Iskola

A debreceni Tisza István Tudományegyetemen általános orvosi okl. (1928), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen humángenetikából magántanári képesítést szerzett (1938), a biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1947. jún. 6.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karának gyakornoka (1925–1928), a tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet kísérletügyi adjunktusa, majd osztályigazgatója (1928–1937). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1937–1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ny. r. tanára (1940–1945), szerződéses tanára (1945–1950). Az MTA tihanyi Biológiai Kutató Intézete osztályvezetője (1950–1955), a SZOTE Biológiai Intézet tanszékvezető egy. tanára (1955. jan. 27.– 1962. ápr. 13.). Humángenetikával, élettannal, örökléstannal foglalkozott, immunbiológiai vizsgálatokat végzett. Egyetemes jelentőségű kísérletsorozatával elsők között bizonyította be az ecetmuslicán (Drosophila) az evolúció lehetőségét mutációk útján; ill. azt, hogy a szárnyméretek változásait kis mennyiségi változások során több gén kölcsönhatása határozza meg. Különösen jelentősek az erdélyi magyarság körében végzett humángenetikai vizsgálatai (kalotaszegi vércsoportvizsgálatok, Kállay Ernővel, 1940-es évek). Az első magyar orvosbiológiai intézet megalapítója (Szeged, 1955).

Emlékezet

Szegeden hunyt el, a Belvárosi Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006- ban). Nevét Csik formában (azaz „i”-vel) írta!