Család

Nagyszülők: Cholnoky László ügyvéd, Zombath Krisztina. Sz: Cholnoky Jenő (1870–1950) geográfus, az MTA tagja, Du Barrois Petronella (Nelli) műfordító (†1917. márc. 10. Kolozsvár). Testvére: Cholnoky Béla (1899–1972) botanikus, algológus. F: Bajó Sára könyvtáros, a BME Könyvtára tud. főmunkatársa. Fia: Cholnoky Tamás (1938–) és Cholnoky Péter (1947–) mérnökök. 

Iskola

Kolozsvárott éretts. (1919), a budapesti József Műegyetemen végbizonyítványt (1923), mérnöki okl. szerzett (1933), a műszaki tudományok kandidátusa (1965). 

Életút

A Budapestre menekült kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem BTK Dékáni Hivatalának írnoka (1919–1920). A József Műegyetem, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mérnöki Osztály Mechanikai Tanszékének tanársegéde (1930–1942), egy. adjunktusa (1942–1945), egyúttal a Magyar Államvasutak (MÁV) Igazgatóság Hídosztály hídvizsgáló csoportjának építésvezető mérnöke (1934–1936). A Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium Vasúti Műszaki Szakosztályának munkatársa, a vasúti hídügyek, a sodronykötélpálya és a siklóügyek előadója, majd a Minisztérium főmérnöke (1936–1943), műszaki tanácsosa (1943–1945).

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) főelőadója, az I. Vasúti Főosztály vezetője (1945–1949). A BME Mérnöki Kar Mechanika Tanszékének intézeti tanára, ill. tanszékvezető egy. docense (1950. szept.–1952. okt. 18.), az ÉME, ill. az ÉKME Mechanika Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1952. okt. 19.–1967. jún. 30.), a BME Mechanika Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1967. júl. 1.–1971. dec. 31.), nyugdíjas tud. főmunkatársa (1972-től). Az ÉME Mérnöki Kar dékánja (1952–1954), az ÉME, ill. az ÉKME rektora (1954–1957). Az MTA–TMB önálló aspiránsa. 

A MAFC tanárelnöke, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sporttanács elnöke, a Nemzetközi Főiskolai Játékok magyar szervező bizottságának tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja (1957–1965). 

Építészeti mechanikával, szilárdságtannal, rugalmasságtannal foglalkozott. Elsősorban a szerkezeteket terhelő erőrendszer vizsgálata alapján nemzetközileg is új eredményeket ért el a különböző szerkezetek statikai határozottsága, határozatlansága és elmozduló jellegének jellemzése terén. (Pl. egy labilis szerkezet a terheléstől függően lehet statikailag határozott, határozatlan, de akár elmozduló is!) A II. világháború után vezetésével állították helyre Magyarország valamennyi vasúti hídját, ezzel kapcsolatban számos új statikai módszert dolgozott ki és vezetett be a mérnöki gyakorlatba. Új módszert dolgozott ki továbbá a különböző tömegközlekedési eszközök optimális megállóhely-távolságainak megállapítására.

Nevéhez fűződik a dinám (= erők és erőpárok közös gyűjtőneve) fogalmának bevezetése a hazai statikai irodalomba. További kutatási területei: több merev testből álló síkbeli szerkezetek külső és belső reakcióinak meghatározása, testek súlypont-meghatározására vonatkozó kutatások, csapsúrlódás, csúszó súrlódás és gördülő-ellenállás vizsgálata stb. 

Emlékezet

Budapesten (XII. kerület Kléh István utca 3/c) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). 

Elismerés

Köztársasági Érdemérem (1949), Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1950), Magyar Sportérdemérem (arany, 1960).

Kossuth-díj (1957).