiad. 1970
A világirodalom remekei. 4. kiad. 1972
6. kiad. 1974)
Fiesta. Regény. Az utószót írta Géher István. Ford. D. T. (Olcsó Könyvtár. 2. kiad. Bp., 1980)
Fiesta. Regény. Ford. (Bp., Magyar Könyvklub, 1997).

Feuchtwanger, Lion: Rókák a szőlőben. I–II. köt. Történelmi regény. Az utószót írta Vásárhelyi Miklós. (Milliók könyve. Bp., 1963
2. kiad. 1965
Horizont Könyvek. 3. kiad. Bukarest, 1967
4. kiad. 1974)
Feuchtwanger, Lion: Rókák a szőlőben Regény. I–III. köt. Az utószót írta Schulcz Katalin. (A világirodalom remekei. 5. kiad. 1981).

Golding, William: A legyek ura. Regény. (Európa zsebkönyvek. Bp., 1963
2. kiad. 1966
Horizont könyvek. 3. kiad. Bukarest, 1970
4. A világirodalom remekei. Bp., 1970
Olcsó Könyvtár. 5. kiad. 1973
Európa zsebkönyvek. 6. kiad. 1976
7. kiad. 1987
8. kiad. 1991)
Golding, William: A legyek ura. Regény. A jegyzeteket írta M. Nagy Miklós. Ford. D. T. (Európa diákkönyvtár. Bp., 1994
2. kiad. 1998 és utánnyomások 1999–2010)
Golding, William: A legyek ura. Regény. Sajtó alá rend., szerk., a jegyzeteket írta Arató László. Ford. D. T. Az illusztrációk Babinszky Csilla és Tasnádi József munkái. (Matúra olvasónapló. 3. Bp., 1994).

Pirandello, Luigi: Mattia Pascal két élete. Regény. Ford. D. T. Az utószót írta Szabó György. (Új kiad. Bp., 1961
A világirodalom remekei. 2. kiad. 1975
3. kiad. 1992)
MacCullers, Carson Smith: Magányos vadász a szív. Regény. Ford. (Bp., 1962
Európa zsebkönyvek. 2. kiad. 1983)
Balzac, Honoré: Gobseck. Regény. Az előszót írta Dániel Anna. Ford. Lányi Viktorral. (A világirodalom klasszikusai. Balzac: Emberi Színjáték. Bp., 1963
2. kiad. 1979)
Balzac, Honoré de: A kalandor. Regény. (Bp., 1964)
Balzac, Honoré de: Elveszett illúziók. Regény. I–II. köt. Ford. Benedek Marcellal. (A világirodalom remekei. Bp., 1965)
Pirandello, Luigi: A kitaszított. Regény, elbeszélések. Az utószót írta Szabó György. Ford. D. T. (Milliók könyve. Bp., 1966)
Strindberg, August: Haláltánc. Dráma 2 részben. Ford. (Helikon csillagok. Bp., 1971)
Balzac, Honoré de: A Tizenhármak története. Három regény. Ford. Lányi Viktorral és Rónay Györggyel. (A világirodalom remekei. Bp., 1973)
Garnett, David: A rókafeleség. – Ember az állatkertben. Kisregények. Ford. D. T. Az utószót írta Ungvári Tamás. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1975)
Pirandello, Luigi: Mattia Pascal két élete. Regény. Ford. D. T. Az utószót írta Lőrinczi László. (Horizont Könyvek. Bukarest, 1977)
Hilton, James: A Kék Hold völgye. Tudományos-fantasztikus regény. Ford. (Kozmosz fantasztikus könyvek. Bp., 1984)
Balzac, Honoré de: César Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések. Regény. Ford. Gyergyai Alberttel és Lányi Viktorral. Az utószót írta Nagy Géza. (A világirodalom remekei. Bp., 1985)
Llewellyn, Richard.: Hová lettél drága völgyünk? I–II. köt. Regény. Ford. D. T. Az utószót írta Tótfalusi István. (Kozmosz Könyvek. Bp., 1987)
Aubry, Octave: Napóleon magánélete. Regény. Ford. (Kentaur könyvek. Bp., 1987)
Gide, André: Visszatérés a Szovjetunióból. – Amit még el kellett mondanom. Ford. D. T. Sajtó alá rend. Réz Pál, az előszót írta Szilágyi Ákos. (Visszatérés. 1. Bp., 1989)
Kipling, Rudyard: A maharadzsa kincse. Regény. (Bp., Fátum-Ars, 1994)
Hilton, James: A Kék Hold völgye. Fantasztikus regény. (4. kiad. Bp., 1994)
Balzac: A Vörös vendégfogadó. Elbeszélések. Ford. Gyergyai Alberttel. (Populart füzetek. Szentendre, 1995)
Troyat, Henri: Dosztojevszkij. Életrajz. Ford. Sárközi Györggyel. (Bp., Filum, 1997)
Meyrink, Gustav: A nyugati ablak angyala. Regény. Ford. (Bp., Göncöl, 2003)
Balzac, Honoré de: A Tizenhármak története. Három kisregény. Ford. Lányi Viktorral és Rónay Györggyel. (A világirodalom mesterei. Bp., Sensus, 2003)
Hilton, James: A Kék Hold völgye. Fantasztikus regény. Ford. Az utószót írta Sári László. (Bp., Kelet Kiadó, 2005
2. kiad. 2007)
Pirandello, Luigi: Mattia Pascal két élete. Regény. Ford. (Nobel-díjasok könyvtára 7. Bp., Új Palatinus, 2007)
Pirandello, Luigi: A kitaszított. Regény. Ford. D. T. Szerk. Lukács Gabriella. (Irodalmi Nobel-díjasok könyvtára. 7. Bp., Metropolis Média Group, 2011).

F. színművei: Tükör. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1947. márc. 21.)
Itthon. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1948. jan. 9.)
Talpsimogató. (Nemzeti Színház, 1954. máj. 29.)
Bécs, 1934. (Nemzeti Színház, 1966. máj. 27.)
Az óriáscsecsemő. (Pécsi Nemzeti Színház, 1978. márc. 21.
Debreceni Csokonai Színház, 1991. dec. 10.
Budapesti Bábszínház, 2002. nov. 3.
Kecskeméti Katona József Színház, 2015. febr. 20.)
A tanúk. Gúnyos szomorújáték 7 képben. (Szolnoki Szigligeti Színház, 1986. jan. 17.).

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Vígszínház, 1973. márc. 2.
Kecskeméti Katona József Színház, máj. 10.
Pécsi Nemzeti Színház, 1975. jan. 17.
Miskolci Nemzeti Színház, 1975. febr. 14.
Győri Kisfaludy Színház, 1979. márc. 29.
Vígszínház, 1981. szept. 11.
Veszprémi Petőfi Színház, 1986. nov. 21.
Egri Gárdonyi Géza Színház, 1988. okt. 21. és 2013. okt. 4.
Komáromi Jókai Színház, 1993. okt. 1.
Szegedi Nemzeti Színház, 1999. okt. 9.
Ruttkai Éva Színház, 2002. jan. 26.
Szolnoki Szigligeti Színház, 2005. jan. 28.
Szatmárnémeti Harag György Társulat, 2005. szept. 30.
Kőszegi Várszínház, 2012. júl. 27.).

Irodalom

Irod.: források: Deutsch Adolf és Wolfgang szegedi lakosok vezetéknevének Déry-re változtatása megengedtetett. (Közlöny, 1848. júl. 14.)
Egy aggastyán elhunyta. [Elhunyt Déry Adolf.] (Szegedi Napló, 1896. nov. 22.)
Szabó László: Régi szegedi családok. (Délmagyarország, 1930. dec. 25.)
Kósa János: Déry Tibor. (Magyar Nemzet, 1945. júl. 12.)
Déry Tibor beszéde a béke és a háború kérdéséről. (Új Magyarország, 1946. júl. 2. és külön: A Magyar Írók Szövetsége kiadványa. Bp., 1946)
Vasmunkás és kémia-professzor a hőse Déry Tibor könyvnapi regényének. (Haladás, 1950. 22.)
Vita Déry Tibor „A fehér pillangó” című novelláról. (Szabad Nép, 1951. jan. 21.)
A Fehér pillangó-vita. (Magyar Nemzet, 1951. márc. 13.)
Kelemen Imre: Kommunista író a vádlottak padján. Déry Tibor A fehér pillangó c. novellája és az „irodalmi vészbíróság”. (Látóhatár, 1951. 2.)
Déry Tibor: Levelek a „Felelet”-ről. (Új Hang, 1952. 2.)
Lukács György: Déry Tibor hatvan éves. (Irodalmi Újság, 1954. 32. és L. Gy.: Magyar irodalom – magyar kultúra. Bp. 1970)
Nagy Péter: Déry Tibor hatvan éves. (Szabad Ifjúság, 1954. okt. 19.)
Örkény István: Déry Tibor hatvan éves. (Magyar Nemzet, 1954. okt. 17.)
Rényi Péter: Déry Tibor hatvan éves. (Szabad Nép, 1954. okt. 18.)
Déry Tibor: Nyílt levél Nagy Imre elvtárshoz. (Irodalmi Újság, 1954. okt. 23.)
Kedves Barátaim! Elsőnek kértem szót… Déry Tibornak, a Magyar Írók Szövetségében tartott előadásának lejegyzett szövege. Röplap és terjesztett kézirat. (Bp., 1956)
Ítélet Déry Tibor és társai perében. (Népszabadság, 1957. nov. 14.)
Az irodalom és hatása. Déry Tibor felszólalása az Európai Íróközösség leningrádi ülésszakán. (Kortárs, 1963. 10.)
Bernáth Aurél: Déry Tibor útja. (Kortárs, 1966. 12.)
Réz Pál: Az Élet és Irodalom látogatóban Déry Tibornál. (Élet és Irodalom, 1966. 2.)
Vértes György: Déry Tibor cáfolja meg Déry Tibort. (Magyar Nemzet, 1968. okt. 27.)
Igazságért igazsággal. [Szerkesztőségi cikk Vértes Györgynek.] (Magyar Nemzet, 1968. nov. 3.)
Vihar egy önéletrajz körül. (Magyar Szó, 1968. nov. 10.)
Bori Imre: Déry Tibor 75 éves. (Magyar Szó, 1969. nov. 2.)
Fencsik Flóra: Nem önkínzásból, számadásként. Szabálytalan önéletrajz. Füredi beszélgetés Déry Tiborral. (Esti Hírlap, 1969. máj. 30.)
Lukács György: Van ítélet. Töredékes üdvözlet Déry Tibor 75. születésnapjára. (Új Írás, 1969. 10.)
Szilágyi Júlia: Pillantás a csúcsról. A hetvenöt éves D. T. (Korunk, 1969. 9.)
Bozóky Éva: Küzdelem az elérhetetlen válaszért. Déry Tibor 80 éves. (Könyvtáros, 1974. 10.)
Boldizsár Iván: Az összeesküvő. – Kis Pintér Éva: A befejezett befejezetlen mondat. A 80 éves Déry Tibor köszöntése. (Élet és Irodalom, 1974. 42.)
Déry Tibor nyolcvanadik születésnapján. Dobozy Imre: Az öregember. (Népszabadság, 1974. okt. 20.)
Köszöntjük a nyolcvanéves Déry Tibort! (Magyar Szó. Kilátó, kulturális melléklet, 1974. okt. 19.)
Pomogáts Béla: Déry Tibor köszöntése. (Népszava, 1974. okt. 19.)
Végel László: A szenvedő embert szeretném támogatni. Interjú Déry Tiborral. (Magyar Szó, 1974. ápr. 30.)
Déry Tibor. (Népszabadság, 1977. aug. 19.)
Elhunyt Déry Tibor. (Magyar Hírlap, 1977. aug. 19.)
Meghalt Déry Tibor. (Magyar Nemzet, 1977. aug. 19.)
Eltemették Déry Tibort. (Népszabadság, 1977. aug. 23.)
Végső búcsú Déry Tibortól. (Magyar Hírlap, 1977. aug. 23.)
Bata Imre: A pálya teljes íve. Déry Tibor emlékezete. (Új Írás, 1977. 10.)
Bori Imre: Déry Tibor emlékezete. (Híd, 1977. 9.)
Görömbei András: Déry Tibor. (Alföld, 1977. 10.)
Páskándi Géza: Pontos tündöklés. Déry Tibor emlékének. (Kortárs, 1977. 12.)
Stirling György: Déry Tibor halálára. Egy kommunista életpálya tanulságai. (Amerikai–Kanadai Magyar Élet, 1977. szept. 17.)
A Ganz Villamossági Gyár dolgozói 1948 januárjában, az előadás kollektív megtekintése után, a Szerző részvételével megvitatják Déry Tibor Itthon c. drámáját. Dokumentum. Közreadja Teőke Géza. (Kortárs, 1978. 5.)
Déry Tibor, a munkásmozgalom, az ellenállás. Demény Pál beszélgetése az íróval. A beszélgetést lejegyezte Merva Mária. (Kritika, 1978. 1.)
Invokáció. – Tükörcserepek. Az író első versét és utolsó prózáját közreadja Réz Pál. (Kortárs, 1979. 1.)
Meghalt Déry Tiborné Kunsági Mária, az író özvegye. (Magyar Nemzet, 1979. nov. 9.)
T. I.: Déry Tiborné halálára. (Kritika, 1979. 12.)
Palotai Erzsi: Találkozások Déry Tiborral. (Kritika, 1983. 6.)
Déry Tibor levele Lukács Györgynek. Zoltai Dénes: Déry Tibor levele elé. (Mozgó Világ, 1985. 4.)
Beszédemet mégsem vonom vissza. Déry Tibor felszólalása a Petőfi Kör vitáján. A beszédet közreadja Hegedűs B. András. (Világosság, 1989. 2.)
Déry Tibor felszólalása a Petőfi Kör sajtóvitáján, 1956. jún. 27-én. (Literatura, 1989. 1-2.)
Ítélet Déry Tibor ügyében, 1938-ban. (Nagyvilág, 1989. 2.)
Tóbiás Áron: Termékeny tagadás. Beszélgetés Déry Tiborral. (Kortárs, 1990. 10.)
„Egy hajszállal merészebbnek lenni.” Déry Tibor kiadatlan válasza egy körkérdésre. Közli: Réz Pál. (Holmi, 1991. 1.)
Kitörési kísérlet a magányból. Déry Tibor erdélyi útijegyzetei 1937-ből. Közli: Botka Ferenc. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1994. 1.)
Rónay László: Az író talányos mosolya. Száz éve született Déry Tibor. (Magyar Nemzet, 1994. okt. 15.)
Déry Tibor levele az S. Fischer Kiadónak. Közli: Szegzárdy-Csengery Klára. (Holmi, 1995. 9.)
„Édes kis szerelmem, Kisböbém! Déry Tibor levelei harmadik feleségéhez. Közli: Botka Ferenc. (CET. Társadalmi, tudományos és irodalmi folyóirat, 1995)
Tamás István: Az igazi marxistáknak nincs melegük. Déry Tibor levelei között emlékek ébrednek. (Magyar Nemzet, 1995. márc. 4.)
Rimaszombat, Bécs, Feldafing, Berlin. Déry Tibor emigrációjának néhány állomása a Mamának írt levelek tükrében. Közli: Botka Ferenc. (CET. Társadalmi, tudományos és irodalmi folyóirat, 1996)
Tóbiás Áron: Déry Tibor fekete húsvétja, 1957… A „budapesti Csehov” letartóztatása. (Magyar Nemzet, 1996. ápr. 11.)
Veszprémi Miklós: Egy Déry-hasonlat utóélete. Az Írószövetség 1956. decemberi ülése. Tiltakozás az „ellenforradalom” fogalma ellen. Déry Tibor az Írószövetség 1956. decemberi ülésén. (Új Magyarország, 1996. máj. 25.)
„Azt hitték, hogy ő is egy Szolzsenyicin-féle mártír lesz. Botka Ferenc beszélgetése Kassai Györggyel, Déry Tibor műveinek francia fordításáról. – Gara László és D. T. levelezésével. (Tekintet, 1997. 4-5.)
Déry Tibor levelesládájából. Közli, a kísérő tanulmányt írta Botka Ferenc. (Holmi, 1997. 1.)
Naplójegyzetek. Mallorcai szép napok. Déry Tibor két élete naplójegyzetei tükrében. Közli: Botka Ferenc. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1997. 3.)
Vádirat Déry Tibor és társai ellen, 1957. szept. 18. Közli: Sinka Erzsébet. (Holmi, 1997. 10.)
Daturafák kertje. Déry Tibor feljegyzései 1928-ból. Közli, a kísérő tanulmányt írta Botka Ferenc. (Tekintet, 1998. 4-5.)
Déry Tibor emlékezése József Attilára. (Magyartanítás, 2005. 2.)
Déry Tibor levelezése. I. köt. 1901–1926. II. köt. 1927–1935. III. köt. 1936–1944. IV. köt. 1945–1950. V. köt. 1951–1955. VI. köt. 1956–1960. Az idegennyelvű leveleket ford. Csala Károly. Sajtó alá rend. Botka Ferenc. (Déry archívum. Bp., 2006–2010)
Németh Andor és Déry Tibor levelezése. 1939–1941. Közli: Botka Ferenc. (Holmi, 2007. 12.)
Botka Ferenc: Déry Tibor hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2009. 5.)
Egyedül a ködben. Versek az író aktivista és dadaista korszakából. (Irodalmi jelen, 2011).

Irod.: műveiről: Mérey Ferenc: D. T.: Országúton. Regény. (Napkelet, 1933. 1.)
Illyés Gyula: D. T. regénye. (Nyugat, 1938. 8. és Kortárs, 1966. 12.)
Bölöni György: D. T.: A befejezetlen mondat. (Forum, 1947. 6.)
Kardos László: D. T.: A befejezetlen mondat. (Magyarok, 1947. 11.)
Keszi Imre: D. T. regénye. [A befejezetlen mondat.] (Szabad Nép, 1947. júl. 20.)
Komlós Aladár: A befejezetlen mondat. (Haladás, 1947. 34.)
Németh Andor: Széljegyzetek egy nagyregényhez. D. T.: A befejezetlen mondat. (Forum, 1947. 12.)
Szigeti József: Egy magyar nagyrealista regényről. D. T.: A befejezetlen mondat. (Társadalmi Szemle, 1947. 12.)
Vajda Endre: D. T.: A befejezetlen mondat. (Diárium, 1947. 4.)
Zelk Zoltán: A befejezetlen mondat. (Szabadság, 1947. nov. 29.)
Kemény Gábor: D. T.: A befejezetlen mondat. (Embernevelés, 1948. 5.)
Pálmai Kálmán: A befejezetlen mondat. D. T. regénye. (Századunk, 1948)
Sőni Pál: D. T. bukaresti előadásának margójára. (Romániai Magyar Szó, 1948. szept. 26.)
Faludy György: Felelet. D. T. regénye. (Népszava, 1950. jún. 8.)
Gimes Miklós: D. T.: Felelet. (Szabad Nép, 1950. jún. 24.)
Havas Endre: D. T.: Felelet. (Forum, 1950. 8.)
Lenkei Lajos: D. T.: Felelet. (Világosság, 1950. jún. 6.)
Debreczeni Tibor: Felelet. D. T. regényének második kötete. (Építünk, 1952. 2.)
Révai József: Megjegyzések egy regényhez. D. T.: Felelet. (Szabad Nép, 1952. aug. 31.–szept. 1. és Társadalmi Szemle, 1952. 8–9. kötetben: R. J.: Kulturális forradalmunk kérdései. Bp., 1952)
Szűcs Andor: D. T.: Hazáról, emberekről. (Könyvtáros, 1954. 5.)
Schöpflin Gyula: Vidám temetés. D. T. új könyvéről. (Új Látóhatár, 1960. 3.)
Egri Péter: Világkép és kép D. T. novelláiban. D. T.: Szerelem és más elbeszélések. (Alföld, 1963. 11.)
Koczkás Sándor: D. T.: Szerelem. (Kortárs, 1963. 7.)
Szabó Zoltán: D. T. elbeszélései. A Szerelem és más elbeszélések c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1963. 5.)
Ungvári Tamás: D. T. novelláskötetéről. D. T.: Szerelem. (Élet és Irodalom, 1963. 11.)
Wéber Antal: D. T.: Szerelem. (Új Írás, 1963. 4.)
B. Nagy László: D. T.: G. A. úr X-ben. (Kortárs, 1964. 7.)
Bori Imre: Kettős világ. D. T.: G. A. úr X-ben. (Magyar Szó, 1964. máj. 24.)
Bori Imre: Regénykép – negatívban. D. T.: G. A. úr X-ben. (Híd, 1964. 6.)
Faragó Vilmos: Egy megszenvedett szorongás regénye. D. T.: G. A. úr X-ben. (Élet és Irodalom, 1964. 36.)
Horgas Béla–Sz. Kováts Lajos: Két kritika D. T.: G. A. úr X-ben c. regényéről. (Alföld, 1964. 8.)
Pándi Pál: D. T.: G. A. úr X-ben. (Kritika, 1965. 3.)
Héra Zoltán: D. T.: A kiközösítő. (Népszabadság, 1966. máj. 28.)
Kéry László: A regényíró drámája. D. T.: Bécs, 1934. (Élet és Irodalom, 1966. 24.)
Örkény István: D. T.: A kiközösítő. (Új Írás, 1966. 7.)
Simon Zoltán: D. T.: A kiközösítő. (Alföld, 1966. 8.)
Sz. Kováts Lajos: D. T.: A kiközösítő. (Kortárs, 1966. 9.)
Vajda György Mihály: D. T.: Bécs, 1934. (Kritika, 1966. 7.)
Abody Béla: Ötven éve író. D. T.: Theokritosz Újpesten. (Élet és Irodalom, 1967. 35.)
Beczner Tamás: D. T. novellái. A szerző Theokritosz Újpesten c. művéről. (Új Látóhatár, 1967. 5.)
Béládi Miklós: D. T.: A kiközösítő. (Kritika, 1967. 2.)
Csetri Lajos: D. T.: Theokritosz Újpesten. (Kritika, 1968. 7.)
Abody Béla: D. T.: Ítélet nincs. (Élet és Irodalom, 1969. 21.)
Almási Miklós: Az önismeret regénye. D. T.: Ítélet nincs. (Új Írás, 1969. 11.)
Egri Péter: D. T.: A kéthangú kiáltás. (Irodalomtörténet, 1969. 4.)
Eörsi István: Bölcsesség és rigófütty. D. T. önéletírásáról. (Valóság, 1969. 9.)
Gáll István: D. T.: Ítélet nincs. (Magyar Hírlap, 1969. máj. 29.)
Kőszeg Ferenc: D. T.: Ítélet nincs. (Kritika, 1969. 7.)
Pándi Pál: Vallomás egy kerti székből. Jegyzetek D. T. Ítélet nincs c. könyvéről. (Népszabadság, 1969. máj. 15.)
Pomogáts Béla: D. T. antimemoárjai. Jegyzetek az Ítélet nincs margójára. (Jelenkor, 1969. 5.)
Tóth Dezső: Régi hangok – mai visszhang. D. T. A kéthangú kiáltás c. kötetéről. (Népszabadság, 1969. márc. 16.)
Albert Pál: Korral viaskodó ember. D. T.: Ítélet nincs c. regényéről. (Új Látóhatár, 1970. 3.)
Szabó B. István: „A lélek pikareszk kalandregénye.” D. T.: Ítélet nincs. (Alföld, 1970. 1.)
Bor Ambrus: Álközösségről, emberközösségért. D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Magyar Nemzet, 1971. dec. 12.)
Fülöp László: D. T.: A felhőállatok. Versek. (Kortárs, 1971. 8.)
M. Szebeni Géza: D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Népszava, 1971. dec. 5.)
Szigethy Gábor: Ének emberségért. D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Népszabadság, 1971. nov. 28.)
Albert Pál: Apokalipszis Montanában. D. T. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1972. 5.)
Almási Miklós: D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Kritika, 1972. 1.)
Apostol András: D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Magyar Hírlap, 1972. febr. 26.)
Bányai János: D. T. a pop-fesztiválon. (Magyar Szó, 1972. jan. 8.)
Bikácsy Gergely: D. T. országútján. D. T.: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek. (Élet és Irodalom, 1972. 51.)
Borbéály Sándor: D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Ifjú Kommunista, 1972. 5.)
Futaky Hajna: D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Jelenkor, 1972. 6.)
Gáll István: D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Új Írás, 1972. 2.)
Marx József: „Egyszer Amerikában is jártam…” D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Élet és Irodalom, 1972. 2.)
Pomogáts Béla: D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Kortárs, 1972. 1.)
Takács József: Megszerkesztett látomás. D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Napjaink, 1972. 5.)
Aczél Géza: D. T.: A napok hordaléka. (Alföld, 1973. 6.)
Almási Miklós: Játékos küzdelem a bizonyosságért. D. T.: Kedves bópeer…! Bor Ambrus: Képek, mesék, summák. D. T.: A napok hordaléka. (Magyar Nemzet, 1973. jún. 5.)
Faragó Vilmos: Jelentés a kertről. D. T.: A napok hordaléka. (Élet és Irodalom, 1973. 9.)
Földényi László: D. T.: A napok hordaléka. (Kritika, 1973. 6.)
Futaky Hajna: D. T.: A napok hordaléka. (Jelenkor, 1973. 5.)
Kiséry Pál: D. T.: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Alföld, 1973. 3)
Kulcsár Szabó Ernő: Modell és kísérlet. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. (Alföld, 1973. 10.)
Lukácsy Sándor: Nemes hordalék. D. T.: A napok hordaléka. (Magyar Hírlap, 1973. okt. 20.)
Monoszlóy Dezső: Ragyog a nap. D. T. A napok hordaléka c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1973. 4.)
Németh Andor: Szövegértelmezés. (N. A.: A szélén behajtva. Bp. 1973)
Pomogáts Béla: D. T.: A napok hordaléka. (Kortárs, 1973. 5.)
Abody Béla: Elmélkedés a szépségről. D. T.: Szerelem. – (Kortárs, 1974. 10.)
Abody Béla: Felelet van. D. T.: Felelet. (Élet és Irodalom, 1974. 18.)
Bárdos Pál: D. T. Képzelt riportjáról. (Kortárs, 1974. 10.)
Bárdos Pál: Öregség ellen. D. T.: Kedves bópeer…! (Népszabadság, 1974. jan. 15.)
Czére Béla: Az elfogadott öregség üzenete. D. T.: Kedves bópeer…! (Magyar Hírlap, 1974. jan. 26.)
Futaky Hajna: D. T.: Kedves bópeer…! (Jelenkor, 1974. 3.)
Kulcsár Szabó Ernő: D. T.: Kedves bópeer…! (Alföld, 1974. 7.)
Monoszlóy Dezső: Bópeer, bópeer… D. T.: Kedves bópeer…! c. regényéről. (Új Látóhatár, 1974. 2.)
Almási Miklós: Áramszünet a magasfeszültségben. D. T.: A félfülű. (Élet és Irodalom, 1975. 26.)
Dávid András: D. T. Niki c. novellájáról. (Oktatás és nevelés, 1975. 10.)
Illyés Gyula: Életmű fiókban. (I. Gy.: Iránytűvel. Bp., 1975)
Tarján Tamás: D. T.: Kyvagiokén. – D. T.: A félfülű. (Kortárs, 1975. 12.)
Hajdú Ráfis Gábor: D. T. újabb művei. (Kortárs, 1976. 3.)
Belohorszky Pál: D. T.: Újabb napok hordaléka. (Kortárs, 1976. 7.)
Kenyeres Zoltán: D. T.: Újabb napok hordaléka. (Kritika, 1978. 9.).

Irod.: önálló művek: Szenessy Mario: Tibor Déry. Kismonográfia. (Sprache und Literatur. 65. Stuttgart [etc.], 1970)
Ungvári Tamás: D. T. alkotásai és vallomásai tükrében. Kismonográfia. (Arcok és vallomások. Bp., Szépirodalmi, 1973)
Pomogáts Béla: D. T. Kismonográfia. (Kortársaink. Bp., Akadémiai Kiadó, 1974)
Szalai Anna: Csereforgalom. Magány és közösség D. T. regényeiben. Monográfia. (Bp., Szépirodalmi, 1982)
Szádeczki Marianna: Déry Tibor G. A. úr X-ben című regényének elemzése. Szakdolgozat. (Miskolc, 1991)
Botka Ferenc: D. T. és Berlin. A Szemtől szembe és forrásvidéke. Kismonográfia. 18 táblával. (Irodalomtörténeti füzetek. 134. Bp., 1994)
Botka Ferenc: D. T. úr feleletei, avagy A befejezetlen mondat Déry Tiborról. Kismonográfia. (Bp., CET Belvárosi Könyvkiadó, 1994)
Kortársak D. T.-ról. Szerk., az interjúkat készítette Botka Ferenc. (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei. 2. Bp., 1994)
Botka Ferenc: Megnyugodva és megbékélve. Tollvonások D. T. arcképéhez. (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiskönyvtára. 10. Veszprém, 1994)
„D. T. úr X-ben.” Tanulmányok és dokumentumok D. T.-ról. Emlékülés a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1994. okt. 18-án, D. T. születésének 100. évfordulója alkalmából. Szerk., sajtó alá rend. Botka Ferenc. (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei. 4. Bp., 1995)
Pomogáts Béla: Vázlat az egészről. D. T. Tizenegy regénye. (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiskönyvtára. 12. Bp., 1995)
Bodnár Enikő: D. T.: Az óriáscsecsemő. Díszlet- és jelmeztervek. Szakdolgozat. (Bp., Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1999)
D. T. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Pomogáts Béla. (Kossuth-díjas írók. 2. Pécs, Alexandra, 2002)
Mérlegen egy életmű. A D. T. halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai. 2002. dec. 5–6. Szerk. Botka Ferenc. (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei. 12. Bp., 2003)
Reichert Gábor: Esztétikum és politikum összefüggései D. T. 1945 és 1956 közötti művészetében. PhD értek. DVD-melléklettel. (Bp., ELTE, 2015)
Reichert Gábor: Megfelelési kényszer. Politikum és esztétikum összefüggései D. T. ötvenes évekbeli művészetében. (MIT Füzetek 6. Bp., Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2018).

Irod.: tanulmányok, bibliográfiák: Ungvári Tamás: D. T. (Kritika, 1964. 12.)
Egri Péter: Franz Kafka és D. T. (Alföld, 1966. 2.)
Sükösd Mihály: D. T. elbeszélései. (Kortárs, 1967)
Pomogáts Béla: D. T. két évtizede. (Jelenkor, 1968. 7-8.)
Egri Péter: Survie et réinterprétation de la forme proustienne. Proust–Déry–Semprun. (Studia Romanica, 1969)
Pomogáts Béla: D. T. kikötői és a modern magyar irodalom. (Kortárs, 1969. 10.)
Pomogáts Béla: D. T. Felelete. – Simon Zoltán: D. T. stílusvariációi. (Alföld, 1969. 7.)
Tibor Déry. Bibliographie. Eingeleitet von Georg Lukács und Tamás Ungvári. (Hamburg, 1969)
Egri Péter: Kafka- és Proust-indítások Déry művészetében. (Modern filológiai füzetek. 9. Bp., 1970)
Sükösd Mihály: D. T. regényírása. (Új Írás, 1970. 10.)
Bosnyák István: „A homokóra madarai.” D. T. és Sinkó Ervin vitája 1927-ben. (A Hungarológiai Intézet tudományos közleményei, 1971)
Pomogáts Béla: D. T. versei. (Jelenkor, 1971. 4.)
Jordáky Lajos: D. T. írásai erdélyi folyóiratokban. (Irodalomtörténet, 1973. 3.)
Pomogáts Béla: D. T. színpada. (Jelenkor, 1973. 3.)
Egri Péter: Az epikus lírája. D. T. 80. születésnapjára. (Irodalomtörténet, 1974. 4.)
Fodor Ilona: D. T. ifjúságáról: Párizsról. (Kortárs, 1974. 10.)
Oltyán Béla: D. T. indulása. (Borsodi Szemle, 1974. 3.)
Pomogáts Béla: D. T. nagyregénye. (Jelenkor, 1974. 2.)
Pomogáts Béla: Egymásnak felelő két regény. D. T.: A befejezetlen mondat és D. T.: Felelet. (Literatura, 1974. 2.)
Pomogáts Béla: Epikus tükörben. D. T. önarcképe. (Jelenkor, 1974. 10.)
Pomogáts Béla: D. T. és Bécs. (Helikon. Irodalomtudományi Szemle, 1976. 2-3.)
Vargha Balázs: Irodalmi városképek. D. T. ezer alakban. 1–4. (Budapest [folyóirat], 1976. 2–5.)
Almási Miklós: A klasszikussá érés folyamata. (A. M.: Kényszerpályán. Bp., 1977)
Bikácsy Gergely: D. T. és a film. (Filmkultúra, 1977. 18.)
Bori Imre: D. T. kisregényeiről. (Híd, 1977. 2.)
Tamás István: Kérdések a Felelet-ről. (T. I.: Tizenhárom hónap. Bp., 1977)
Ungvári Tamás: D. T. útja az avantgarde-tól a realizmusig. (Kortárs, 1977. 12.)
Oltyán Béla: Déry és az egzisztencializmus. (Literatura, 1977)
Balogh Ernő: Az írói küldetés reprezentációja. D. T.: Botladozás. – D. T.: Újabb napok hordaléka. (Alföld, 1978. 12.)
Kulcsár Szabó Ernő: A regényi fikció három modellje: Németh László: Iszony. – Déry Tibor: G. A. úr X-ben. – Ottlik Géza: Iskola a határon. 1–2. (Alföld, 1978. 2–3.)
Trócsányi Miklós: „Képzeletem… a világ édes, érzéki jelenségeihez tapad. Lírai képek D. T. kései regényeiben. (Irodalomtörténet, 1978. 4.)
Utasi Csaba: Az „érzelmi” és a „racionális” logika kölcsönössége D. T. szürrealista költészetében. (Hungarológiai Közlemények, 1978)
Egri Péter: D. T.: Botladozás. (Irodalomtörténet, 1979. 3.)
Kis Pintér Imre: Ember vagy történelem. (K. P. I.: Helyzetjelentés. Bp., 1979)
Illés Lajos: A Felelet-vitától D. T. visszatéréséig. (Kortárs, 1980. 3.)
Szereda, Vjacseszláv: A szocialista irodalmi tradíciók folytonossága és D. T. munkássága 1945–1948 között. (Literatura, 1980. 1.)
Thomka Beáta: D. T. Országúton c. regényének szürrealista elemei. (Hungarológiai Közlemények, 1981)
Erdődy Edit: Változatok egy Déry-novellára. D. T. Szerelem c. novellájának értékorientációs elemzéseiről. (Literatura, 1983. 1-4.)
Hermann István: Miért maradt a mondat befejezetlen? (H. I.: Veszélyes viszonyok. Bp., 1983)
Pomogáts Béla: Részvét és lázadás. (Elvek és utak. „Száll tavasz…” Előadások a szocialista és antifasiszta magyar irodalomról. Szerk. Illés László. Bp., 1984)
Á. Serey Éva: D. T. ironikus nevelődési regénye. A félfülű. (Irodalomtörténet, 1985. 4.)
Örkény István: D. T. időmegoldása. (Ö. I.: Visszanézve. Bp., 1985)
Laczkó András: „Pendüljön egy hang.” Bernáth Aurél és D. T. barátsága. (Műhely, 1985. 3.)
Tóth Dénes: Dráma – színpadra. D. T.: A kék kerékpáros. (Alföld, 1985. 1.)
Domokos Mátyás: Műbírálat kiszabott parcellán. D. T.: Az ámokfutó. (Kortárs, 1986. 3. és D. M.: Átkelés, áttűnés. Bp., 1987)
Botka Ferenc: Salzkammerguti élmények D. T. költészetében. (Irodalomtörténet, 1989. 4.)
Bán Zoltán András: D. T.: Börtönnapok hordaléka. – Ítélet után. (Magyar Napló, 1990. 11.)
Spira Veronika: Író a börtönben. (Új Írás, 1990. 7.)
Botka Ferenc: D. T. és Berlin. 1923: a konstruktivizmus vonzásában. Részletek egy nagyobb tanulmányból. (Irodalomtörténet, 1991. 3-4. és Irodalomtörténeti Közlemények, 1991. 4.)
Temesi Ferenc: D. T. költői világa. (Új Írás, 1991. 5.)
Botka Ferenc: D. T. „peregrinációs” évtizedeiből. Párizs, 1923–1925. (Irodalomtörténet, 1992. 3.)
Botka Ferenc: Capricciók D. T. szerepvállalásairól. (Irodalomtörténet, 1992. 4.)
Botka Ferenc: Egy Déry-novella és forrásvidéke. (Délsziget, 1992)
Deréky Pál: D. T. 1923–1927. (D. P.: A vasbetontorony költői. Bp., 1992)
Pomogáts Béla: Kísérlet az expresszionista regénnyel. D. T.: A kéthangú kiáltás. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1992. 2.)
Standeisky Éva: D. T. és Nagy Imre. (Múltunk, 1992. 4.)
Tarján Tamás: „Új éra kezdetén…” D. T.: Az óriáscsecsemő. (Színház, 1992. 2.)
Cseres Tibor: Tíz nap Illyéssel és Déryvel. (Európai Utas, 1993)
Réz Pál: Tibor Déry and the Two Women. (The Hungarian Quarterly, 1993)
Botka Ferenc: Illyés Gyula és D. T. Az aktív ezópusi közvélemény-alakítás párhuzamai. („Költő, felelj!” Tanulmányok Illyés Gyuláról. Szerk. Tasi József. Bp., 1994)
Botka Ferenc: Konkordanciák József Attila és D. T. munkásságában. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1994. 4.)
Mesterházi Gábor: D. T. pályájának indulása. (Irodalomtörténet, 1994. 1-2.)
Pomogáts Béla: Élet a zsarnokság szorításában. D. T. Niki c. regényéről. (Alföld, 1994. 10.)
Botka Ferenc: D. T. és Berlin. (Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok. Szerk. Illés László és József Farkas. Bp., 1995)
Botka Ferenc: D. T. és Nagy László. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1995. 3-4.)
Laczkó András: Bernáth Aurél és D. T. (Pannon Tükör, 1996. 3.)
Botka Ferenc: D. T. Bécsben és Nyugat-Európában. (Beszélő, 1997. 5.)
Egri Péter: Az „Elbeszélés” mint előjáték. D. T. estéje. (Holmi, 1997. 10.)
Csala Károly: Életre készülődés – halálkörnyezetben. D. T.: Lia. (Ezredvég, 1997. 9.)
Pomogáts Béla: D. T. Életrajz és életmű. (P. B.: Másik Magyarország. Tanulmányok a Nyugat íróiról. Bp., 1997)
Botka Ferenc: 700 éves Szent Ferenc vagy az Assissi film. D. T. hosszú költeménye 1926-ból. (Vigilia, 1998. 7.)
Egri Péter: D. T.: Lia. Korai elbeszélések. 1915–1920. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1998. 5-6.)
Szegedi Tamás: D. T.: Az ámokfutó. Megjegyzések a magyar dadaista líra poétikájához. (Literatura, 1998. 4.)
Olasz Sándor: „Műfaja: önarckép?” Az autobiografikus-esszéisztikus konfesszió és D. T. Ítélet nincs c. regénye. (Irodalomtörténet, 1999. 4.)
Botka Ferenc: Az író megtörése. D. T. három kihallgatása, 1957. (Rubicon, 2002. 6-7.)
Nyéki Lajos: Az író és fordítója. Adalékok D. T. és Gara László kapcsolatához. (Kortárs, 2002. 6.)
Tarján Tamás: Miért rosszak D. T. drámái? (Iskolakultúra, 2003. 11.)
Botka Ferenc: Metszetek. D. T. a hatvanas években. (Rubicon, 2004. 8-9.)
Dobos István: Megőrzés és felejtés. Az értelemkereső önéletírás. D. T.: Ítélet nincs. (Tiszatáj, 2004. 2.)
Murányi Gábor: D. T. kiegyezései. Irodalmi építkezés. (Heti VG, 2004. 35.)
Pomogáts Béla: Az örök lázadó. D. T. írói munkásságáról. (P. B.: A szellem köztársasága. Bp., 2004)
Révész Sándor: „Semmilyen igazság igazáról nem vagyok meggyőződve.” D. T. a viszonyítások hálójában. (Beszélő, 2004. 11.)
Standeisky Éva: Cipő fűzővel. A hatalom és az irodalmi elit. (2000 [folyóirat], 2004)
Horgas Judit: D. T. és a néma kutya. (Liget, 2006. 10.)
Szolláth Dávid: 1938. Az elkötelezett regény mint a kommunista magatartásformák bírálata. D. T.: A befejezetlen mondat. (Literatura, 2006. 2.)
Tusnády Mária: Folytonosság D. T. Szerelem és Philemon és Baucis c. novellája között. (Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2006)
Molnár Géza: D. T. és a Felelet-vita. (Ezredvég, 2007. 6-7.)
Praznovszky Mihály: D. T. a Balatont nézi. (Limes, 2007. 4.)
Sipos Balázs: D. T., a barát
Kéthly Anna, a fond. (Múltunk, 2007. 2.)
Takács Miklós: „…nálunk külföldön, természetesen mindig, mindenki hazudik…” Déry Tibor G. A. úr X-ben c. regényéről. (Debreceni Disputa. Kulturális-közéleti folyóirat, 2007. 3.)
Reichert Gábor: „Mintha négykezest zongoráznánk.” D. T. és Örkény István „négykezes regényéről”. (Holmi, 2010. 6.)
Botka Ferenc: A befejezetlen Felelettől a Nikiig és a proteszt-novellákig. Jegyzetek D. T. 1945 utáni levelezés-köteteinek szerkesztése közben. (Forrás, 2011. 1.)
Murányi Gábor: D. T. pereskedése Nagy Imrével. Levélhistória. (Heti VG, 2011. 8.)
Reichert Gábor: A két hang hasonlított egymásra, de valahogy mégis különbözött egymástól. D. T. legelső pályakezdése. 1917–1920. (Irodalomismeret, 2011. 4.)
Gelencsér Gábor: 738 perc D. T. életművéből. Egy film-nagyregény lapjai. (Filmvilág, 2012. 10.)
Pomogáts Béla: D. T. versei. Jegyzetek a Felhőállatok c. kötethez. (P. B.: Varázlat és hatalom. Tanulmányok a huszadik század első felének magyar költőiról. Miskolc, 2012)
Reichert Gábor: A Felelet második kötetének korai recepciója. D. T. regénye. (Literatura, 2012. 2.)
Balázs Imre József: Laknak-e a homokórában madarak? D. T. szürrealista korszakáról. (Alföld, 2013. 12.)
Reichert Gábor: „Önkritika-forgatókönyv” a Felelet-vita után. D. T. Bálint elindul c. filmforgatókönyvéről. (Irodalomtörténet, 2013. 2.)
Reichert Gábor: Önkritika vagy „bravúr-stikli”? D. T. Simon Menyhért születése c. kisregényéről. (Irodalomismeret, 2013. 4.)
Balázs Imre József: Változatok belső nézőpontra. D. T. erdélyi vonatkozású prózájáról. (Látó, 2014. 6.)
Reichert Gábor: Megjegyzések D. T. 1945 előtti életművéhez. (Literatura, 2014. 4.)
Pomogáts Béla: D. T. „áltörténelmi” regénye. A kiközösítő. (Alföld, 2014. 7.)
Reichert Gábor: D. T.: A befejezetlen mondat. (Literatura, 2015. 3.)
Balázs Imre József: Erdély és a turistatekintet. A korai Déry-próza néhány jellegzetességéről. (Alföld, 2016. 6.)
Kisantal Tamás: „…mi csak tanúk vagyunk, mi nem tehetünk róla.” Múltkép és szereplehetőségek D. T. A tanúk c. drámájában. (Literatura, 2017. 4.)
Mihály Réka: Populáris műfajok D. T. A menekülő ember c. kisregényében. (Korunk, 2017. 3.)
Reichert Gábor: Családon belül. Adalékok D. T. és Aczél György „barátáságához”. (Irodalomtörténet, 2017. 3.)
Szabó-Székely Ármin: Befejezetlen emlékezet. D. T. történelmi drámái. (Jelenkor, 2017. 6.)
Csúr Gábor Attila–Reichert Gábor: D. T. Skandináviában. Utazások, irodalmi áthallások, skandináv nyelvű fordítások. (Észak. Skandinavisztikai folyóirat, 2018. 3.)
Z. Varga Zoltán: Metaforikus szerkezet és történelmi megértés. D. T.: Alvilági játékok. (Irodalomtörténet, 2019. 3.).  

Irod.: feldolgozások, lexikonok: Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Aczél Tamás–Méray Tibor: The Revolt of the Mind. A Case History of Intellectual Resistance behind Iron Curtain. (New York, 1959)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969
2. átd. kiad. 1972
3. átd. kiad. 1975)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Pomogáts Béla: Irodalmunk szabadságharca. Egy esztendő irodalmi élete, 1956. (Bp., Gondolat Kiadó, 1989)
Pomogáts Béla: D. T. (A magyar irodalom története. 1945–1975. III/1. köt. Bp., 1990)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc. (Veszprém, 2008).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/401276 (Déri Adolfné Freund Mária gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/204438 (Krausz Benőné Déry Gizella gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/401428 (Déry Ede gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DYN3-H4D?i=195 (Déry Tibor és Pfeifer Olga házassági anyakönyve)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D1D7-PPV?cc=1452460 (Schachtitz János és Pfeifer Margit házassági anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/526915 (Schachtitz Jánosné Pfeifer Margit gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6L6C-YQJ?i=169&cc=1452460 (Déry György és Réti Anna házassági anyakönyve)

Megjegyzések

A szakirodalomban a két Pfeifer/Pfeiffer Margit életrajza összekeverve. Déry Tibor első feleségének testvére nem azonos az orvossal: Dr. Pfeiffer Margit (1897–1984. ápr. 9. Bp. Temetés, hamvasztás: 1984. máj. 7. Rákoskeresztúr) orvos, neurológus, klinikai pszichológus, pszichiáter. Szülei: Mosonyi-Pfeiffer Hellmann (1863. Moson–1905. nov. 8. Bp.) grafikusművész, Taub Gizella (†1941. febr. 19. Temetés: 1941. febr. 22. Rákoskeresztúr), nagyszülei: Pfeiffer Miksa, Lőwinger Teréz. Testvére: Pfeiffer Edit (†1969. ápr. 15. Bp. Temetés, hamvasztás: 1969. ápr. 30. Rákoskeresztúr) zenetanár.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DWL9-8D8?i=228&wc=92Q6-SPF%3A40678301%2C57613001%2C1077305302&cc=1452460 (Pfeiffer Hellmann halotti anyakönyve)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021