Család

Sz: Csergő János famunkás, Kemenes Rozália gyári munkás.

Iskola

Hat elemit végzett, vasesztergályos tanonc (1935–1938), vasesztergályos segédlevelet szerzett (1938), az MDP egyéves pártiskoláján tanult (1949–1950), a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (NME) gépészmérnöki okl. szerzett (1968).

Életút

A bukaresti Vulkán Gépgyár és a Wolf Gépgyár vasesztergályosa (1938–1940), a második bécsi döntést követően Budapesten telepedett le (1940 vége). A budapesti Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. esztergályosa (1940–1945), a gyár üzemi bizottságának elnöke (1945–1948), az államosított gyár munkásigazgatója (1948. márc.–1948. dec.). A Magyar Posta osztályvezető-helyettese (1948. dec.–1949. aug.), főigazgatója (1949).

Az MKP (1945–1948), az MDP (1948–1956), az MSZMP tagja (1956-tól). A Nehézipari Minisztérium (NIM, 1950. aug. 4.–1950. dec. 16.), a Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) államtitkára (1950. dec. 16.–1951. jan. 27.), a kohó és gépipari miniszter első helyettese (1951. jan. 27.–1951. dec. 6.). Az MDP KV Államgazdasági Osztálya h. vezetője (1951. dec. 6.–1952. máj. 31.), a KV Ipari és Közlekedési Osztálya vezetője (1952. jún. 1.–1954. okt. 9.), egyúttal a Minisztertanács Elnöksége Nehézipari Csoportjának titkára (1952–1953). A pártvezetés részéről ő felügyelte a Rákosi Mátyás 60. születésnapjára rendezett országos munkaversenyt (1952). Kohó- és gépipari miniszter (1954. okt. 9.–1956. nov. 3. és 1957. máj. 9.–1963. márc. 20.); közben a KGM mb. vezetője (1956. nov. 7.–1957. máj. 9.). A Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója (1963–1977). A Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének (KV) tagja.

A Népgazdasági Tanács és az MDP KV Államgazdasági Bizottsága tagja (1952–1956). Az MDP KV tagja (1954. máj. 30.–1956. okt. 28.). Az MSZMP KB póttagja (1959. dec. 5.–1966. dec. 3.), az MSZMP KB tagja (1966. dec. 3.–1980. márc. 27.).

Országgyűlési pótképviselő (Magyar Föggetlenségi Népfront Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lista, 1953. máj. 17.), országgyűlési képviselő (Borsod-Abaúj Zemplén megye és Miskolc megyei jogú város 5. sz. egyéni választókerület, 1957. máj. 9.–1958. nov. 16.; 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Pantheonjába temették. Az MSZMP KB nevében Somogyi Sándor, az MSZMP budapesti Bizottságának titkára, Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete és a Ganz-MÁVAG nevében Raffát László, a vállalat személyzeti és szociális igazgatója búcsúztatta.

Elismertség

A Népgazdasági Tanács és az MDP KV Államgazdasági Bizottsága tagja (1952–1956). A pártvezetés részéről ő felügyelte a Rákosi Mátyás 60. születésnapjára rendezett országos munkaversenyt (1952).

A Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete KV tagja.

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951), Munka Érdemrend (arany, 1967, 1972, 1973), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1977).