Család

Sz: Bulyovszky Lajos gazdatiszt. Szülei Inokáról költöztek Rákoskeresztúrra. F: 1848-tól Szilágyi Lilla (1833–1909) színésznő, Szilágyi Pál (1793–1874) színész leánya. Fia: Bulyovszky Aladár.

Iskola

Iskoláit Pesten és a debreceni kollégiumban végezte, a pesti tudományegyetemen jogot tanult, ügyvédi vizsgát tett (1847), de sohasem praktizált.

Életút

A Pesten kitört forradalom kezdetén az események egyik főszereplője, a pesti ifjúság egyik vezetője (1848. márc. 15.). Jókai Mórral a Tizenkét Pont első változatának összeállítója, majd a Pest város tanácsával tárgyaló hatfős bizottság tagja, később részt vett az Ellenzéki Kör népgyűlésein és szerepet vállalt a Közcsendi Bizottmányban is. A forradalom és szabadságharc idején a Belügyminisztérium (BM) tisztviselője (1848–1849). A bukás után évekig Németországban és Angliában élt; felesége nagy sikert aratott a boroszlói, a hamburgi és a weimari színpadokon. Hazatérése után nem vállalt állást, kizárólag irodalommal foglalkozott. A tárca műfaj magyarországi meghonosítója és irodalmi ranggá emelője. Az 1840-es–1860-es évek népszerű publicistája. Verseket, elbeszéléseket és színműveket is írt. Végrendeletében 4000 koronát hagyott az MTA-ra.

Emlékezet

Arcképe fametszetben megjelent a Nyáry Albert A magyar forradalom napjai 2. füzetében (Pest, 1848) és a Hölgyek Lapjában kőnyomatú műlapon (Elischer Lajos rajza, 1880). Rákoskeresztúri (Pesti úti) szülőháza múzeumi védettségű. A klasszicista stílusú kúria falán márvány emléktábla hirdeti egykori tulajdonosa emlékét.

Szerkesztés

Első írásai a Honderűben (1843), a Regélő Pesti Divatlapban (1843), ill. a Pesti Divatlapban jelentek meg (1844–1846). Az Életképek állandó munkatársa (1847–1848), Kossuth Hírlapjának munkatársa és színi bírálatokat írt a Nemzeti Ujságba (1848–1849). Hazatérése után az általa alapított Nefelejts (1859–1864), a Hölgyfutár (1862) és a Sürgöny c. lapok szerkesztője (1864–1866). Tárcái a fentieken kívül még – elsősorban – a Magyar Hírlapban (1849–1856), a Budapesti Hírlapban (1853–1860), a Divatcsarnokban (1854), a Családi Lapokban (1855), a Pesti Naplóban (1855–1857), a Délibábban (1855–1857), a Szépirodalmi Közlönyben (1857), a Magyar Néplapban (1857), az Aradi Lapokban (1858–1859), a Koszorúban (1863), az Ország Tükrében (1863) és a Fővárosi Lapokban jelentek meg (1870–1883). Vas Gerebennel az első magyar „humorisztikai naptár” szerkesztője (az 1851. esztendőre). Álneve: Inokai Csalán.