Család

Sz: Budó Jusztin (1884–1943) levéltáros, Tichy Mária.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot hallgatott, matematika–fizika szakos tanári és bölcsészdoktori okl. (1936), a molekulák fizikája tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1940). Az MTA tagja (l.: 1950. dec. 2.; r.: 1960. ápr. 14.).

Életút

Tanulmányai befejezése után belföldi kutatási ösztöndíjas (a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, 1936– 1937), majd Budapest főváros ösztöndíjával – a Collegium Hungaricum tagjaként – a berlini Kaiser Wilhelm Institut für Physikben végzett kutatásokat (részben Peter Joseph William Debye mellett, 1937–1938). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fizikai Tanszéke tanársegéde, egyúttal a bp.-i Dohány utcai Iparostanonciskola és a bp.-i Eötvös József Gimnázium óraadó tanára (1938–1939). A Pázmány Péter Tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Intézet tanársegéde (1939–1949) és magántanára (1941–1949), a Debreceni Tudományegyetem ny. r. tanára (1949–1950), a Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE TTK Kísérleti Fizikai Tanszék tanszékvezető ny. r. tanára (1950–1952), tanszékvezető egy. tanára (1952–1969) és a TTK dékánja (1958–1960). A JATE–MTA Luminiszcencia és Félvezető Tanszéki Kutató Csoport vezetője (1960–1969). A szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola r. tanára (1941–1949), a Tanítóintézeti Tanárjelöltek Apponyi-kollégiumának szakvezető tanára (1941– 1945). Jogásznak készült, s mint joghallgató megnyerte az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat által rendezett fizikai versenyt elsőévesek számára. Érdeklődése ezután a kísérleti fizika felé fordult, még egyetemistaként bekapcsolódott a műegyetemi molekulaspektroszkópiai kutatásokba (Schmid Rezső mellett). Első dolgozatai a kétatomos molekulák finomszerkezetével foglalkoztak. Tanulmányai befejezése után a Nobel-díjas P. J. W. Debye intézetében dolgozott, mint ösztöndíjas kutató, ahol a molekulák nagyfrekvenciás elektromos térben való viselkedését tanulmányozta. Hazatérése után molekulaspektroszkópiai kutatásai mellett elsősorban a molekuláris luminiszcencia jelenséget vizsgálta. Meghatározta a valódi luminiszcencia jellemzőit, majd nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el az ún. dielektromos relaxáció vizsgálata, valamint az oldat-luminiszcencia rotációs depolarizációjának kutatása terén. A szekunder lumineszcencia kérdéskörében korábban az irodalomban csak kvalitatív megállapításokat tartalmazó dolgozatok jelentek meg. Elsőként a nemzetközi hírű, Budó Ágoston vezette kutatócsoport közölt olyan kvantitatív eredményeket, amelyek segítségével pontosan ki lehetett számítani, hogy a megfigyelésre jutó lumineszcencia-sugárzásban mekkora a szekunder és primer, a tercier és szekunder stb. lumineszcenciafény intenzitásviszonya. Különösen értékes tankönyvírói és tudományszervezői tevékenysége. Mechanika (1951), majd a halála után először teljesen, három kötetben megjelent Kísérleti fizika (1970) c. tankönyvéből fizikusgenerációk tanultak. Kezdeményezésére alakult meg a szegedi egyetemen az MTA Luminiszcencia és Félvezető Tanszéki Kutató Csoportja (1960-tól; ma: Lézerfizikai Tanszéki Kutatócsoport), ill. sokat tett azért, hogy létrejöjjön az első vidéki akadémiai bizottság (MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága, 1961-ben, amelnyek első elnökévé is megválasztották).

Emlékezet

Az ő javaslatára az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csongrád megyei csoportja meghirdette a Jedlik Ányos Fizikai Feladatmegoldó versenyt (1975-től Budó Ágoston Fizikai Feladatmegoldó Verseny). Emlékét őrzi az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által alapított Budó Ágoston-díj (az optika, a molekulafizika és a kísérleti fizika területén kiemelkedő teljesítményt elért fizikus veheti át, 1994- től). A Szegedi Tudományegyetemen róla nevezték el a Budó Ágoston-előadótermet. A Szegedi Belvárosi Temetőben nyugszik. Tiszteletére szülőházán mészkőből készült emléktáblát helyeztek el (Szeged, Berzsenyi u. 1., 1979).

Elismertség

Az MTA Elnökség tagja (1961. ápr. 14.–1967. máj. 5.). Az MTA Fizikai Szakbizottsága elnöke (1950–1964), a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának titkára (1964. máj. 14.–1969. dec. 23.). A Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke (1961–1969). Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat vezetőségi tagja (1950–1969) és Csongrád megyei elnöke (1960–1969).

Elismerés

Munka Érdemrend (1953). Kossuth-díj (a molekulaszínképek vizsgálata terén elért eredményeiért, Kovács Istvánnal, 1951), Szegedi Akadémiai Bizottság Emlékérme (1986), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2000).

Szerkesztés

Az Acta Physica et Chemica Szegediensis szerkesztője (1954–1969).