Család

Sz: Horváth Anna. Nős, gyermektelen volt.

Iskola

Polgári iskolai tanulmányait követően elektromosipari szakiskolát végzett. A Pázmány Péter Tudományegyetemen vegyész okl. szerzett (1947), a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

Életút

Az újpesti Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (= Tungsram Rt.) Kutatólaboratóriumának ún. csőkonstruktőre, technikusa, majd kutatómérnöke (1930–1950), a Távközlési Kutató Intézet osztályvezető főmunkatársa (1950–1973). Gábor Dénes londoni laboratóriumának (= Imperial College of Science and Technology) vendégkutatója (1965). Fizikai-kémiai technológiai kutatásokkal fogl. A félfűtőáramú telepescsövek alkalmazásával jelentős eredményeket ért el az elektronemisszió területén. A mikrohullámú csövek kifejlesztésekor először alkalmazott többkivezetős triódákat és hangolt katódköröket (1938), több Hold-reflexiós kísérletet végzett (a Hold-kísérleteknél ő építette meg Bay Zoltán statisztikus coulombméterét, ill. ő tervezte Bay elektronsokszorozójának egyes részeit, 1946), majd a klisztron- és magnetron-gyártás kifejlesztésével fogl. Fémkerámia mikrohullámú-csöveket és új kerámiaeljárást dolgozott ki. Részt vett a magyarországi orvostechnikai kutatásokban is: megoldotta az alumíniumoxid-kerámia fröccsöntéses gyártását, amely – többek között – a térdkalács-kerámia beültetésnél került széleskörű alkalmazásra. Összesen 29 szabadalma volt. Utolsó éveiben a Tungsram Rt. történetének megírására vállalkozott, munkáját azonban már nem tudta befejezni.

Emlékezet

Végrendeletében a Magyar Elektrotechnikai Múzeum számára egy elektronsokszorozót és egy, Bródy Imre számára készített kriptonlámpát ajándékozott. 1990-ben egy alapítványt hozott létre a számítástechnikában kiemelkedő teljesítményt nyújtó pannonhalmi bencés diákok számára (Budincsevits Andor-díj; először 1995-ben került kiosztásra).

Elismertség

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat választmányi tagja (1952-től). A TIT Fizikai-kémiai Szakosztályának alelnöke.

Elismerés

Kossuth-díj (az elektroncsövek hazai gyártásának megoldásáért, amelyeknek bevezetésével a rádiócsöveknél szokásos 20%-os selejt helyett csak 3-4%-os selejttel készülnek el az elektroncsövek, 1953), Szocialista Kultúráért (1955).