Család

Sz: Buda Viktor, a Szegedi Kenderfonógyár raktárosa, Bodó Erzsébet. Négyen voltak testvérek. F: Soltész Mária.

Iskola

Elemi és polgári iskoláit Szegeden végezte, majd uo. lakatos mestervizsgát tett. Gazdasági és Műszaki Akadémiát (1950), MSZMP KB Politikai Főiskolát végzett (1971).

Életút

Szegeden, a Rigó utcai Kéziszerszámgyár (=„Bicskagyár”) lakatos tanonca, lakatosa (1941–1944), a II. vh. végén a fővárosba költözött: Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT Rt.) Kelenföldi Főműhelye géplakatosa (1944–1946), a Szegedi Dohánygyár műszerésze (1946–1948). A Pénzügyminisztérium (PM) előadója (1949–1950), az Országos Tervhivatal (OT) főelőadója, osztályvezetője (1950–1951), a Munkaügyi Főosztály vezetője 1951–1957). A Munkaügyi Minisztérium alapító munkatársa, Bér- és Munkaerő-gazdálkodási Főosztályának vezetője (1957–1964), miniszterhelyettese (1964–1973), a miniszter első helyettese, ill. munkaügyi államtitkár (1973–1978). Az MSZMP KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösség tagja (1975–1978). Közgazdászként bér- és jövedelempolitikával, a munkaerő-gazdálkodás fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke (1978. okt. 1.–1986. jún. 30.), nyugdíjazása után a MOB tagja (1986–1996). A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) és a Budapesti Honvéd elnökségi tagja. Sportvezetőként a moszkvai XXII. nyári (1980) és a szarajevói XIV. téli olimpián a magyar csapat vezetője (1984). Az OTSH utolsó elnökeként, az 1980-as években a magyar sport elsőszámú vezetője volt. Irányítása alatt elsőként próbálta tisztázni az amatőr–profi sportolók jogi helyzetét: a szocialista körülmények között adható legális jövedelmeket, az átigazolási díjakat, az ún. kalóriapénzeket stb. rendezni, a sportlétesítmények felújításával igyekezett a sportversenyek látogatottságot növelni, s a bevételekből a klubokat is jobban érdekeltebbé tenni. Elsők között kezdeményezte a magyar sportolók külföldre szerződését („a magyar sport érdekeinek figyelembe vételével.”). Új káderpolitikájának lényege az volt, hogy minél több visszavonult élsportolót szeretett volna sportvezetőként foglalkoztatni: pl. rábeszélésére Hegedűs Csaba lett a birkózóválogatott szövetségi kapitánya, a megbetegedett Németh Imre után Schmitt Pált bízta meg a Népstadion és Intézményei Vállalat (NSI) vezetésével (azaz tkp. ő indította el Schmitt Pál sportdiplomáciai karrierjét). A XXIII. Los Angeles-i nyári olimpiai játékok idején sikertelenül harcolt a magyar sportolók részvételéért (1984), a magyar sportolók távolmaradásáról dönteni hivatott KB ülésre nem hívták meg (viszont a MOB közgyűlésén ő szavaztatta meg és jelentette be a politikai döntést, 1984. máj. 16-án.). Fokozottan kívánta fejleszteni a labdarúgást: minden korábbi támogatásnál nagyobb juttatásokat ért el a válogatottnál. A kezdetben nagy sikereket elért magyar labdarúgó-válogatott azonban – a mindmáig utolsó vb-részvételén –, a XIII. mexikói labdarúgó-világbajnokságon (1986) csúfosan megbukott (1986. jún. 2.: Szovjetunió–Magyarország 6–0). Vélhetően a vb-kudarc is hozzájárult az OTSH megszüntetéséhez és egy új sportirányítási hatóság, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal (ÁISH) felállításához és Buda István nyugdíjaztatásához.

Emlékezet

Mivel végsőkig kitartott a magyar sportolók Los Angeles-i olimpiai részvétele mellett, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki (maga Juan Antonio Samaranch, a NOB akkori elnöke személyesen adta át az elismerést Budapesten, 1985-ben). Szegeden született, Budapesten élt és tevékenykedett, a Fiumei úti Temetőben nyugszik.

Elismerés

Munka Érdemrend (arany, 1986). Nemzetközi Olimpiai Érdemrend (ezüst, 1985).

Szerkesztés

A Munkaügyi Szemle alapító főszerkesztője (1957–1978).