Iskola

A bécsi Pázmáneumban tanult (1870–1874), a bécsi Augustineumban teológiai doktori okl. szerzett (1876); pappá szentelték (Bécs, 1874. nov. 18). Az MTA tagja (ig.: 1915. okt. 8.).

Életút

Felsőradoson (1876), Budapest-Krisztinavárosban (1877), Budapest-Terézvárosban káplán (1878). Az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet szemináriumi bibliatanára (1879), esztergomi prímási szertartó és levéltáros (1880–1882), prímási titkár (1882–1888), irodaigazgató (1888), esztergomi kanonok (1888–1898). Az esztergomi székesegyház plébánosa (1893–1898), egyházmegyei cenzor (1896), nógrádi főesperes (1898–1905), esztergomi székesegyházi főesperes (1905–1908). Csanádi megyéspüspök (1908–1912; kinevezték: 1908. jan. 12; püspökké szentelték: 1908. máj. 10.), kalocsai érsek (1911–1912; kinevezték: 1911. márc. 8.; elfoglalta érseki székét: 1911. jún. 1.). Esztergomi érsek (1912–1927; kinevezték: 1912. nov. 20.; érseki székfoglalója: 1913. jan. 1.; bíboros: 1914. máj. 25.). – A Katolikus Néppárt programjával országgyűlési képviselő (Szakolca, 1901–1906). A Főrendiház (1908–1918), a Felsőház tagja (1927). – A politikai katolicizmus egyik megújítója, elismerte és támogatta a keresztényszociális mozgalom szervezését. Tompán, Borotán, Zenta-munkástelepen, Sajkáslakon plébániát alapított, Mozsoron és Sajkáslakon templomot építtetett. Támogatta a kormány politikáját a balkáni expanzió és a háború kérdésében, majd pacifista álláspontra helyezkedett (1916-tól). Később, a püspöki kar nevében lojalitásáról biztosította a Károlyi-kormányt (1918 ősze). A Tanácsköztársaság idején az egyház anyagi érdekeinek védelméért és eszmei-politikai súlyának visszaszerzéséért tevékenykedett (1919. márc.–aug.). Kezdeményezte a katolikus autonómia egyházközségi megszervezését (elsősorban Budapesten). A két vh. között a legitimizmus, ill. a Habsburg-ház jogfolytonosságának elismerése alapján állt, majd IV. Károly király és Horthy kormányzó között próbált közvetíteni. Több ízben igen nagy adományokkal támogatta az MTA működését (1925-ben pl. 1 millió koronát adott). Pápai kamarás (1882), pápai káplán (1887), schavniki c. apát (1890. máj. 19-étől), szentgyörgymezei prépost (1905).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (1915).

Elismerés

A Szent István-rend nagykeresztese (1915). Szakolca (1905), Zenta (1911) és Esztergom díszpolgára (1914).