Cotel Ernő
Cotel Ernő

2025. január 18. Szombat

Cotel Ernő

kohómérnök

Születési adatok

1879. április 23.

Salgótarján

Halálozási adatok

1954. november 8.

Budapest


Család

Testvére: Terray Gyuláné Cotel Lenke. Fia: Cotel Kornél (1917–) közgazdász; leánya: Cotel Klára, Claus Alajos (1908–1988), Kossuth-díjas kohómérnök felesége.

Iskola

A selmecbányai Bányászati és Erdőmérnöki Akadémián vaskohómérnöki okl. (1903), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) a kovácsolható vas gyártása és a vasipari hengerlés tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1926), a műszaki tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A nándorhegyi vas- és acélgyár mérnöke (1902–1903 és 1904–1912); közben a selmecbányai Bányászati és Erdőmérnöki Akadémia Bányavegytani Tanszék tanársegéde (1903–1904). A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. korompai durvahengerműjének vezetője (1912–1918), az Rt. igazgatója (1918–1922); közben, az I. vh.-ban mérnök-hadnagyként szolgált (1914–1918). A soproni Bányamérnöki és Erdészeti Főiskolán a vaskohászat r. tanára (1923–1934); közben a Főiskola rektora (1931–1932). A József Nádor Műszaki Egyetem, ill. a JNMGE magántanára (1926–1934). A Krassó-Szörény vármegyei törvényhatósági bizottság tagja (1902–1903). Országgyűlési képviselő, a Felsőház tagja (1931–1932 és 1939–1944). Hengerléstechnikával, a nyersvasgyártás technikai kérdéseivel foglalkozott, a hengerléselmélet nemzetközileg is elismert tudós professzora. Bevezette Magyarországon (Nándorhegyen) a martinkemencék automatikus ellenőrzését. Találmányai közül a legjelentősebb egy elliptikus szelvényű, forgóaknás gázfejlesztő készülék (1920-as évek); szabadalmai közül a legismertebb a váltakozó lángjárású martinkemence-tűzfej (1946).

Emlékezet

Budapesten (Kelenföld, XI. kerület Badacsonyi utca 23.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította védetté nyilvánította (2004-ben). Bronz mellszobra – Schaár Erzsébet alkotása – a Miskolci Egyetem aulájában látható (1964-től).

Elismertség

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) alelnöke (1925–1929).

Elismerés

A Magyar Mérnök és Építész Egyesület (MMÉE) Hollán-díja (1922), az OMBKE Wahlner-emlékérme (1942).

Főbb művei

F. m.: A hengerlés alatt álló vasrúd előrecsúszása. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1910)
A hengerlési munka problémája. Válasz Láng Károly megjegyzéseire. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1918)
A modern hengerlési technika alapelvei. 1–2. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1921)
A hengerlés Tafel-féle elméletei. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1923)
A magyar ipar válsága. – A szén kétszakaszos elgázosítása vasipari szempontból. – A vasgyárak fejlesztésének néhány problémájáról. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1924)
A munkanélküliség problémájához. Megjegyzések verbói Cséti Róbert cikkéhez. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1924)
A vas jelentősége az emberiség haladásának szempontjából. (Természettudományi Közlöny, 1924)
Az acél kovácsolhatóságának határa. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1925)
A müncheni „Deutsches Museum.” (Bányászati és Kohászati Lapok, 1926)
Der Siemens–Martin-Ofen. Die Grundsätze des Herdstahlofen- Betriebes. Monográfia. (Leipzig, 1927)
A hengerlés alapelvei. Monográfia és egy. tankönyv. is. (Sopron, 1928)
A hengerlési munka meghatározása. Pattantyús-Ábrahám Imrével. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1929)
Die Grundlagen des Walzens. A hengerlés alapelvei átd. német kiadása. (Halle, 1930
2. kiad. 1951
3. kiad. 1953)
A nyersvasgyártás alapelvei. Monográfia és egy. tankönyv. is. (Sopron, 1933)
A Martin-acélgyártás. Monográfia és egy. tankönyv. is. (Sopron, 1937)
Kerpely Antal hatása a vaskohászati tudományok és a magyar vasipar fejlődésére. (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1937)
Az acélötvözés fejlődésének iránya, különös tekintettel az acél kopására és hőállóságára. (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1938)
A vasérctől az acélszerszámig. (Természettudományi Közlöny, 1939)
A hengerelt rúd áteresztés előtti és utáni szélességeinek összefüggése. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1943)
A nyersvasgyártó nagyolvasztó alakjának fejlődése. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1945. okt. 29.)
Nagy hengerátmérők és nagy nyomások hatása a hengerelt rúd szélesedésére. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1946)
A nagyolvasztó profiljának fejlődése. – Egy öreg kohász emlékezései. 1–2. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947)
A vaskohászat új útjai. (Kohászati Lapok, 1953)
Az alacsonyaknás kohó. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1953
németül: Der Niederschachtofen. Acta Technica, 1953)
A nagy nyomás és a nagy szélesedés fokozottabb hasznosítása a hengerműben. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1953)
Százéves a Bessemer- és hetvenötéves a Thomas-acélgyártás. (Kohászati Lapok, 1955)
A vasgyártás történeti fejlődése. – A nagyolvasztó tüzelőanyaga. Visnyovszky Lászlóval. – A nagyolvasztóban végbemenő folyamatok elméleti és gyakorlati ismertetése. Visnyovszky Lászlóval. – Különleges kohósítási eljárások. (Nyersvasgyártás. Bp., 1955)
ford.: Jeljutyin, V. P.–Pavlov, J. A.–Levin, B. V.: A ferroötvözetek gyártása. Egy. tankönyv. (Bp., 1953).

Irodalom

Irod.: A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. (Bp., 1935)
Magyar politikai és közigazgatási compass. 1919–1939. Szerk. Madarász Elemér. (Bp., 1939)
Országgyűlési almanach az 1939–1944. országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. (Bp., 1940)
Vajk Péter: C. E. (Kohászati Lapok, 1954)
C. E. (Bányászati Lapok, 1954)
Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. (Bp., 1958)
Csáky Károly: Jeles elődeink. 130 kisportré az egykori Hontban tevékenykedő neves személyekről. (Dunaszerdahely, 2002)
Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok. (Dunaszerdahely, 2003).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője