Család

Sz: Csonka János (1852–1939) gépészmérnök, feltaláló, Winkler Johanna.

Iskola

A József Műegyetem Mérnöki és Építészeti Osztályán tanult (1914–1916 és 1918–1920), építész okl. (1920) és műszaki doktori okl. szerzett (1930); Budapesten építőmesteri szakvizsgát tett (1928), a vasbetonlemez szerkezetek szilárdságtana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1933), a műszaki tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952).

Az MTA tagja (posztumusz, l.: 1990; 1967. máj. 3-án az MTA l. tagjának jelölték, de megválasztása közvetlen politikai beavatkozás miatt meghiúsult. 1990-ben rehabilitálták, és posztumusz az MTA l. tagjává választották!).

Életút

Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1916–1918), Budapesten magánmérnökként több építkezésen építésvezető (1920–1925), a Magyar Magas- és Mélyépítő Rt. igazgatója (1925–1927). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Alkalmazott Szilárdságtani Laboratóriumának gyakornoka (1927–1928), a matematika tárgy meghívott előadója (1928–1936), az Alkalmazott Szilárdságtani Tanszék egy. adjunktusa (1930–1936); a Tanszék vezetője (1933–1950); a JNMGE magántanára (1933–1936), ny. rk. tanára (1936–1940), ny. r. tanára (1940–1950), a BME, ill. az ÉKME tanszékvezető egy. tanára (1950–1956). A JNMGE Mérnöki és Építészmérnöki Kar dékánja (1943–1944).

Az MTA Szilárdságtani Kutató Csoportjának vezetője (1957–1969), az MTA nyugdíjas tud. tanácsadója (1969-től).

Műszaki létesítmények elméletével, szilárdságtannal, a méretezés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a membrán- és hajlított héjak elmozdulásainak, a rúdszerkezetek és a szerkezetek állékonyságának vizsgálata terén, a héjszerkezetek világhírű szaktekintélye. Elsőként tett kísérletet a vasbeton keretszerkezetek törőterhének meghatározására, tovább fejlesztette a Shanley-eljárást, a Cross-módszert, egyéb új építési eljárásokat dolgozott ki és újfajta héjszerkezeteket vezetett be.

Pályája kezdetén több városépítészeti tervpályázaton vett részt, II. díjat nyert a Margitsziget (1921), Székesfehérvár (1922) és Szombathely városrendezésére kiírt pályázatokon (1923). Tervei alapján épült Budapesten több gyárépület, két Ferihegyi iker-hangár, több műhelycsarnok és Taksonyban a templom ellipszis alakú héjszerkezettel készült kupolája.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Magyar Szabványügyi Intézet szakbizottsági elnöke, a Hadiműszaki Tanács tagja (1944–1945).

A Nemzetközi Elméleti és Mechanikai Unió (IUTAM) magyar nemzeti bizottságának tagja. A Nemzetközi Héjszerkezeti Egyesület (IASS) örökös tagja (1967). A Lengyel Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Társaság t. tagja.

Elismerés

A Drezdai Műszaki Egyetem t. doktora.

Munka Érdemrend (arany, 1981).

Czigler Győző-díj, Hollán Ernő-díj, Kossuth-díj (a képlékeny kihajlásra vonatkozó vizsgálataiban elért eredményeiért, 1954), Állami Díj (a műszaki mechanika, a szilárdságtan és az építéstechnika tudományterületén elért kimagasló eredményeiért, 1983).