Család

Nagyanyja: Kelemen Magdolna, az első magyar színigazgató, Kelemen László (1762–1814) testvére. Sz: Szilágyi Pál (1793–1874) színész, torboszlói Bereczky Julianna.

F: 1848-tól Bulyovszky Gyula (1827–1883) újságíró, író, politikus. Fia: Bulyovszky Aladár.

Életút

Gyerekszínészként, a kolozsvári társulat (1840–1842), majd a pesti Magyar Színház (= Nemzeti Színház) tagja (1842–1847 és 1849–1857); közben Kolozsvárott, szubrett szerepekben játszott (1847–1848), ill. a forradalom és szabadságharc idején rövid időre felhagyott a színjátszással.

Berlinben és Párizsban tanulmányozta a színészetet (1857–1858). Németországban telepedett le, ahol rendszeresen fellépett a gothai udvari színházban, valamint Breslauban, Hamburgban, Coburgban, Stuttgartban, Frankfurtban, Weimarban és Meiningenben (1858–1861), a drezdai (1861–1867), a müncheni udvari társulat színésze (1867– 1875); közben Magyarországon is vendégszerepelt (1863. jún. 10-én a pesti Nemzeti Színházban, ill. 1863. júl. 23-án a pesti Erzsébet téri Német Színházban, apja 50 éves színészi jubileumán lépett fel). A müncheni társulatával továbbá több ízben vendégszerepelt Rigában, Amszterdamban és Hamburgban is (1870-es évek).

Visszatért Magyarországra (1875), a budapesti Nemzeti Színház azonban nem szerződtette: néhány alkalommal még fellépett Székesfehérvárott, Aradon és Kassán (1876–1878), visszavonult a színpadtól (1878).

Gyermekszínészként, Kolozsvárott, hétéves korában kezdett el játszani. A pesti Nemzeti Színházban első komolyabb sikerét a Falura kell menni c. vígjátékban aratta (Paulina szerepében, 1846. dec. 9-én). Pesten elsősorban drámai hősnőket formált meg, de vígjátékokban is emlékezeteset alakított, jóllehet a Nemzeti Színházban Laborfalvi Róza mellett háttérbe szorult. Pesten, a nagy francia színésznő Rachel Félix vendégszereplése után (1851. szept. 5–11.: öt tragédiában és négy vígjátékban szerepelt) céltudatosan készült a színészi pályára – külföldön. Tökéletesítette francia és német nyelvtudását, népszerű francia darabokat fordított magyar nyelvre. Többször járt Párizsban, ahol megismerkedett Jules Janin-nel, aki elismerően írt művészetéről.

A magyarországi kritikák végleg elidegenítették a hazai színpadtól, berlini színi tanulmányai után Németországban telepedett le, ahol a világirodalom szinte valamennyi jelentős hősnőjét eljátszhatta. Legnagyobb sikerét Schiller  Stuart Mária c. drámájának címszerepében alakította a gothai udvari színházban. Ő volt az első magyar színésznő, aki külföldön is ismertté vált. Kivételes tehetség, lenyűgöző színpadi jelenség volt, csodálatos, mély fekvésű hanggal. Játékát báj, szelídség, kedvesség jellemezte. Hazatérése után a fővárosi lapok valóságos hadjáratot indítottak ellene. Néhány vidéki fellépés után visszavonult, elfeledve élt.

Férje halála után elsősorban jótékony adományaival vált ismertté. Nagyobb összegeket adott árvaházaknak, iskoláknak, színjátszást pártoló egyesületeknek, továbbá nagylelkűen támogatta a Kisfaludy Társaságot, a Petőfi Társaságot és az MTA-t is. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy három budapesti házának jövedelmét két évig fia kapja, majd Kolozsvár városának szánta, hogy ebből egy korszerű lelencházat alapítsanak.

Műfordításai mellett eredeti műveket, elsősorban novellákat írt. Négy kötetben (!) megjelent elbeszélései általában francia környezetben, Párizsban, a színészek világában vagy arisztokraták körében játszódnak. Fordulatos történetei szerelmi tárgyúak, gyakran sikamlósak, visszafogottan erotikusak, de nem lépik túl a korabeli illendőség kereteit. Novelláinak első két kötetét br. Kemény Zsigmondnak ajánlotta (1857). Elbeszéléseken kívül egy magyar és egy német nyelvű úti naplót, valamint egy norvégiai úti jegyzetet is kiadott.

Emlékezet

Bulyovszky Gyulával az Ellenzéki Kör bálján ismerkedett meg (1848. febr.-ban). Ezt megelőzően, Kolozsvárról való felköltözése után családjával Pesten, a Kerepesi út és a Dohány utca sarkán lévő ún. Molnár-házban lakott. Hazatérése után felváltva Budapesten és gmundeni nyaralójában élt. Színházi szerepeiről férje, Bulyovszky Gyula rendszeresen beszámolt a Nefelejts c. lapjában (1859–1864).

Útközben Abbáziába, egy grazi hotelszobában, hunyt el; a Kerepesi temetőben, a Bulyovszky-kriptában nyugszik. Életrajzi regényét Péchy Blanka írta meg. II. Lajos bajor király legnagyobb sikere, a Stuart Mária emlékére, hét képből álló díszes triptichont készíttetett (Franz Napoleon Heiger munkája, eredetileg az Ernst Múzeumban volt, jelenleg az OSZK Színháztörténeti Gyűjteménye őrzi). Párizsban megismerkedett id. Alexandre Dumas-val, aki könyvet írt találkozásukról (Une aventure d’amour, 1860; magyarul: Kaland az innenső parton).

Kőnyomatos képét Barabás Miklós többször is megrajzolta (1853; 1855: Arczkép-Album; 1857: Napkelet műmelléklete), de elkészítette portréját Grimm Rezső (1862) és Marastoni József is (1863). Akvarelljét Rudolf Gaupmann osztrák festő és litográfus festette meg (a Budapesti Történeti Múzeum őrzi).

Elismertség

A gothai udvari színház tb. tagja.

Szerkesztés

Fordított színdarabjai, útirajzai egyéb írásai a Hölgyfutárban (1850–1860), a Magyar Thaliában (1853), a Szikszói Enyhlapokban (1853), a Divatcsarnokban (1853 és 1856), a Délibábban (1855–1856), a Szépirodalmi Albumban (1856), a Színházi Naptárban (1857), a Délibáb Képes Naptárban (1857), a Budapesti Hírlapban (1857), a Pesti Naplóban (1858), a Nefelejtsben (1859, 1864–1865, 1869), az Alföldiek Segély-Albumában (1864), az Evangélikus Lapokban (1874, 1877, 1879–1880) és a Koszorúban jelentek meg (1880).